Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - KRÓNIKA - Szedő Antal: A levéltárak III. Nemzetközi Kongresszusa / 377–378. o.

\ ) 378 Krónika kevés a státushely a levéltárakban (sokszor csak harmada, vagy ennél is kevesebb a, szocialista országokban megszokott létszámnak). Szóba került a levéltárosképzés is. Nyugaton a levéltárosképzés még ma is a középkori oklevelek ismeretén, olvasásán alap­szik. Viszont a levéltárak anyaga sokszor 80 százalékban újkori. Ez természetesen azzal jár, hogy a levéltárosok éppen anyaguk nagyobb részéhez nem szereznek kellő szakmai ismereteket. Augusztus 18-án, a Kongresszus második napján a levéltári technika kérdései kerültek megvitatásra: elsősorban a mikrofilmezés és a restaurálás kérdései. Papritz (Nyugatnémetország) javaslatára a Kongresszus elfogadta azt a határozati javaslatot,. > mely szerint: 1. mikrofilmezésnél a jelzetelést nemzetközileg szabályozzák, 2. a restaurált iratokról naplót vezetnek, melybe a- restaurálással kapcsolatban észlelt tapasztalatokat feljegyzik. Az egyik felszólaló (Kohte, Nyugatnémetország) rámutatott arra is, hogy a film már keletkezésétől fogva nagyobb veszélynek van kitéve, mint a papír. Augusztus 19-én a tárgyalt probléma a levéltárak a társadalom- és gazdaság­történeti kutatás szolgálatában játszott szerepe volt. A kérdés tárgyalásánál Altmann lengyel delegátus kifogásolta, hogy Marquant, az előre kinyomtatott referátum szerzője többször beszél vasfüggönyről. Altmann ezzel szemben rámutatott arra, hogy pl. Lengyel­országban már az 1944 előtti levéltári anyagot is simán kiadják úgy bel- mint külföldi kutatóknak, holott a legtöbb kapitalista országban csak 50 évnél régibb anyagot adnak ki, azaz mintegy vasfüggönyt vonnak a levéltári anyag elé. Ugyanakkor kifogásolta Altmann Marquant egy megjegyzését, mely sértő volt a szocialista országokban a dolgozók érdekvédelmét ellátó szakszervezetekre. Marquant azzal védekezett, hogy csak a francia nyelvhasználatban szokásos kifejezésmóddal élt, nem akart senkit sem megbántani. Belov, a szovjet delegáció vezetője egyetértett Altmann felszólalásával, és rámutatott arra, hogy, mint ahogy eddig is történt, a. jövőben is helyes lenne az ilyen hangot a nemzet­közi levéltáros Összejöveteleken elkerülni. Egyébként e napon a kapitalista országok képviselői sokat panaszkodtak a válla­latokra, melyek anyagukat vagy nem adják be, vagy, ha levéltárat létesítenek magánál a vállalatnál, akkor nehezen adják meg a kutatási engedélyt. Végül Bautier javaslatot tett, hogy a Kongresszus kérje fel az egyes államokat, hogy irataik szerkesztésénél jó minőségű papirost használjanak, mivel a jelenleg haszná­latos papírminőségek az iratok élettartamát nem garantálják. Bautier ismertette a szigillográfiai bizottság javaslatát, mely szerint a Kongresszus ajánlja az egyes országok nak: minden ország létesítsen egy kabinetet a pecsétmásolatok (ún. pacskolatok) gyűjtésére és nemzetközi cseréjére; a pecséteket ugyanúgy kelljen őrizni, beszolgáltatni, mint az iratokat; a pecsétek konzerválása, másolatkészítés stb. terén legyen nemzetközi tapasztalat­csere ; rendezzenek pecsétekből vagy pacskolatokból kiállításokat, ne csak a fővárosok­ban, hanem vidéken is. A Kongresszus valamennyi ülésén felszólalt egy magyar kiküldött is. Első napon e sorok írója szólt hozzá Az állami levéltárak szervezetének problémái Magyarországon címmel, a második napon Ember Győző szólalt fel a mikrofilmekről készítendő segédletek. tárgyában, a harmadik napon Soós Imre szólt hozzá áttekintést adva a gazdaságtörténet­nek a magyar levéltárakban őrzött forrásairól. — Szedő Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom