Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Balázs Péter: A magyar állami levéltárak 1960-ban / 3–22. o.

12 Balázs Péter Nyolc levéltárban a kutatók száma nem érte el az 50 főt. Legkisebb volt az érdeklődés a Szekszárdi Állami Levéltár anyaga iránt, ahol 15 kutató 23 esetben jelentkezett a levéltárban. Bár a kutatók száma 370-nel kevesebb, a kutatási esetek száma 350-nel magasabb a múlt évinél, kutatások elmélyültebbek lettek. (Az Országos Levéltárban egy kutató átlagosan 18, a területi levéltárakban 4 alkalommal tanulmányozta a témájához szükséges anyagot.) A külföldi kutatók száma 57 (48 az Országos Levéltárban, 2 a Központi Gazdasági Levéltárban és 7 a vidéki levéltárakban). 628 (azaz minden negyedik) kutató más városból utazott a levéltár székhelyére. A távollakó kutatók munkáját nagyban elősegítette a 431 esetben foganatosított iratkölcsönzés is (más levéltárba vagy ahol levéltár nincs, múzeumba). A tudományos célú érdeklődésre adott írásos felvilágosítások száma 294 volt. * A levéltárak ügyfélforgalma az elmúlt év folyamán is igen élénk volt. Különösen munkaigényesek a szolgálati idő és a szakképzettség igazolásához szükséges kutatások. A 10 894 magánügyfél közül (192 a két központi, a többi területi levéltárakban) 1158 anyakönyvi, 9736 egyéb ügyben kért adatszolgáltatást, illetve másolat kiállítását, Hivataloknak 4448, párt- és tömegszervezeteknek 550 esetben adtak a levéltárak felvilágosítást. Kiadványmunka A kiadványmunka keretében a tudományos dolgozók 5394 munkanapot használtak fel, azaz a hasznos munkaidő 8,3%-át. Ebből az időkeretből azonban 2779 nap jut a két központi, s 2615 a 22 területi, illetve 3780 nap a 4 fővárosi és 1614 nap a 20 vidéki levéltárra. A fővárosi levéltárakban 69, a vidéki levéltárakban 39 levéltáros dolgozott kiadványmunkán. A vidéki levéltárosok anyaguk rendezetlensége és egyéb hivatali teendők miatt még nem tudnak a budapestiekhez hasonló mértékben kiadványmunkán dolgozni (néhányan egyáltalán nem is éltek ezzel a lehetőséggel), nem is szólva a több helyen mutatkozó publikálási nehézségekről. Sajnos, a levéltári dolgozók ideológiai és szakmai nevelésében, a szakmai tapasztalatcserében oly fontos szerepet betöltő Levéltári Híradó szerzői tiszteletdíjának kérdését sem tudtuk mind a mai napig megoldani. Kiadványmunkánk középpontjában a felszabadulással kapcsolatos helytörténeti és hivataltörténeti feldolgozások, fondismertetések és forrásközlések állottak. A Levéltári Közleményekl960. évi számában találhatók: A közigazgatás megindulása Zala megyében a felszabadulás után (Degré Alajos), a Pest megyei földbirtokrendező tanácsok és földhivatalok szervezete (Krizsán László), Földosztó szervek és működésük Somogy megyében (Kanyar József), A közép- és alsófokú mezőgazdasági igazgatás a felszabadulás után (Hársfalvi Péter), Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után (Sárközi Zoltán), A pénzintézeti üzemi bizottságok működése 1945—1948-ban (Jenéi Károly) és A mezőgazdasági igazgatóságok Hajdú és Bihar megyében 1949—1950 (Komoróczy György) c. tanulmányok,