Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Szekeres József: A 2. magyar hadsereg megsemmisülése a Donnál. Összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Horváth Miklós. Münnich Ferenc előszavával. Budapest, 1959. / 369–371. o.

Irodalom 369 Kinek a feljegyzése a német—szovjet viszony alakulásáról közölt feljegyzés ? — Erről nem szólnak a szerzők. (355. old.) A külügyminisztériumi iratok jelzetei jók. Általában pontosaknak látszanak. Vannak azonban pontatlanságok az egyéb iratok közlésénél. A Kozma-iratok közlésénél nem elegendő a csomószám közlése. Azonbelül kellett volna közelebbi meghatározást találni. "ME. Mt. jkv.", nem helyes jelzet. A Miniszterelnökség nem azonos a Minisztertanáccsal. Ebben az esetben a szerzők (472. old.) minisztertanácsi jegyzőkönyvet közölnek, tehát a ME-jelzóst (a Miniszterelnökség jelzetét) nem kellett volna írni. A minisztertanácsi jegyzőkönyveknél nincs tételbeosztás — tehát tételszám sem lehet. A közölt jelzet: OL. Me. Mt. jkv. 36. t. 1940. augusztus 28. — A helyes jelzet: OL., Mt. jkv., 1940. augusztus 28. (290. old.) Meg kellett volna jelölni, hogy „Horthy kabinet irodájának anyaga" hol található —• nem beszélve arról, hogy ez nem hivatalos cím, — a szervet annak idején Kormányzói Kabinetirodának Mvták. A levéltáraknak is át kell venni a hivatalok eredeti címét és ha a levéltárak ezt teszik, a forrásközlemények szerkesztői sem tehetik ezen túl magukat. Ez alatt e jelzet alatt, ha valaki utána akar nézni az iratnak, nehezen találja azt meg. Nem célszerű egy köteten belül ugyanazon könyv más kiadásait közölni, illetve másképp hivatkozni rá még akkor sem, ha az a nürnbergi háborús bűnösökről szól. Hol úgy hivatkozik ugyanazon szerző: hogy: „Háborús főbűnösök pere. VH. köt. 263—264. old." (327. old.), hol „Der Nürnberger Prozess. IL Bd. Berlin" 1957—273—274. old. (353. oldalon.) Mindezeket a hiányosságokat is számbavéve nyugodtan állíthatjuk, hogy a kötet hasznos, olvasmányos ós hézagpótló munka, — ami a munka folytatására kellene, hogy ösztönözze a szerzőket. B. Lőrinez Zsuzsa A 2. MAGYAR HADSEREG MEGSEMMISÜLÉSE A DONNÁL Összeállította és a bevezető tanulmányt írta: DR. HORVÁTH MIKLÓS DR. MÜNNICH FERENC előszavával Budapest, 1959, 388 1. A második világháború befejezése után a dokumentum kiadványok sorában egy új típus jelent meg, amely rövid idő alatt ismertté vált és szóles olvasóközönséget szerzett. Az újtípusú dokumentum kiadványokat elsősorban az jellemezte, hogy nem a régmúlt idők egy-egy, csupán történelmi érdeklődéssel bírók számára érdekes problémájára vonatkozó anyagot közöltek, hanem a mai nemzedék életében bekövetkezett döntő fontosságú esemény, eredeti forrásokon (iratokon, naplókon, könyvanyagon) keresztül való bemutatását szolgálták. Különböztek ezek a kötetek abban is, hogy a készítésüknél alkalmazott archeográfiai módszerek is egyszerűsödtek. Részben témaválasztásuknál, részben érthetőségüknél fogva az újtípusú dokumentum kiadványok még azoknak az olvasóknak is értékes, új élményeket nyújtó és felvilágosítást adó olvasmányaikká lettek, akik egyébként nem, vagy nem szívesen, kötelességszerűen foglalkoztak történelmi jellegű művekkel. Nyilvánvaló, hogy éppen a nagy érdeklődés miatt ezek a dokumentum kötetek igen nagy jelentőségre tettek szert a tömegek politikai felvilágosításában és nevelésében. Igen nagy hatást váltottak ki szerte a világban a hitleri-fasiszta Németországban keletkezett titkos dokumentumok leleplezésszeru publikálásai, továbbá a második világháború előkészítésének kulisszatitkait feltáró szovjet dokumentum kötetek. Hazánkban különböző okok miatt, sajnos, a felszabadulást követő tíz esztendőben úgyszólván alig éltünk a népszerű, egy-egy fontos témára vonatkozó, a Horthy-rendszer által hét lakat alatt őrzött dokumentumok közzétételében rejlő nagy népnevelési lehetőségekkel, jóllehet a gyakorlat azt mutatja, hogy az érdeklődés nálunk is megvan. Jelentősebb fellendülés ezen a területen csak az utóbbi öt-hat évben következett be, amikor is már nagyobb mértékben láttak napvilágot a nópellenes Horthy - rendszer történetét leleplező, a múlt rendszer által féltve őrzött dokumentumok közlésén alapuló kiadványok. 24 Levéltári Közlemények XXXI.