Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Bottló Béla: Kśięga pamiątkowa 150-lecia Archiwum Głównego Akt Dawnych w Warszawie. Warszawa, 1958. / 322–324. o.

Irodalom 323 Az 1939—1945 év közötti második világháború alatt elszenvedett nagy veszteségek után a levéltár gyűjtőkörét az 1962. évi rendelet állapította meg. Ennek értelmében a levéltár gyűjtőkörébe a következő szervek 1918 előtti iratai tartoznak: a régi Lengyel Köztársaság, a Varsói Hercegség és a Lengyel Királyság központi és főhatóságai, hivatalai és intézményei által létrehozott iratok; a Népi Lengyelország határain belül fekvő területen bármikor működött hatóságok, hivatalok és intézmények iratai; • a régi Lengyel Köztársaság, Mazóvia, Podlesie és Nagy-Lengyelország keleti területéről származó provinciális hivatalok és intézmények, valamint ugyanezeken a területeken Lengyelország felosztása után működött hivatalok ós intézmények iratai; mindenfajta olyan nem állami szervezet, egyesület, vállalat és intézmény iratanyaga, amelynek működési területe a Lengyel Királyság területére terjed ki, továbbá ugyanezeken a területeken történelmi szerepet játszott családok levéltárai. Az első csoportba tartozó dolgozatok közül Tadeusz Mencel a lengyel levéltárak 1795—1807. évi helyzetének ismertetése után a jubiláló levéltárat 1808. szeptember 2-án megszervező rendeletet, a levéltár állagait, a levéltár dolgozóit, az általuk végzett levéltári munkát, az 1810—1812 években begyűjtött állagokat, valamint azl812-ben bekövetkezett belső átszervezést ismerteti. AdamStebelski a levéltár Teodor Wierzbowski igazgatása alatti (1897—1919) történetéről számol be. Megismertet ezen időszak levéltári dolgozóival, azok munkásságával. Erre az időszakra esik az a körülmény, hogy a magyar törtónetkutatók (Divéky Adorján, Hanuss Ferenc, Károlyi Árpád és Veress Endre) érdeklődése e levéltár anyaga felé fordult. Józef Stojanowski a levéltár 1919—1924 közötti történetét ismerteti. Jadwiga Karwasiúska a levéltár 1920—1939 közötti történetével foglalkozik, s az új helyzet következtében előállott új feladatokat ismerteti. Ebbe az időszakba esik a Lengyelország felosztásától kezdve egészen az első világháború végéig a lengyel levéltárakból elszállított levéltári anyagok visszaszerzése, a rendezetlen levéltári anyagok rendezése, a magasszintű lengyel levéltári elmélet, valamint a levéltári gyakorlati munka alapjainak és módszereinek kidolgozása, melynek állandóan növekedő tempóját a második világháború állította le. Aniont Rybarski a második világháború kitörésével, 1939. szeptember 1-vel megkezdett naplójának szeptember 30-ig tartó töredékét közli, amelyből láthatjuk azt a hősi küzdelmet, amelyet a levéltár dolgozói az anyag megmentéséért vívtak. Jakub Sawicki Józef Siemieúski, a levéltár 1920—1939-ig terjedő időszakban volt főigazgatója tudományos munkáinak bibliográfiáját közli. Munkássága a lengyel levéltártan elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, emellett azonban nagy irodalmi munkásságot fejtett ki a lengyel alkotmány-és jogtörténet terén is. ő szervezte át a levéltárat modern tudományos intézetté. A második csoportba tartozó dolgozatok között Aléksander Gieysztor az 1080. évi Igczycei statútum ós III. Sándor pápa 1181. évi bullája közti viszonyt elemzi. Irena Gieysztorowa a mazowiai XV—XVII. századi pénzügyi iratok eredeti rendjének helyreállítási problémájával foglalkozik. Wojciech Hejnosz a lengyel levéltártanban a proveniencia elvére vonatkozólag tesz néhány megjegyzést. Zygmunt Kolankowski a Lengyel Tudományos Akadémia levéltárának szervezetét, a benne folyó munkát ós az előtte álló feladatokat ismerteti. Komorőczy György a debreceni levéltárak rendszereit ismerteti a feudalizmus korszakában. (Dolgozata a Levéltári Híradó 9. évf. 1—2. számában magyar nyelven is megjelent), tanná KormanoWa a XIX. század második felében Varsóban működött konzulátusok anyagát ismerteti. Tadeusz Manteuffel a modern irattermelés és a levéltárak problémáit elemzi. Wladyslaw Palucki a Korona Referendáriusának az 1633—1634. évekből származó két rendeletét ismerteti. Wladyslav Rostocki a Varsói Hercegség területén működött közigazgatási hivatalok kancelláriáinak szervezeteivel, mint irattermelő tényezőkkel foglalkozik. Adam Wolff a zakroczymi földkönyvek XV. századi történetéhez nyújt adalékokat. A "harmadik csoportba tartozó dolgozatok közül Natália Gqsiorowska a munkás— paraszt forradalom szerepét vizsgálja Lengyelország nemzeti felszabadításának történetében. Ambroize Jobert az 1595. évi bresti uniót és a protestantizmus helyzetét vizsgálja Ruthéniában. Boguslav Leénodorski Zamoyski Andrásnak az 1764. évi május 17-i országgyűlésen mondott beszédeivel foglalkozik. Jerzy Michalski Szaniszló-Ágost lengyel király 1766. évi két pótervári küldetésének történetét ismerteti. Emánuel Rostworowski Maria Leszczynska-nak XV. Lajos francia király feleségének politikai hozományát ismerteti. Andrzej Tomczak Zsigmond-Ágost lengyel király 1548—1553 közötti 21*