Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Isztoricseszkij Arhiv, 1959–1960. / 247–249. o.
248 Folyóiratszemle professzor többek közt arra mutatott rá, hogy bármennyire fontos is a fondot létrehozó szerv jelentősége szempontjából nézni a selejtezés alá vont iratok értékét, mégsem szabad csak ebből kiindulni, ha az iratok sorsáról döntenek. A konkrét iratanyag tanulmányozása ui. sok esetben nem erősíti meg a szerv jelentőségének értékelése alapján ,,a priori" megalkotott ítéleteket. Nagyon fontosnak tartja a kutató történészek véleményének meghallgatását is. Meg kell őrizni azokat az iratokat, amelyek a dolgozó tömegek tevékenységét közvetlenül fejezik ki. Speciális iratanyag selejtezésének kérdéséhez szólnak hozzá L. Je. SEPELJEV, aki a kereskedelmi bankok könyvelési iratai selejtezésének problémáit vizsgálja (1959 : L), és Ju. A. KRASZOVSZKIJ, aki számos konkrét példát felsorakoztatva a könyvkiadók iratanyagának selejtezéséről értekezik (1959 : 1.). (Utóbbi kivételével e cikkekről a Levéltári Híradó 1960. évi folyama mind részletes ismertetőt közölt.) Itt kell megemlíteni még a moszkvai hivatali irattárosok 1959 végén tartott értekezletét, melyen 120 fő vett részt a Belügyminisztérium Levéltári Főigazgatósága h. vezetőjének elnöklete alatt (az értekezlet megtartásakor a szovjet levéltárak még a Belügyminisztérium alárendeltségébe tartoztak). Az értekezlet elhatározta, hogy teljesen rendezik az iratókat, elkészítik a tájékoztató segédleteket, és megszervezik az irattárak anyagának mind tudományos, mind gyakorlati célokra való felhasználását. Elhatározta azt is, hogy az irattárért felelős személyek ezután az eddiginél gyakrabban fogják tájékoztatni a hivatal vezetőjét, továbbá a párt- és szakszervezetet az irattár helyzetéről. Egy éven belül elkészítik az irattárák tematikai jegyzékét, és nagyobb súlyt helyeznek a selejtezésre (1960 : 1.). A levéltári munka elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó cikkek, illetve értekezletekről szóló beszámolók a levéltári munkának rendszerint egy-egy oldalát érintik. Így a Központi Pártlevéltár módszertani tanácsának értekezletéről szóló tudósításból (1960 : 1.) az derül ki, hogy elsősorban a fondok kialakításának és a nyilvántartásnak kérdései foglalkoztatták a tanácskozókat. Az ukrajnai levéltárosok értekezlete (1960 : 1.) az iratanyag fizikai megőrzésének módszereit vitatta meg. Érdekes tanulságként állapította meg az értekezlet, hogy a kemény fedőlemezek közt könyvtárszerű elhelyezésben kezelt iratok — ahogyan mi is kezeljük iratanyagunkat — megfelelőbben vannak tárolva, mint a kartondobozban való kezelésnél. Az iratok mikrofilmezése és restaurálása, az értekezlet megállapítása szerint, az ukrajnai levéltárakban ínég korántsem kielégítő színvonalú. A. G. KUZMINA az útmutatók készítése tárgyában tartott értekezletről (1959 : 2.), M. I. AVTOKRATOVA az állami levéltári fond összesített tematikai katalógusának tervezetét megvitató értekezletről (1959:3.), L. N. KRIVOSEEST a levéltári dokumentumok népgazdasági felhasználásáról írnak (1959 : 3.). D. Z. SZNYETKOV a tematikai kartotékok osztályozási szkémájának kidolgozását (1960 : 1.), K. I. RUGYELSZON a foto-kino-dokumentumok rendszeres katalógusának osztályozási szkémáját ismerteti (1960 : 5.). Mint a legszorosabban vett levéltári módszertani kérdést kell tekintenünk I. D. VORONYIST fényképfelvételekkel illusztrált tájékoztató cikkének témáját: a szerző az új moszkvai levéltári épületről, az Októberi Forradalom levéltára (CGAOR) új tízemeletes épületszárnyairól számol be (1960 : 2.). Valamennyi levéltári munka közül a legnagyobb figyelmet a forráskiadványok összeállításának szenteli a folyóirat. Nem beszélve arról az ismert tényről, hogy minden egyes számnak nagy része forrásközlés, az elvi cikkek közt is jelentős helyet foglalnak el az archeográfia kérdéseivel foglalkozó írások. Az 1959. évi kötetben A. I. LOGINOVA összefoglalóan ismerteti a szovjet levéltárak 1958. évi forráspublikációs tevékenységét (1959 : 3.). Többek közt felveti azt a gondolatot, hogy a forráspublikációs munkák irányításával foglalkozó három intézmény: a Levéltári Főigazgatóság, a Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Moszkvai Történeti-Levéltári Intézet dolgozza ki a Szovjetunió nemzetiségi nyelvein és más idegen nyelveken készülő forráspublikációk összeállításának, iratok kivonatban való kiadásának és statisztikai források publikálásának módszertanát. Végül javasolja, hogy a külföldi forráspublikáeiós munkák tapasztalatait az eddiginél mélyebben és kritikusabban vizsgálják meg. M. V. GREBENNYIKOV és V- M. USZTYINOV a pártlevéltáraknak a Komszomol történetére vonatkozó forráspublikációit elemzi (1959:4.). K. N. SZERBINA cikkéből (1959 : 4.) megtudjuk, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája archeográfiai bizottsága mostantól kezdve évkönyvet ad ki „Archeográficseszkij Jezsegodnyik" címen. Az eddig megjelent első kötetben cikkek olvashatók az archeográfia, forrástan, történeti segédtudományok kérdései körébpl, ezenkívül levéltári forrásismertetéseket, bibliográfiai szemlét is találunk benne. Az évkönyv forrásszövegeket is közöl, végül krónika rovata is van. Ebből úgy látszik, hogy voltaképp testvérlapja lesz ez az immár hat éves múltra visszatekintő Iszioricseszkij Arhiv-n&k, hiszen mindkettő hasonló tudományos feladatok szolgálatában látja rendeltetését. Az 1960. évi 1. sz. részletesen ismerteti a
