Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17–18.) történetéhez / 147–199. o.
184 Karsai Elek hiba lett volna. Annyival is inkább szükségesnek látszott ezt az alkalmat kihasználni, mert Benes minden arra irányuló igyekezete ellenére, hogy Németországgal baráti viszonyt tartson fenn, nem tudta megakadályozni, hogy sokan a Németországból menekült zsidók közül ne Csehszlovákiában telepedjenek le és hogy a német emigránsok számát ne szaporítsák Csehszlovákiában egyes német szociáldemokrata vezérek, így Breitscheid ós Wells, akik most Prágából folytatják támadásaikat az új német kormány ellen, ami természetesen utóbbit nagyon elkeseríti. Ezen fokozatosan fejlődő német—-cseh ellentétek kimélyítésére alkalmunk nyílt a miniszterelnök úr berlini látogatása alkalmával, mely látogatás a hangulatot velünk szemben lényegesen megjavította, ami remélhetőleg már a közelebbi jövőben gazdaságilag ós későbben talán politikailag is éreztetni fogja hatását. Tagadhatatlan, hogy a látogatásnak voltak szépséghibái, amelyek elsősorban, ha nem kizárólag arra vezethetők vissza, hogy a még nagyon kevés rutinnal rendelkező nazi diplomaták sok esetben helytelenül jártak el. így az utolsó pillanatig nem lehetett megállapítani, hogy hol lesz a látogatás ós maga a miniszterelnök úr is csak Münchenben tudta meg, hogy nem a bajor hegyekben, de Berlinben fog a kancellárral találkozni. Egy másik nagy baklövése volt a nazi-pártnak az általuk a Gömbös—Hitler találkozásról a miniszterelnök úr tudta nélkül kiadott kommüniké, mely úgy tüntette fel a látogatást, mintha az a pártnak meghívására történt, volna. Ezeket a szépséghibákat az itteni ellenzék erősen kihasználta, megelégedéssel állapíthatom azonban meg, hogy a külföldön, legalább is eddig, a látogatást nyugodtan tárgyalták ós hogy sikerült Dollfuss osztrák kancellárt, ki eleinte kissé ideges volt, teljesen megnyugtatni. A berlini látogatás, mint fentiekből látszik, mindenesetre sakkhúzás volt a kisentente Magyarország elleni intrikáival szemben, hogy ezáltal figyelmeztessük őket, hogy téves az a felfogás, mintha sorsunk teljesen tőlük függne. Azt a szemrehányást illetőleg, hogy a látogatás éppen most törtónt, mikor a leghevesebb harc folyik Berlin ós Bécs között, legyen szabad rámutatnom arra, hogy ez a harc még sokáig eltarthat s ha egyáltalában benyomást akartunk tenni Berlinben, a látogatás időpontját nem lehetett tovább halasztani. Eredeti, géppel írt, i 1 /^ oldalas tisztázat.. — OL. Küm. res. pol. 1933—27—303 (284 res.) A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve mind ez ideig nem került elő, de; az kétségtelen, hogy Kánya az itt közölt tájékoztatást előadta a június 23-i ülésen; ugyanis 1933. június 26-án a belgrádi, a bukaresti, a prágai, a londoni ós párizsi külképviseleteknek maga a Külügyminisztérium úgy küldötte ezt a tájékoztatást, mint amelyet Kánya a Minisztertanácsnak adott. (Ugyanott 467. f.) 1933. június 24. a) Gömbös feljegyzése a Hitlerrel folytatott tanácskozásokról. Támpontok Kánya ő Excellenciájának Hory követnek adandó utasítás számára. 1. Mellékelem azon kérdéseket, amelyeket Berlinben fel vetettem. a) 2. Tekintettel arra, hogy Kánya* 0 Excellenciájának precisen elmondottam ezen kérdések tárgyalásának eredményét, feleslegesnek tartok sok részletet. 3. A lényeg az, hogy Magyarország számára gazdasági lehetőségeket látok, hogy a nemzetiségi kisebbségi kérdésekben elfoglalt álláspontomat világosan Ő Excellenciájának Reichskanz. — megmondottam, hogy tisztáztam ő Excellenciájával az olasz—német viszony fontosságának kérdését, ós hogy végül az osztrák Anschluss kérdését is. Ebben a tekintetben a lényeg az, hogy a Reichskanzler — Führer — nem kívánja az Anschlusst, mert szerinte az osztrák Anschlusst a németek sem gazdaságilag, c) sem európai politikai szempontból nem tartják opportunusnak, ellenkezőleg, számítanak arra, hogy elsősorban gazdasági téren Olaszország Németországgal együtt eljár Ausztria érdekében. Csupán azt kívánja a kancellár, hogy Ausztriában olyan politikai rezsim vegye át az uralmat, amely biztosítókot nyújt, hogy Ausztria absolut biztos barátja marad Németországnak, Olaszországnak és Magyarországnak ós nem evez anyagi érdekből francia vagy kisentente^ vizekre ezáltal sértve az említett országok politikai ós történelmi érdekeit. A kancellár garanciát erre, bár tudja, hogy többséget nem kap a náci mozgalom, csak új választásban )
