Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Vörös Károly: Tanulmányok Budapest múltjából XI–XIII. kötet. Budapest, 1956., 1957., 1959. / 372–376. o.
376 Irodalom zőit is. S úgy látjuk, az eddig közölt, 1848 utáni vonatkozású tanulmányok eloszlatják azt a látszatot is, mintha a két világháború közötti kor neobarokk mázt Öltött Budapestje ezeknek a szegényes kisvárosoknak egyenes és jogfolytonos utódja lett volna. A Tanulmányok kíméletlenül mutatják meg a szakadékot a feudalizmus és a kapitalizmus korának Budapestje között: hogy végül is a helyzet és az objektív gazdasági fejlődés nyújtotta gazdasági lehetőségek kihasználására képtelen céhes polgárság helyett végül is mennyire a külső, a városok feudális társadalmától idegen, a céhes kereteken már messze túlnyúló kapcsolatokkal rendelkező tőke volt az, mely e városból a kapitalista világvárost bankjaival, kereskedőházaival, nagyiparával, levegőtlen utcáival, munkásnyomorával együtt kialakította, hogy azután — s ezt már mi fűzzük hozzá — diadalának mintegy külső jegyeként is a századforduló tájára Pesten, majd a két világháború között Budán is csaknem véglegesen eltüntesse e régi kicsinyes Pest és Buda építészeti emlékeit is. Ez a kép egészében talán komorabb a vártnál, tudatosítása és dokumentálása azonban köteteink nagy érdeme; — magyarázata egyrészt a szabadságharc bukásától fogva Budapest,, a kiegyezés után az eddig ismert biedermeier kezdetekhez képest valóban érthetetlenül gyors megnövekedésének, s a főváros e fejlődés eredményeként kialakult társadalmi, gazdasági és kulturális téren egyaránt oly sajátos és jellegzetes budapesti arculatánakösszegezve: e három kötetben történetünk minden korszakára vonatkozólag egy új és reálisabb fővárostörténet igen bíztató kezdeményeit és alapvetéseit üdvözölhetjük. A szemlélet s a feldolgozó módszer e megváltozásának azonban tagadhatatlanul megvannak a maga —• nyilvánvalóan átmeneti — hátrányos kísérőjelenségei is — s helytelen lenne, ha ismertetésünkben ezekre nem mutatnánk rá. Arégi tanulmánykötetek korlátozott témaválasztású, meglehetősen egysíkú módszerű, de adatgazdag, pozitivista cikkei — mint arra már rámutattunk — minden vonatkozásukban szorosan és közvetlenül kapcsolódtak a városhoz, annak valamely konkrét pontjához vagy történetének valamely konkrét eseményéhez. A tanulmányok összességét ez összefogta s hozzákapcsolta az élő városhoz. Az új kötetek szélesebbkörű témaválasztása s az ezek megoldásánál alkalmazott komplexebb, bonyolultabb módszerek révén azonban a tanulmányok mögül ma még sok helyütt eltűnik ez a konkrét, szinte fizikailag is érezhető alap, s a tanulmány nem egy esetben csak valamely országos — Budapestre persze mindig jellemző —• jelenség a városra levetített feldolgozásának tűnhet. A tanulmányok életközelsége így sok esetben elvész, hiszen a bennük tárgyalt jelenségek és folyamatok az egészhez már elsősorban nem lefelé, a város szintjén, hanem felfelé, egy országos vagy éppen világméretű jelenségben kapcsolódnak, összefüggéseiket ott találják meg. A Tanulmányok e kétségtelenül megfigyelhető, a témák gazdagodásával s a módszerek bővítésével sajátos módon kapcsolódó hiányossága, megoldásaként, úgy véljük, fel kell hogy vesse az urbanisztika sajátos tudományos módszerének kérdését is. Olyan szemlélet kialakítását, mely mellett lehetővé válnék a városra, mint kétségtelenül sajátos j földrajzi, gazdasági, társadalmi és kulturális alakulatra vonatkozó összes, —- köztük történeti — ismeretanyagnak egy magasabb szinten szintézisben való összefogása is. E szintetikus szemlélet alkalmazása segíthetné hozzá a kutatót annak felismeréséhez, hogy valamely országos vagy világméretű jelenségnek a város története szempontjából melyek a lényeges elemei, s ennek jobb megvilágítása érdekében más rokon, a város történetének alakításában ugyancsak szerepet játszott tényezők közül a konkrét esetben melynek figyelembevétele szükséges. Természetesen nem gondolhatunk azonnal kiforrott módszerekre, mint ahogy ilyen irányú kísérletek eredménye sem lehet — még célkitűzéseiben sem — valamely általánosságban alkalmazható sablon vagy univerzális szempontjegyzék. A Tanulmányok íróinak helyes útja azonban, úgy véljük, a jövőben nemcsak a téma általában lehetséges kapcsolatainak, hanem a téma. a várostörténet adott szakaszának szempontjából lényeges kapcsolatainak kikutatása felé is vezethet: az extenzív terjeszkedés mellett elképzelhető tehát kisebb körű, de intenzívebb, már az aprómunka felé mutató terjeszkedés is. A kereskedelem, az ipar, a kultúra vagy a technika történésze várostörténetet írva ez ágazatok saját fejlődése mellett lássa meg magát a várost is, és ne csak mint témájának színhelyét, hanem mint a jelenségek sokszor egész különleges utakon, nagy kerülőkkel működő, váratlan befolyások révén ható, az eredeti folyamatot majdhogynem egyenrangú félként alakító tényezőjét is. Munkája így lesz még teljesebb várostörténettó. Mindeme gondolatok felvetéséhez az vezethet el bennünket, hogy e három kötet tanulmányaiban számos jelét láttuk már az ilyen törekvéseknek is. A Tanulmányok Budapest múltjából e három új kötete — úgy véljük — lényegébensikerrel oldotta meg feladatát: új, színvonalas kutatások révén elért jelentős elemekkel gyarapította Budapest történetéről kialakuló képünket, egyben jelentős anyagot nyújtva elvi vonatkozású várostörténeti kérdések felvetéséhez és tisztázásához is. A sorozat további köteteit nagy érdeklődéssel várjuk. F „ .. K , ,
