Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17–18.) történetéhez / 147–199. o.

148 Karsai Elek A másik kérdés, amelyet — a leszerelés kérdése mellett — a Machtergreifung óta a hitleri Németország aggasztóan kiélezett, a német—osztrák viszony volt. Már 1933 áprilisának elején Göring porosz miniszterelnök és Papén alkancellár Mussolinihez utazott, hogy megnyerje hozzájárulását Ausztriának Németországhoz történő „csatlakozásához", az Anschlusshoz w Április 11-én Dollfuss osztrák kancellár — még a német államférfiak olaszországi tartózkodása idején — szintén megérkezett Rómába, ahol Mussolinitői megnyugtató ígéreteket kapott az Anschluss megakadályozására.

3 A leszerelés és az Anschluss-probléma mellett — mely utóbbira még visszatérünk — különös fontosságú volt Magyarország szempontjából a német agrár-elzárkózási politika, melynek eredményeként Németország már 1933 februárjában jelentősen felemelte a sertés- és marhahús, a sertés- ós libazsír, valamint több más mezőgazdasági cikk behozatali vámját.

4 Mindezek ellenére Gömbös miniszterelnök — híven politikai múltjához

6 — kezdettől fogva barátságos magatartást tanúsított a hitleri rezsimmel szemben. 1933. április 13-án Gömbös a Berliner Börsenzeitung tudósítójával, Artúr Kornhuberrel folytatott beszélgetésében kijelentette: „A Németországhoz való barátságos viszony mindig vezető elve volt a magyar külpolitikának és továbbra is ápolni ós kiépíteni akarom, mert tisztában vagyok vele, és a nemzetközi helyzet világosan mutatja, hogy a két állam között nemcsak érdekközösség, hanem bizonyos tekintetben sorsközössóg is áll fenn. A szükséges együttműködés érdekében, nézetem szerint, mindkét államnak bizonyos áldozatokat kell hoznia ós remélem, hogy azt Berlinben is belátják, ha, tekintettel a ósei nem teljesítése esetén otthagyja a leszerelési konferenciát, többek között a követke" zőket mondotta: „Ha Németország mégis elhagyná az értekezletet, akkor az ottmaradó hatalmaknak a lehető legkomolyabban meg kell fontolniuk a további teendőket. Azt hiszem—bár még csak egyéni véleményemet nyilvánítom—, hogy e fordulatnak jogi következménye az lesz, hogy Németországot továbbra is kötelezik a versaillesi szerződós határozmányai, s minden kísérlet, amely ezzel a szerződéssel ellentótben újbóli fegyverkezésre irányulna, a versaillesi szerződós megsértését jelentené és e szerződós által előírt szankciók alkalmazására nyújtana alapot." (OL. MTI. Magyar Kiadás. 1933. május 11. — 35. kiadás) Papén alkancellár 1933. május 12-i münsteri beszédében visszautasította az angol hadügyminiszter fenyegetéseit a Németországgal szemben alkalmazandó szankciókról, és kijelentette, hogy Németország „törölte szótárából a pacifizmus szót". A Temps című francia lap 1933. május 14-i vezércikke ezzel kapcsolatban megállapította, hogy Papén beszéde ,,a XX. század derekán, nem egészen 15 évvel a háború után, amely milliónyi emberéletbe került, a modern felfogással a középkori elgondolást helyezi szembe, amely nem túlozza az egyén létének értékét ós saját sorsát sem veszi tragikusan". Ez az elgondolás csak megerősítheti az egész világot meggyőződésben arról, hogy Németország olyan politikához tér vissza, amelyet lehetetlen összhangba hozni az álta-Iános biztonság egész szervezetével, továbbá arról, hogy átadja magát olyan emberek eszméinek, akik a háború által a háborúért éltek. „A hitlerizmus ilyenformán a legszörnyűbb veszedelemnek nyilvánítja magát, amely fenyegeti civilizációnkat, — írja a lap — olyan veszedelemnek, amely ellen védekeznie kell minden nagy vagy kis népnek, ha van érzékük a szabadság iránt, ami pedig elsőrendű feltétele a nemzetek ós az emberek méltóságának." (OL. MTI. Házi Tájékoztató. 1933. május 15.) 3 Lásd a Times cikkét Papén ós Dollfuss római látogatásának eredményéről. (OL. MTI. Magyar Kiadás. 1933. április 21. — 6. kiadás.) 4 Erről bővebbet lásd Berend T. Iván—Bánki György : Magyarország a fasiszta Németország „életterében" 1933—1939. Budapest 1960. 74—78. o. 5 Gömböst már a 20-as években komoly kapcsolatok főzték a német fajvédőkhöz; a bajor és magyar titkos ellenforradalmi szervezetek együttműködésén személyesen is sokat munkálkodott. Egyik leghirhedtebb közös akciójuk az 1925 decemberében leleplezett frankhamisítás volt. Ezekre nézve lásd bővebbet Nemes-Karsai : Iratok az ellenforradalom történetéhez. II. köt. (Budapest 1956.) 328—332. o., III. köt. (Budapest 1958.) 83—84., 466—479., 532—533. 570—579. o.