Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Borsa Iván: A családi levéltárak szerkezeti problémái / 48–56. o.

54 Borsa Iván E sokrétű, de lényegében gyakorlati problémakör megoldása terén éppen Bakács István ért el igen szép eredményeket.

19 Vitaindító cikkében igen meggyőzően bizonyítja a birtokoknak az iratanyag rendszerezésénél játszott nagy szerepét, s ha arról nem is tud méggyőzni, hogy a birtokhoz fűződő jogviszony fondképző szerepet játszik, azt meggyőzően mutatja, hogy a kialakított fondkereteken belül elsődleges szerepet kell kapniok a birtokoknak, tehát a család fondján belül a legtöbb iratot magukba foglaló iratcsoportok az egyes birtokokkal összefüggő iratok lesznek birtokok szerinti tagolódásban. Ez az eljárás — véleményem szerint — egyáltalában nem jelentheti azt, hogy az így létrehozott „tárgyi csoportosításnak az a jellege, mintha az iratok szerves keletkezését háttérbe szorítva, a pertínencia elvét alkalmaztuk volna a proveniencia elvének következetes végrehajtása helyett".

20 Ha ugyanis ez az eljárás a fentiekben leírt fondkeretek között történik (akár genetikusan létrejött fondról, akár gyűjtemény jellegűről van szó), annak a látszata sem merülhet fel, hogy a proveniencia elvével szemben a pertinencia elve érvényesülne, mert éppen Bakács István hivatkozott fejtegetései bizonyítják, hogy a nagybirtokos családok levéltárai esetében (megfelelően indokolt fondkeretek kialakítása esetén) éppen a nagybirtok igazgatásának és gazdálkodásának jellege következtében szükségszerű az iratok (tárgyi) csoportosításánál a birtokokat mint tárgyi csoportokat figyelembe venni. Az egyes birtokokra vonatkozó iratanyag további tagolásának szüksége esetén a/rendszerezés történhetik tárgyi alapon vagy akár formai ismérvek (iratfajták) szerint. Elfogadandó végül is Bakács Istvánnak az a megállapítása — ha más úton is jutottunk ugyanerre az eredményre •—, hogy „nem a »kegyúri ügyek X községre vonatkozólag« a helyes tárgyi- meghatározás, hanem »X község kegyúri ügyei«". f Sajátos problémát okoz a családi levéltárak rendezésénél az az eset, hogy a XVIII—

XIX. században lezajlott levéltárrendezések alkalmával a rendezés (különböző okoknál fogva) nem terjed ki a család akkor már meglevő teljes iratanyagára, hanem viszonylag sok irat rendezetlen és ennek következtében természetesen lajstromozatlan maradt. Ha a családi levéltár rendezése során ezt a több fond iratanyagának összeolvasztásával létre hozott mesterséges fondot (gyűjteményt) megtartjuk, s ez sok esetben feltétlenül indokolt,

21 akkor legcélravezetőbb az az eljárás, amit Bakács István az Esterházy család hercegi ága levéltárának rendezése alkalmával megkezdett, de technikai kivitelezése nem megfelelően történt.

22 Ezeket az iratokat ugyanazokba a tárgyi csoportokba kell osztani, amelyekbe a XVIII—

XIX. századi rendező helyezte volna, ha munkája erre az iratanyagra is kiterjedt volna. A régi rendezés által az egyes tárgyi csoportokba beosztott és lajstromozott iratok után kell ezeket az újonnan beosztott iratokat időrendezve elhelyezni. Ez esetben egy-egy ilyen tárgyi csoportban az időrend kétszer fog kezdődni. Ha a régi rendezés során egybeolvasztott fondokból olyan iratok nem kerültek lajstromozásra, amelyeji: a kialakított tárgyi csoportokba nem oszthatók be, 19 LK. XXVI. (1955) 5—26. 11. — A Festetics család keszthelyi levéltára. (Levéltári leltárak 1. sz.) Budapest 1955. — Az Esterházy család hercegi ágának levéltára. (Levéltári leltárak 2. sz.) Budapest 1956. — A Széchenyi család levéltára. (Levéltári leltárak 5. sz.) Budapest 1958. 20 Bakács i. m. (Levéltári Közlemények XXXI.) 166.1. 2

i uo. 168-169. 11. 22 uo. 17. jegyzet.