Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17–18.) történetéhez / 147–199. o.

Iratok a Gömbös—Hitler találkozó (1933. június 17—18.) történetéhez 187 (24) 1933. június 25. b) A Külügyminisztérium tájékoztató utasítása Hory római követnek Gömbös németországi útjáról. \ Szigorúan bizalmas ! Hory • Roma. Felkérem Méltóságodat, hogy a miniszterelnök úr mellékelt levelét Mussolini úrhoz eljuttatni szíveskedjék. Colonna követ a miniszterelnök úr római útjáról részletes tájékoztatást kapott. Mivel azonban lehetséges, hogy a szóbeli közlés bizonyos hiányokat vagy félreértéseket tartalmazhat, felkérem Méltóságodat, hogy az alábbi tájékoztatást a Palazzo Chigiben oly módon eszközölje, hogy ez a Colonna-féle jelentéssel összehasonlítható és kölcsönösen kiegészíthető legyen. A miniszterelnök úr útjának gondolata a náci pártból indult ki és Daitz által — Budapesten tett látogatása alkalmával — lett kezdeményezve. Hitler többször hívta a miniszterelnök urat, utoljára táviratilag sürgette, úgyhogy a miniszterelnök úr hirtelen határozta el magát az útra. Eredeti terv szerint a miniszterelnök Münchenbe utazott volna és onnan gépkocsin Berchtesgadenbe ment volna Hitlerrel találkozni. Münchenbe érve azonban meglepetésszerűen közöltetett a miniszter elnök úrral, hogy Hitler Berlinben várja őt, és e célból saját repülőgépét adja rendelkezésére. Berlinben pedig szintén meglepetésszerűen gazdag napi programmot állítottak össze, többszöri nyilvános szerepléssel fűszerezve. Ily módon a látogatás egészen más színezetet nyert, mint ahogy az eredetileg tervezve volt ós ilyen módon kapott szenzációs színezetet intencióink ellenére. Ezen téves külszín még alá lett húzva Rosenbergnek bombastikus communique-je által. A miniszterelnök úr útjának három kórdós tisztázása volt a célja. 1. A magyar— német gazdasági kérdés. 2. A német—-osztrák viszony j illetőleg az osztrák belhelyzet. 3. Magyarországon ós a megszállt területeken élő német kisebbségnek kérdése. Fontos indítóoka volt még a miniszterelnök úr berlini útjának a kisentente intrikáinak ellensúlyozása. A kisentente ugyanis tervszerűen dolgozik azon, hogy Berlinben aláássa Magyarország helyzetét. Történt ez pedig olyképpen, hogy megérttették a német kormánnyal, hogy a kisentente államoknak az Anschluss ellen kifogásuk nincsen. Románia messze esik Ausztriától s ezért őt az Anschluss kérdés közelebbről nem érinti. Jugoszlávia, bár a hivatalos körök s természetesen így a külügyminiszter .is, állandóan az Anschluss ellen foglaltak állást, berlini követe útján biztosította a Wilhelmstrasset, hogy Belgrádnak nemcsak semmi kifogása nincsen az Anschluss ellen, hanem hogy az egyenesen Szerbia érdekében fekszik, még pedig azért, mert a Nagy-Németország szomszédsága bizonyos nyomást gyakorolna Olaszországra s enyhítené az olasz politikának jugoszláv ellenes jellegét, továbbá mivel lehetetlenné tenné Olaszország számára, hogy egy olasz— jugoszláv háború esetén a jelenlegi Ausztriát felvonulási területnek használja fel. A legfeltűnőbb azonban az, hogy nemcsak Belgrád ós Bukarest, de az utolsó időben Benes is fűnek-fának azt hirdette, hogy az Anschluss veszélytől nem tart s ha választani kell az Anschluss és a restauráció közt, ő minden tétovázás nélkül az Anschluss mellett döntene. Mindhárom kisentente-ország pedig úgy hivatalosan, mint sajtójában azt hangoztatta, hogy mindezek következtében az Anschluss kérdésben Magyarország és a kisentente közt nagy különbség forog fenn, mert Magyarország retteg az Anschlusstól ós Olaszország támogatásával mindent elkövet annak megakadályozására. Ezenkívül a kisentente kormányai tervszerűen játsszák ki a náluk élő német kisebbséget a magyar ellen és ebben bizonyos tekintetben segítséget kapnak a németországi ,,Bund für das Deutschtum im Ausland" részéről. A gazdasági kérdésekben a miniszterelnök úr Hitlertől kielégítő ígéretet kapott arra nézve, hogy a magyar kivitelt kivételes bánásmódban fogja részesíteni úgy hogy a politikai barátság kihatással legyen a gazdasági kérdésekre is. Az osztrák helyzetet illetőleg Hitler kijelentette, hogy ő az Anschlussra nem gondol. Okvetlenül ragaszkodik azonban ahhoz, ós erről semmi körülmények között se fog lemondani, hogy Ausztriában megejtsék a választásokat, és azután a választások eredményének megfelelően új kormányt alakítsanak. Azt hiszi, hogy ez a kormány egy nácikból ós keresztényszocialistákból álló koalíciós kormány lehetne. Egyébként neki az a nézete, hogy Ausztriában közös német—-olasz—magyar érdekek állnak fenn. A nácik-