Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17–18.) történetéhez / 147–199. o.
\ Iratok a Gömbös—Hitler találkozó (1933. június 17—18.) történetéhez 163 4. a magyar külpolitika szabad kezét semmi irányban nem kötik meg azok az esetleges — amúgy sem döntő jelentőségű — kereskedelempolitikai engedmények, amelyeket a kormány elérni törekszik a német birodalmi piacokon. Budapest, 1933. évi június 19. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre s. k. országgyűlési képviselő 7 A hivatalos másolat hiteléül: Budapest, 1933. évi június hó 22-ón. Kovács Bodó István s. k. . országgyűlési elnöki fogaim. Géppel írt, 1 oldalas hiteles másolat: — OL. Küm. pol. 1933—21 j7—1825. (2510/7933) Bajcsy-Zsilinszky 1933. június 21-én elhangzott interpellációjának szövegét a Miniszterelnökség 1933. augusztus 16-án (!) küldte meg a Külügyminisztériumnak. Gömbös miniszterelnök nevében Darányi államtitkár a következőket közölte: ,,a miniszterelnök az interpelláción írásban óhajt válaszolni, ezért felkéri a külügyminisztert, hogy az interpellációban felvetett kérdésekre nézve elfoglalt álláspontjáról a Miniszterelnökséget tájékoztassa."" 7 Bajcsy-Zsilinszky Endre írásban benyújtott interpellációját 1933. június 21-én indokolta meg élőszóval; beszédében többek között kijelentette: ,,A magyar közvélemény feltétlenül kíváncsi arra, hogy a kormány hogyan egyezteti össze ezzel az utazással a maga hangsúlyozott osztrák barátságát, hiszen a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a berlini út nem változtatott semmit a magyar—osztrák viszonyon, tehát az osztrák— magyar barátságén sem. Hogyan, egyezteti össze ezt a barátságot a német nemzeti szocializmusról elmondott himnuszával és azzal a megállapításával, hogy a német birodalom békés politikát folytat? Ez olyan ellentmondás, amely nyilvánvalóan meg kell, hogy zavarja a közvéleményt, ez olyan kérdés, amelyre választ várunk, és amelynek helyes megválaszolása nélkül nem lehetünk nyugodtak abban a tekintetben, hogy igenis változatlanul fennáll és fennmarad az osztrák—magyar barátság, sőt az osztrák—magyar további közeledés irányában haladunk, amelyet mi a magyar külpolitika legfőbb és legsürgősebb feladatának ismerünk. Harmadik kérdésem az, hogy azonosítja-e magát a t. miniszterelnök úr azzal a Südostraum-tervvel, azzal a Südostraum-gondolatba beépített közép-európai német imperialista-tervvel, amely az ő utazása alatt is megnyilvánult a hivatalos kommünikében ós amelynek hangját hallottuk kicsendülni abban az erfurti Hitler-beszédben is, amelynek során azt mondotta Hitler kancellár, (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon) hogy mindazokon, akik a belföldön ós a külföldön nem alkalmazkodnak a német politika új ritmusához ós akik kívülről ellenséges álláspontot foglalnak el ezzel a politikával szemben, a történelem szekere keresztül fog gázolni. Kíváncsiak vagyunk természetesen, hogy a miniszterelnök úr a közép-európai politikának ezt a német fogalmazását, amelynek vezérlő gondolatát száz alakban ós formában és szövegezésben láthatjuk hivatalos és nem hivatalos sajtóban, parlamenti és egyéb megnyilatkozásokban Németországban, hogy ezzel azonosítja-e magát." (Az 1931. július 18-ára összehívott országgyűlés képviselőházának naplója, Tizenhetedik kötet. Budapest 1933. 399. old. — 202. ülés, 1933. június 21. szerda.) Bajcsy-Zsilinszky azonban már ezen interpelláció előtt, június 20-án napirend előtti felszólalásában foglalkozott Gömbös berlini útjával és többek között a következőket mondotta: ,,. .. A magyar miniszterelnök és a magyar nemzet méltóságával összeegyeztethetetlennek tartom, hogy végeredményben az egész külföld előtt úgy szerepeljen ez a látogatás, mint alárendelt nemzeti szocialista tényezőknek meghívására törtónt vendégeskedés, ahol a vendéglátó gazda, például azon a bizonyos szombati estén nem a kancellár, hanem egy külügyi osztályfőnök és a nemzeti szocialista párt külügyi vezetője, illetőleg maga a hivatal volt. Ez nem egyeztethető össze szerintem — ismételten hangsúlyozom — sem a magyar miniszterelnök közjogi állásával, sem a magyar nemzet móltóságával. Egyáltalában van valami olyan színezete ennek, mint amikor az előkelő vadászaton a grófi házban adnak szállást az' előkelőségeknek, a másodosztályú vendégek pedig a kasznár házában kapnak szállást... 11*
