Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak a XIX. század első felében / 175–204. o.

A vármegyei levéltárak a XIX. század első felében 179 a bizottsági jelentés, nemcsak belátást és ítéletet, hanem különös szorgalmat, állhatatosságot és a mint tagadni nem lehet, türedelmességet is megkíván."

16 Szádlits 1827. április 18-iki jelentése szerint ekkor még hátra volt az 1698—1746. évi protocollumok, az 1790 előtti törvényszéki iratok és protocollumok, az 1731—1781. évi instanciák protocollumainak mutatózása. Az 1787—1789. évi németnyelvű, valamint az 1800—1806. évi protocollumok, illetve akták indexét, minthogy hibás volt, újra át kellett dolgozni. Rendezésre vártak még az 1712—-1827. évi diaetai, az összes úrbéri, az 1787—1810 és 1823— 1827. évi intabulatiós és extabulatios és több apróbb alcsoportbeli iratok. „Ha a Mindenható Úr Isten, kinek véghetetlen kegyelmében tellyes bizodalmomat helyheztettem — mondja Szádlits a jelentésében, —• tpvábbi életemnek és egészségemnek kedvezni méltóztatik, buzgó reménységgel vagyok, hogy rövid idő alatt ezen Nemes Megyének Leveles Tárát, úgy mint Főkintsét, régtül fogva óhajtott, de esak szorgalmatos munkával megkészítendő tökéletes rendbe, hozom." De Szádlits Mátyás reménye és buzgó óhaja nem teljesedett be. I

1 z volt az utolsó jelentése. Mielőtt a szívéhez nőtt és fáradhatatlanul végzett rendezést és lajstromozást befejezhette volna, meghalt. 1829. április 27 óta utóda, Sey József, folytatta és fejezte be a munkát.

17 Tolna vármegyéhez hasonlóan 1833-ban ebben a vármegyében is rendszeres iktatás és mutatózás lépvén életbe, a vármegye ez évi közgyűlésén

18 újabb helyiség berendezését mondta ki, és egyúttal elhatározta, hogy a vármegye levéltárnokát és a levéltári segédet „a lajstromozásban követni szokott módnak megszemlélése és megtanulása végett" három hétre Pestre küldi, és Pest vármegye rendéit előzőleg megkérte, hogy a tisztviselőinek a levéltárba szabad bemenetelt engedjeneK.

19 A hatvanas években Koncsek Nándor gondozta a levéltárat. Somogy vármegyei kartársához hasonlóan ő is külön mutatót — vezérkönyvet — készített az 1698—1716. évi protocollumokhoz, amelyben a vármegye története szempontjából fontos adatokat különös részletességgel közli, valóságos kivonatot nyújt. Bars vármegye levéltaráról csak annyit tudunk, hogy Mária Terézia idejében a folyó ügyek iratai a nótáriusoknál maradtak, és csak az év végén — a perek csak a befejezésük után — kerültek a levéltárba. A nótáriusok már akkor lajstromozták az iratokat.

20 A rendezés és lajstromozás későbbi folyamatáról nincs adatunk. Tökéletes itt sem volt a rendezés. Bottka Béla levéltárnok 1880. évi jelentése szerint ugyanis a levéltár „használhatósága emelésére legsürgősebb teendő volna a hiányzó mutatókönyvek elkészítése".

21 Bács vármegyének az első általános levéltárrendezés alkalmával még meg volt az egész, 1712. évvel kezdődő iratanyaga. Csak az 1721—1724. évi protocollumok hiányoztak, amelyek, miként ezt az 1774. december 3-iki főispáni jelentés mondja, sohasem kerültek a levéltárba. Ezek már akkor elkallódtak, vagy az akkori belzavarokban („sub motivis, qui circa illum annum in plebe comitatus Bacsiensis observabatur"), vagy pedig úgy, hogy egyes magánszemélyek kezei között maradtak. A vármegyének akkor összesen küenc protoeolluma volt (1712. december 1-től 1772-ig). A főispán a protocollumokat kiosztotta a jegyzők között, utasítva őket, hogy az év végéig meg legyenek a lajstromok; de a jegyzők a lajstromozással nem nagyon siettek. 1774-ben az 1738—1772. évi protocollumok mutatókkal már el voltak látva. Az akták maguk ekkor, kivéve az 1712—1726, évieket, még nem voltak lajstromozva.

22 A második rendezést s ezzel kapcsolatban a jogügyi iratok különválasztását 1786—1788-ban Adamovits Antal, a vármegyének előzőleg aljegyzője és segítőtársa, Vermes táblabíró végezték. Adamovits 506 frt. és Vermes 159 frt. tiszteletdíjat kapott.

23 Utóbb, 1791-ben, Ürményi József főispán mégis azt jelentette, hogy a levéltár még mindig nagyon rendetlen.

24 A harmadik rendezésről Mattyasovszky János levéltárnok 1803. évi jelentése számol be. E szerint a legrégibb, az 1712. évi első restauratio előtti {motu Rakócziano) iratokat még az elődje, Bunyik archivarius lajstromozta. Az 1712—1786. évi iratok időrendben s a közgyűlési (tehát protocoüumi) számok szerint lettek elhelyezve. A protocollumok indexei ekkor már elkészültek volt. Az 177416 Uo. 1823 : 1—156. 17 Uo. 1825 : 1—99.; 1826 : 1—181.; 1828 : 1—150.; 1829 : 1—279. 18 Pécsi Állami Levéltár, Baranya vm. ltára. 2626/1833. közgy. sz. 19 Mérő József dr. vm. főlevéltárnok közlése. 20 OL., HTT., Miscell. fasc. 92. No. 14. 21 1037/1880. OL. sz. 22 OL., HTT., Miscell. fasc. 92. No. 14. 23 OL., HTT., PC, 1788 : 12—100. 24 Uo. 1791 : 22—264. 12*