Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17–18.) történetéhez / 147–199. o.

178 Karsai Elek az osztrák kérdést illetően, és azt mondta nekem, hogy véleményét világosan közölnfogja Starhemberg herceggel is, aki éppen ma keresi fel őt. Szándékában van továbbá Dolli fuss szövetségi kancellárnak is megmondani, hogy Magyarországnak nem lenne közömbös, ha Franciaország befolyása megerősödne Ausztriában. Itt szeretném zárójelben megjegyezni, hogy legitimista részről felrótták Gömbös úrnak, hogy berlini látogatásával gyengítette Dollfuss pozícióját/ Egyúttal bírálták azért is, mert hazajövet bécsi átutazása alkalmával nem látogatta meg a szövetségi kancellárt. Erre vonatkozóan azt a bizalmas értesülést kaptam, hogy Gömbös azért tartotta magát távol Dollfusstol, mert úgy érezte, hogy ,,ha az ember baráttól jön, nem szoríthat kezet egy pálfordulással annak ellenségével". Mindazonáltal Magyarország nagyon szívesen látná Németország ós Ausztria kibékülését, amint Kánya is mondta nekem, de úgy vélik, hogy nem az ő dolguk bármi módon beavatkozni a testvérek közötti viszályba. Ha Gömböst, amint várja, Mussolini a közeljövőben meghívja Rómába, úgy a miniszterelnök igyekezni fog oda hatni, hogy a Duce rávegye Dollfusst az osztrák nemzeti szocialistákkal való megegyezésre. Mecsér úrtól kapott értesüléseim szerint Gömbös meg akarja győzni Mussolinit arról, hogy német részről nem szorgalmazzák az Anschlusst, és Németország csak azt kívánja, hogy az osztrák nemzeti szocialisták a nép akaratának megfelelően részt kapjanak a hatalomból. Gömbös, aki még a közelmúltban is kitért az Olaszország által javasolt Róma—Bécs—Budapest hármas koalíció elfogadása elől, most Németország, Ausztria, Magyarország ós Olaszország gazdasági koordinációjában — amelybe később Romániát is bekapcsolnák — látja a legfőbb célt. Ausztria mint független állam tartozna ehhez a gazdasági államközössóghez. Mai velem folytatott beszélgetésben Gömbös nem érintette a kisebbségi kórdóst. Másfelől Kánya úr mondta nekem, hogy a miniszterelnök részletesen kifejtette a birodalmi kancellárnak álláspontját ebben a kérdésben, amely „egyedüli kerékkötője a német—magyar kapcsolatoknak".

a A magyarokat rendkívül kínosan érintette, hogy a német kisebbségek részt vettek legutóbb a Kisantant országaiban rendezett anti-revizionista tüntetéseken. Beszélgetésünk végén a miniszterelnök megjegyezte, hogy a magyar pénzügyminiszter londoni telefonközlóse szerint Londonban nyugodtan fogadták a berlini látogatás hírét. Ami Gömbös utazásának magyar visszhangját illeti, a liberális zsidó sajtó —úgy amint várható volt—becsmérlő hangon ír, ós különösen kiemeli, hogy ellenkezik a magyar érdekekkel közeledni Németországhoz, amely most teljesen izoláltan áll. A Parlamentben is erősen bírálták az utazást a demokraták, valamint a legitimisták szóvivői. Ezzel szemben a kormánylapok és különösen a mezőgazdasági körök melegen üdvözölték a berlini látogatás eseményét ós megállapították — amint Gömbös maga mondta nekem —, hogy a miniszterelnök berlini látogatásával történelmi szolgálatot tett. Mellékelem a két beszédet, amelyben Gömbös berlini útjával foglalkozott. Schoen a Jegyzet oldalt: „A birodalmi kancellár tájékoztatva van. Lammer, jún. 27." 6 Egy budapesti június 7-i 25. sz. távirat azt az információt adja Mecsérről, hogy volt katonatiszt és földbirtokos, most Gömbös bizalmi embere és nemrég kapcsolatban volt „fontos nemzetiszocialista személyiségekkel". (9565/E673545) e Jegyzet oldalt „Siegfried attasé kézírásával: „ !" a Jegyzet oldalt Bülow kézírásával: „?" 19. Bécs, 1933. június 21. A Magyar Távirati Iroda jelentése Kánya külügyminiszternek a Reichspost című osztrák lapban megjelent, Gömbös berlini útjával foglalkozó nyilatkozatáról. Bécs, június 21. (Magyar Távirati Iroda) A Reichspost mai számában Kánya Kálmán külügyminiszternek a következő nyilatkozatát közli: Gömbös miniszterelnök berlini útja a világsajtóban különféle kombinációkra ad alkalmat, egyebek között Ausztriához való viszonyunkra nézve is. Erről a következőket óhajtanám megjegyezni: Magától értetődően a miniszterelnök úr berlini utazása mitsem változtat az osztrák nép iránti rokonszenvünkön. Ez a rokonszenvünk változatlanul fennáll és a magyar kormánynak őszinte örömére ós elégtételére szolgál, hogy a magyar sajtó és közvélemény a maga részéről is ennek a barátságos viszonynak megerősítésére törekszik. Eddig gon-