Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FOLYÓIRATSZEMLE - Muzsnai Lászlóné: The American Archivists, Vol. XXII–XXIII. (1959–1960) / 266–269. o.

Folyóiratszemle 267 foglalkozik az irat- és levéltáros kapcsolatával, felelősségükkel és feladataikkal. Forrás ismertetések hívják fel a figyelmet a feldolgozásra váró okleveles és iratanyag gazdagságára és sokrétűségére. Bel- és külföldi levéltárak ismertetése, könyv- és folyóiratszemle, végül a modern technikának levéltári alkalmazását ismertető irodalom található még a folyóirat lapjain. Az Egyesült Államok egyes államainak évenkénti átlagos irattermelése mintegy 1 % km. Érthető tehát, ha a szakemberek az akták óriási arányú növekedésével kapcsolatban felmerülő problémáknak szentelik a legfőbb figyelmet. W. T>. OVERMAN (XXII : 1.) ismerteti azt a fejlődóst, amely az iratkezelésben az elmúlt negyedszázadban végbement. A National Archives ós a Society of American Archivists megalakulása idején (1934 körül) a Levéltár tisztikarának jelentős része tudós, történész volt, az iratanyag megőrzésének kérdésében tudományos szempontok vezették, de nem értett az adminisztratív célokat szolgáló iratokhoz, sokat fölöslegesen minősített értékállónak. Az ebből adódó problémák szükségszerűen alakították ki az amerikai levéltáros-típust, mely egy személyben egyesíti a levél- és irattárost. A National Archives gondozásában levő — állami — iratok gyűjtése, kezelése és.selejtezése ilyen szakemberek kezében van már, kedvezőtlen azonban a helyzet a modern történetírás szempontjából oly fontos vállalati iratanyag megőrzése terén. Indokolt a szerző aggálya a túlzásba vitt selejtezés miatt, ha általánosnak tekinthető F. H. CASE (XXIII : 4.), egy részvénytársaság titkárának a selejtezés tekintetében képviselt álláspontja. Ő az iratokat három csoportba sorolja: 1. közvetlen használat célját szolgáló, 2. korlátolt időre, valamint 3. hosszú időre ós tartósan megőrzendő iratok csoportjába. A határidőket feltüntető táblázatok biztosítanák a selejtezés leggyorsabban történő lebonyolítását. Terve kizárólag a takarékosságot tartja szem előtt, aggódik amiatt, hogy indokolatlanul minősíthetnek iratokat értékállóknak, az a gondolat azonban, hogy értékes anyag mehet veszendőbe, fel se merül benne. — R. H. DARLING (XXII : 2.), I. MACLEAN (XXII : 4.), LEROY DEPUY (XXIII : 1.) s mások is az irat- és levéltárosok szorosabb együttműködését tartják célszerűnek a modern aktatermelés következtében felmerült problémák és feladatok megnyugtató megoldására. A helyes iratkezelést, az iratok biztos alapokon nyugvó órtókmegállapítását ós kiválogatását igyekszik elősegíteni P. LEWINSON (XXIII : 3.) ós R. W. GARRISON (XXIII : 4.) egy-egy cikke; K. MUNDEN (XXII : 1.) pedig háború vagy egyéb katasztrófa esetére az állam életének zavartalan menetét biztosító — fontossági rendbe sorolt — iratanyag biztonságba helyezésére kidolgozott tervét ismerteti, — Az irat- és levéltáros munkájának, problémáinak azonos ós eltérő vpnásait tárja felJ. MACLEAN (XXII : 3.)az új módszereket alkalmazó ausztráliai levéltárak igazgatása során szerzett tapasztalatai alapján. így alakítják ki a modern irattermelés során előállott problémák a jelen ós mógmkább a jövő amerikai levéltárosának szakmai profilját, úgy, amint SCHELLENBERG a levéltárosi hivatás jövőjéről szólva (XXII : 1.) feladatait a szakszerű selejtezésben, a kutatók igényeit leginkább kielégítő anyaggyarapításban, a meglevő anyag nyilvántartásában, katalogizálásában és hozzáférhetővé tételében jelöli meg. D. C. RENZE (XXII : 3.) szerint a jó levéltárosnak tudósnak, technikusnak és adminisztrátornak kell lennie egy személyben. Figyelemre méltóak a folyóiratnak az iratanyag minél szélesebb körű tematikai feltárására irányuló elméleti vagy gyakorlati cikkei. R. C. BERNEK, (XXIII : 4.) kéziratoknak egyszerűen a proveniencia elvén alapuló vagy kronologikus rendezése helyett kombinált, a kutatók különféle igényeit kielégítő rendezés-, valamint az erre épített katalogizálás-tervezetét mutatja be. L. K. BORN (XXIII : 3.) beszámol annak a vállalkozásnak a történetéről és eredményeiről, amely céljául tűzte ki az összes kóziratgyűjtemények katalógusának elkészítését. — A levéltári anyag rendezésén, őrzésén, feldolgozásán kívül fontos feladat hárul a levéltárosra a forrásanyag ismertetése, a kutatók felvilágosítása, tanáccsal ellátása terén. L. J. CAPPON (XXII : 3.) felhívja a figyelmet arra a mulasztásra, amelyet az egyházi intézmények irat- és levéltári anyagának elhanyagolásával, a bennük rejlő nagy egyház- és neveléstörténeti érték figyelmen kívül hagyásával egyháziak és világiak egyaránt elkövettek. — V. D. BORNET (XXIII : 1.) a népjólétre vonatkozó forrásanyag feldolgozására buzdít, Ph. D. JORDAN (XXIII : 2.) az orvosi, egészségügyi tárgyú forrásokból rekonstruálható orvos-, ül. egészségügyi történet megírását sürgeti. — S. V. CONNOR (XXIII : 2.) az igazságszolgáltatással kapcsolatos s egyéb jogi vonatkozású iratok feldolgozásának a szükségességét hangsúlyozza. Ennek kapcsán talán nem haszontalan, ha részletesebben ismertetjük azt a hatalmas arányú és jelentőségű forrásfeltáró munkát, melyet amerikai tudósok a hitleri Németország összeomlása után a nyugatiak kezére került iratanyag rendezése, filmeztetése, feltárása és segédletek közzététele útján való megismertetése révén végeznek, valamint az ennek során felvetődött problémákat. D. H. PERMAN (XXII : 4.) annak a