Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FOLYÓIRATSZEMLE - Muzsnai Lászlóné: Archives, Vol. IV., No. 21–24. (1959–1960) / 232–233. o.

232 Folyóiratszemle AUGUST SCHEEL „Die pfalzneuburgisehe Landesaufnahme unter Philipp Ludwig" c. tanulmányában a pfalzneüburgi hercegség területéről Fülöp Lajos uralkodása alatt (1569 — 1614) festett térképek elkészülésének történetéről számol be. A 25 éven keresztül folytatott munkálatokban egymást követően 4 mester vett részt; az elkészülésükkel kapcsolatos írásbeli dokumentumok a neuburgi levéltárban maradtak fenn. Utóbb, a 18. század vége felé a térképekről több ízben is készültek másolatok, és ennek köszönhető, hogy néhány azóta elkallódott eredeti ellenére a gyűjtemény ma is teljesnek mondható. Szerző a tanulmány végén közli a térképek jegyzékét ós adatait (56. k.). HARALD SCHIECKEL „Die Familienstiftung Carpzov und ihr Senioratsarchiv" c. tanulmányában egy olyan — elég ritka — családi levéltárat ismertet, amely az egyes elhunyt családtagok hagyatékainak gyűjteményéből, szabályos, organikus fejlődés útján jött létre. A mind koránál, mind terjedelménél és rendezettségénél fogva értékes Carpzov levéltárat a család 1958-ban adta át a drezdai „Sächsisches Landesarchiv"-nak. Carpzov Benedek (1595 — 1666) lipcsei tanár ós jogász végrendeletében ui. két alapítványt létesített leszármazói egyetemi tanulmányainak lehetővé tételére. Ez a körülmény tette szükségessé a család tagjai számára az iratok gondos megőrzését és kezelését. A leszármazók különben mind tanult emberek voltak, gyakran hivatalnokok, akik a szabályos iratkezelést jól ismerték, s azt saját családi levéltáruknál is alkalmazták (az aktákat rendszerint a seniorok vezették). Szerző a levéltárban megőrzött genealógiai adatokon kívül az ott található, 250 éven át folytatott levelezés történeti forrásértékére is felhívj a a figyelmet, majd megkísérli, hogy ezt a levéltárat a Meisner által épp a folyóirat előző kötetében felsorolt kategóriák valamelyikébe besorozza (56. k.). H. O. SCHÜMANN cikke az ólompecsótek tartósításával és restaurálásával foglalkozik (56. k.). A két kötet a nemzetközi levéltári folyóirat irodalmat nyilvántartó ós referáló, nívós és alapos szemléjében a Levéltári Közlemények 28., 29. és 30. kötetéről, a Levéltári Híradó 1957. évi 3-4. és 1958. évi 1-2. számáról, valamint aTörténeti Statisztikai Közlemények 1957. évi 2-4. számairól is részletes ismertetést olvashatunk. Schmidt Ádámné ARCHIVE S The Journal of the British Eecords Association. London. Vol. IV. No.. 21-24. (1959-1960.) A Brit Levéltáros Társaság évenként két füzetben megjelenő folyóiratának tárgyválasztását, érdeklődését leginkább az a jellemzés érzékelteti, ahogyan G. R. DAVIS az angol levéltárost az öt nyelven megjelenő Archívum c. folyóiratban megjelent cikkek alapján lefesti (23. sz.). Eszerint az angol nem tiszteli az ideológiákat és a bürokráciát: a brit levéltáros szemében a levéltár egyszerűen a történész magtára, s levéltárul olyan félreeső helyet választ, ahol a forrásanyag a pusztulás veszélye nélkül zavartalanul érlelődhetik. A levéltáros tehát történeti értékű — vagy később annak bizonyuló —, forgalomból kivont írásos emlékek gyűjtője ós őre, elsősorban történész, tudós. Ennek megfelelően a levéltárismertetések — főleg a bennük őrzött anyag kiértékelése — forrásismertetósek és forrásfeldolgozások teszik ki a folyóirat tartalmának jelentős részét. Kétségtelen azonban, hogy az ebből tükröződő érdeklődés csak a két évfolyam tanúsága szerint is igen széleskörű: a régi, nagymúltú helyi levéltárak mellett kiterjed egyházak, földrajzi kutatóintézet, tudományos társaság, szakszervezetek levéltárára is. A forrásismertetések közül, folytatva a vidéki levéltárakat ismertető, már évek óta tartó sorozatot, D. CHAEMAN az Ipswich-i és Kelet Suffolk-i (21. sz.), P. WALNE a Berkshire-i (22. sz.), F. B. STITT a Staffordshire-i levéltárak kialakulását, fejlődósét, állományát, segédleteit és célkitűzéseit ismerteti (24. sz.). C. E. WELCH áttekintést ad az anglikán egyház egyházközségi, püspöki és káptalanai levéltárainak helyzetéről, az anyagmegőrzés terén az elmúlt harminc év alatt elért eredményeiről és feladatairól. Az eredmény általában kielégítő (22. sz.). A. SAVOUES a Scott kapitányról elnevezett Cambridge-i Polar Research Institute kóziratgyűjteményét, hajónaplóit, tervrajzait ós térképeit ismerteti (22. sz.). Anglia egyik legrégibb tudományos társaságának, a Royal Society of Arts-nak, amely a gazdasági, tudományos és művészi haladás elősegítését tűzte ki céljául, feltalálók művészek ösztöndíjjal való támogatásával,