Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - KRÓNIKA - Wonke Rezsőné (1923–1960) / 274
274 Krónika főgimnáziumban, majd 1923-tól két évig a budatétónyi gimnáziumban tanított. Ez utóbbi idő alatt tette le az Országos Levéltárban a szükséges vizsgát, s 1925-ben Veszprém vármegye fölevóltárnokává nevezték ki. Vevér ettől kezdve csaknem három évtizeden át volt a vármegye levéltárának hűséges gondviselője. Mint a megyei levéltárnoki kar egyik- tekintélyes és megbecsült tagját, választmányi tagjává választotta az 1935-ben alakult Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete is. A levéltárat, melyet kinevezésekor meglehetősen vigasztalan állapotban talált (hiszen még nem sokkal odakerülte előtt is felelőtlen megyei tisztviselők a levéltárból hulladékpapír kereskedőknek adtak el értékes régi iratanyagot), gondos munkájával új életre keltette. Annál súlyosabb és soha ki nem heverhető csapást jelentett számára az, hogy a háború minden viharát átvészelt levéltár 1945 tavaszán, nem sokkal a felszabadulás után, jelentős részben, a megyeházán gondatlanság folytán kitört tűzvész áldozatául esett. Az életének akkor már hatodik évtizedében járó, családi bajoktól is sújtott, testileg is betegeskedni kezdő s természeténél fogva is mindig megnyugvást kereső ember ettől a csapástól magához térni teljesen már többé nem tudott. Emberileg is annál többre kell értékelni ilyen körülmények között azt a munkát, melyet Vevér a magyar levéltárügy központosítása után* 'mint már a Veszprémi Állami Levéltár vezetője, a nyugalombavonulásig még hátralevő három és fél évben végzett. Mert akkor, mikor a központosítás révén a levéltáros munkája elé ismét célokat, mégpedig minden korábbinál nagyobb perspektívájú célokat állítottak, Ö — ha már nem is fiatalos lendülettel, de becsületesen, a mindig kötelességtudó ember őszinte segítem akarásával, nem egyszer túlmenve azon is, amit számára kora és egészségi állapota még egyáltalán megengedhetővé tett — erejét és igen alapos szakismereteit mind e célok szolgálatába állította. Nem volt könnyű feladata: a területileg megnövekedett megye távoli községeiben pusztulással fenyegető községi, uradalmi, egyházi iratanyag begyűjtése, a méginduló gyors selejtezések ellenőrzése és támogatása, a szűk és rendezetlen levéltári helyiségek rendberakása és beállványozása: a hétről hétre egymásra torlódó új meg új feladatok megoldása (melyhez elégséges számú segítség mindvégig nem állott rendelkezésére), kielégítése a központosítás igényeit megfogalmazó fiatalos türelmetlenségnek és ellensúlyozása a „régi" tisztviselővel szemben még nem egyszer jelentkező bizalmatlanságnak — együttesen olyan terhet jelentettek, melynek maradéktalan elhordozása fiatalabb és optimistább ember vállát is alaposan lehúzta volna. De a három és fél esztendő alatt, míg vezetőként még a levéltár élén állt, Vevér Emil vállalta és vitte ezt a terhet, becsületes emberként soha nem keresve kibúvót alóla. 20 év eredményeiben jórészt hamuvá vált levéltári munkája után azokat az új alapokat, melyeken a Veszprémi Állami Levéltár mai munkája is nyugszik, legnagyobbrészt még egyszer az ő áldozatkész, lelkiismeretes munkája vetette meg. Emlékét tisztelettel és kegyelettel őrizzük. • Vörös Károly WONKE REZSŐNÉ 1923—1960. 1960. augusztus 22-én hosszas szenvedés után elhunyt Wonke Rezsőné, szül. Heckl Gladys, a Központi Gazdasági Levéltár egyik kedves munkatársa. Mindnyájan, akik a munkás hétköznapok világából ismertük őt, nagyrabecsültük kivételes munkabírásáért, szorgalmas, fáradhatatlan és lelkiismeretes hivatali tevékeny, ségéórt. Bízvást mondhatjuk, hogy amióta 1954-ben hozzánk került, kis közösségünk lelke s adminisztrációs ténykedése révén ügyes-bajos dolgaink legfőbb intézője lett. De mint ember is közelállt valamennyiünk szívéhez halkszavú, mindig segíteni kész, igazságkedvelő és azt ki is mondó, tiszta egyéniségével. A halálával mindannyiunkat ért veszteség mellett is érezzük azonban a fényt is, amit az együtt eltöltött évek felejthetetlen emlékei révén maga után hagyott! Emlékét tisztelettel ós szeretettel őrizzük. S. Z,
