Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Kállay István: Az osztrák forráskiadás 1945–1960 között / 348–356. o.
354 Irodalom A „Linzer Eegesten" egyes köteteiben egészen a XIX— XX. századig menő publikációk is találhatók. Ezekben bővebb regesztát adnak; részletes tartalmi kivonatot. Előfordul, hogy egyes forrásokat úgy ismertetnek, hogy tartalmilag csoportosítják (pontokba szedik) őket; egy-egy regesztán belül így 12—50 pont is lehet. Egy-egy pont (3—4 sor) elmondja a fontosabb tárgyköröket, melyeket az eredeti irat érint. Az 1526 utáni források kiadásainak kérdései — a koraközépkori forrásokhoz képest — alig vannak tisztázva. Általánosan hangoztatott elv az, hogy ebből az időből származó források publikálására legjobb megoldás a teljes szövegben való közlés. Az anyag nagy tömegére való tekintettel azonban ezt az elvet a gyakorlatban megvalósítani nem lehet. Ezért egyes kiadványok 23 azt a mqdszert követik, hogy csak a legfontosabbnak tartott darabokat hozzák teljes szövegben, a többit csak regeszta formájában.. Azonban még ezek a kiadványok is a teljes szöveg megragadásának igényével lépnek fel. Megoldásként ajánlkozna a nagytömegű iratból bizonyos témára és tárgykörökre vonatkozó anyag gyűjtése, ez azonban csak átmeneti megoldás lenne; egy újabb, más témájú kutatás esetén a szerkesztőnek az egész anyagot megint át kellene tekintenie.. A regeszta formában való kiadást sem tartják megfelelőnek, mert az újkori források kutatója nem mondhat le a forrás teljes szövegén alapuló ismeretekről. Ebből az időből származó források publikálására K.A. Fink: „Das Vatikanische Archiv" (Róma, 1951) c. kiadványát tekintik elfogadhatónak, amely kimutatást hoz egész levéltári állagokról. Célja — a Repertórium Germanicumhoz hasonlóan —- nem más, mint a ku tatot az egyes iratokra rávezetni. Az 1526 utáni források kiadásának kérdéseivel foglalkozik Schmidinger „Zur Frage der Erschliessung und Publikation neuzeitlicher Akten" c, a Történeti Intézet Közleményeiben 24 megjelent forráspublikációja, mely a pápai nunciusok jelentéseinek publikációjával mintát ad a hasonló jellegű kiadványok számára. Schmidinger publikációja két részre oszlik. Az I. rész tartalmazza az érintett iratok kronológiai rendben rendezett jegyzékét (tekintet nélkül anyagukra, a kancelláriára és a levéltári rendezési alapelvekre): a folyószámot, a kiadás helyét és dátumát,, a címzettet, rövid. regesztát, amely lehetőleg röviden tartalmazza a lényegesnek tartott tartalmi jegyeket, végül a levél formájára és rövidítéseire vonatkozó adatokat. Eredeti szöveg közlésénél az eredeti helyesírást alkalmazza, csak a személy- és helynevek vannak nagybetűvel átírva. A rövidítéseket nem oldotta fel. A rövid regesztát követik a forrásra vonatkozó egyéb adatok: eredeti-e,, rejtjelezett-e, fogalmazvány-e ? Az őrzési hely mellett megadja az irat nagyságát is, mikrofilm rendelések megkönnyítése céljából. Az egyes iratok közötti összefüggés (előirat, válasz stb.) a II. részből tűnik ki. Az egy irathoz tartozó mellékletek annak az iratnak a száma alatt vannak feltüntetve, amelyhez tartoznak. A változtatásokat, javításokat csak abban az esetben jegyzik meg, ha magától a kiállítótól származnak, vagy az irat tartalmára nézve nagyobb jelentőségük van. Irodalmi utalásai az egyes iratok eddigi publikációjának adatait adják meg. Egyéb jellegű irodalmi utalás (irodalomban való előfordulás, hivatkozás) felkutatása — Schmidinger véleménye szerint — túlzottan megterhelné az újkori forráskiadványt. Schmidinger publikációjának második része a név- és tárgymutató, amely a rövid regesztában nem szereplő neveket is tartalmazza. Ugyancsak felvette a mellékletekben szereplő neveket is. A mutatóba felvett számon keresztül a kutató könnyen megtalálhatja a neki szükséges további adatokat, kikeresve a regesztát magát, amely rávezeti. az eredeti iratra is. Ez hosszú kutatómunkát takarít meg a kutatónak. Egyedülálló legújabbkori publikáció Paul Cristoph: Dokumente zu den Restaurationsversuchen des Königs Karl IV. von Ün garn" c. kiadványa. 25 Szerző birtokába jutottak Raoul Chelard, egykori magyarországi francia kereskedelmi attasé Párizsban megtalált jelentései, melyek Károly puccskísérletével kapcsolatban tartalmaznak adatokat. Szerző a jelentések közlése előtt négy oldalon ismerteti azokat a történeti eseményeket, melyek a jelentések megértését elősegítik. A jelentések teljes szövegét német fordításban, számozás nélkül, időrendben hozza, 1921. jan. 12-től jún. 20-ig. Az egyes jelentéseket egymástól a vastagon szedett dátummal választotta el. A szövegben előforduló egyes nevek magyarázatát lábjegyzetben adja meg. A kiadványokat majdnem minden esetben gazdag apparátus egészíti ki; tárgy-,, személy- és helynévmutató a legtöbb kötetben van. A „Reichsregister König Albrechts 13 Nuntiaturberichte aus Deutschland: Nuntius Biglia 1570—1571. (aus dem Nachlass Dengeis hrsg. von. H. Krämer. Wien, 1952); Nuntius Commendone 1560—1662. (hrsg. von A. Wandruszka. Wien, 1953). u Mitteilungen des Instituts für Ost. Geschichtsforschung, 1955. 53—60. o. « Mitteilungen des Ost. Staatsarchivs. 9. k. (1956), 528—564. o.
