Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Ember Győző: A levéltári segédletek. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. IV. Levéltártan és történeti segédtudományok 1.) Budapest, 1958. / 203–206. o.

* r Irodalom 203 hogy a mai levéltárak bonyolult feladataikat csak tervszerű, jól átgondolt és megszervezett munkával tudják megoldani. A magyar levéltárügy átszervezéséről, a Levéltárak Országos Központjának felállításáról, az egységes magyar levéltári politika eredményeid ről Szedő Antal .tanulmánya ad számot (La question de la centralisation des archives et les expóriances róalisées en Hongrie). A kötet több tanulmánya foglalkozik az egyes nyugati országokban végrehajtott levéltári reformokkal. D. Evans, az angol állami levéltárügy vezetője (Keeper of Public Records) ismerteti a „Public Record Office" 1954—59. évi történetét és ezzel kapcsolatban az 1958. évi törvényt, amely változásokat hozott az állami levéltári hivatal felső irányításában, s szabályozta az iratanyag átvételét a minisztériumoktól (The Public Record Office. 1954—195Q). S. Oarbone, az olasz központi levéltár osztályigazgatója a központi levéltár rendezésének és szervezésének módszertani kritériumairól tájékoztat. (Criteri metodologici per Tordinamento deli' Archivio Centrale dello Stato Italiano.) Az általános levéltári kórdóseket tárgyaló, különböző országokban a levéltárügy legújabb fejlődósét bemutató tanulmányok mellett számos olyan értekezést találhatunk, amelyek érdekesebb levéltári anyag ismertetését, forráskritikai elemzését vagy bizonyos forrásanyag alapján valamilyen történeti téma kidolgozását nyújtják. Több tanulmány ismerteti pl. a spanyol, portugál, svájci, olasz levéltárak anyagát. A Mélanges Braibant fenti ismertetésével csak ízelítőt lehetett adni a kötet gazdag tartalmából. Mindegyik tanulmány más-más nemzet kultúráját képviseli, más-más nemzet történeti múltjának emlékeivel, kincseivel foglalkozik. Az emlékkönyv ós annak a kiváló levéltárosnak a munkássága, akinek a szerzők ajánlották, mégis azt jelképezi, hogy a különféle nemzetek történeti múltjának forrásai a közös emberi kultúra nagy kincsestárához tartoznak, s hogy e közös kulturális kincs nagyobb megbecsülését, megfelelő kiaknázását a levéltárosok nemzetközi együttműködése milyen nagymértékben mozdíthatja elő. • Nagy István EMBER GYffZŐ A LEVÉLTÁRI SEGÉDLETEK Budapest 1958. 101. p. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai. rV. Levél tártan és történeti segédtudományok. 1.) A magyar állami levéltárügy központosítása után egyre égetőbben szükségessé vált a levéltárak segódletkészítő munkájának egységes elvek szerinti irányítása. A segédletkészítő program kidolgozása előtt tisztázni kellett a főbb segédlettípusok jellegzetességeit, műfaji sajátságait. Ember Győző munkája ezt a feladatot oldja meg: levéltári segédlet típusokat foglal elméleti rendszerbe, osztályozza, kategorizálja azokat, a rendszeren belül megjelölve mindegyiknek helyét, adatszolgáltatásának jellegét ós módszerét. A segédletkészítés gyakorlati programjának elkészítése ez elméleti alapvetés után elvégzendő külön feladat. A segédletek tana mint a segédletkészítés módszereinek elvi alapvetése a tulajdonképpeni (tiszta) levéltártudomány része, s Ember Győző ezen a részen eddig járatlan területekre hatol, és teremt ott szilárd fogalmi rendszerezést. A hazai levóltártani irodalom gyér volta mellett különleges jelentősége van e munkának azért is, mert túlnő témájának korlátain azáltal, hogy a magyar levóltártani terminológia tisztázására is figyelemre méltó kísérletet tesz. Ha jelen ismertetés a puszta referáláson túlmenően, a tanulmány által felvetett problémakörben néhány érdemi észrevételt is tesz, ez nem azért történik, hogy a kákán is csomót találjon, hanem azért, hogy segítséget nyújtson az érintett problémák végleges megoldásához. Ebben igyekszik a levóltártani irodalom legújabb, a dolgozat megjelenése óta megszületett eredményeire is támaszkodni. Bár az Ember Győző dolgozatának megjelenése utáni külön vitaértekezlet lett volna hivatva, hogy e munka kapcsán a segédletkészítés elméleti kérdéseivel foglalkozzék, ott kevés érdemi megjegyzés hangzott el, amely az elméletet előbbre vitte volna. A magam részéről itt kívánom megtenni azokat a megjegyzéseimet, amelyek a segédletek tanának továbbfejlesztésében esetleg szolgálatot tehetnek. A tanulmány első fejezete a levéltári segédletek fogalmát határozza meg. Az eddigi levóltártani kézikönyvek beszélnek ugyan a levéltári segédletekről, de nem határozzák \