Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Szűcs László: A Magyar Tanácsköztársaság állama és joga. Szerkesztette: Sarlós Márton. Budapest, 1959. / 339–341. o.

340 Irodalom jogalkotása című műben stb.) megjelent tanulmányokkal együtt — a tanulmány jó áttekintést nyújt a tárgyalt kérdésről. Vas Tibor A szocialista állam néhány kérdése a magyar Tanácsköztársaság tanul' ságai tükrében címmel írt tanulmányt a kötetbe, valójában azonban a Tanácsköztársaság szinte valamennyi lényeges kérdését érintette. Ez a módszer azonban, a viszonylag rövid (alig 14 oldalas) tanulmányban nem vezethetett eredményre s csak a már eddig is ismert problémák és eredmények foglalatát nyújtja. A kötet egyik legértékesebb tanulmánya Fecze Ferencnek Az országos gyűlés tárgyalási rendje, különös tekintettel a küldöttek jogállására címmel megjelent munkája. Szűkieszabott s pontosan körülhatárolt témáján belül a forrásanyag egészének felhasználására törekedhetett — s ennek megfelelően elérhette a kérdés teljes feldolgozását. Nagy érdeme, hogy a formális ügyrend ismertetése mellett bemutatja azt is, hogyan zajlott le ténylegesen az Országos Gyűlés tanácskozása s egyben^okát adja annak is, miért történt eltérés egyes esetekben az ügyrendtől. Érdeme az is, hogy az egyes konkrét ügyrendi kérdések tárgyalásánál összehasonlításokat tesz az Országos Gyűlés és a magyar polgári parlament illetve az oroszországi Szovjet kongresszus ügyrendje és gyakorlata között is: Ezzel, a problematikában járatlanabb olvasó számára is világosabbá, plasztikussá teszi az egyes kérdéseket. Beér Jánosnak A helyi tanácsok a Magyar Tanácsköztársaságban címmel írt munkája a kötet egyik legjobban előkészített tanulmánya. Számos, kifejezetten jogtörténeti tanulmány mellett támaszkodhatott olyan alapos, széleskörű levéltári kutatáson alapuló történelmi feldolgozásra is, mint Hajdú Tibornak a Tanácsok Magyarországon 1918— 1919-ben című kötete. Ennek megfelelően gazdag anyagból merítve, Beér János joggal tűzhette maga elé azt a" célt, „hogy megalakulásuk (ti. a tanácsok) előzményeinek vázlatos összefoglalását követően néhány, a helyi tanácsok sajátosságait leginkább kifejező kérdést" fejt ki: „azokat az elvi tartalmú, általános tapasztalatokat és a hozzájuk fűzhető következtetéseket. . , amelyek mai szocialista államunk feladatainak megoldása és további fejlődésünk szempontjából is a legjelentősebbek." (96. old.) Ezt a vállalt feladatot azonban csak részlegesen sikerült megoldania. Sajnálatos módon szerző sok helyütt nem jut túl a konkrétumokon s ismételten olyan tények bizonyításával helyettesíti az egyes tételek elvi kifejtését, amelyeket mások (például Hajdú) sokkal szélesebb forrásanyag alapján már megvilágítottak. Ezek ellenére jó tájékoztatást nyújt a kérdés iránt érdeklődők számára. Szamel Lajos, a Kulturális igazgatás a Magyar Tanácsköztársaságban címen írt tanulmányához, mint a szerző is utal erre, felhasználta a Petrák Ferencnó és Milei Tibor által összeállított, s a Tanácsköztársaság kulturális politikáját bemutató dokumentumgyűjtemény eredményeit. Az igazgatási apparátus mértéket tartóan részletes ós áttekinthető ismertetése után újszerű, bátor és éppen ezért értékes elvi megállapításokat fűz az elmondottakhoz. Így külön érdekességűek — a tanulmány címében megjelölt tárgyán túlmenően is — a centralizációról, a tömegeknek az igazgatásban való részvételéről, a testületi, illetve kollegiális vezetésről és ügyintézésről, valamint a falusi kultúrpolitikáról elmondottak. Szamel Lajos tanulmányával együtt — levéltárosok számára — a kötet leghasználhatóbb tanulmánya Névai Lászlónak A Magyar Tanácsköztársaság törvénykezési szervezetéről írott munkája. A Tanácsköztársaság szervezetei közül mindezideig az igazságügyi szervezet volt a legkevésbé ismert. Éppen ezért kell örömmel üdvözölnünk ezt a tanulmányt. Novai László bizonyos kitekintést nyújt már a polgári népköztársaság igazságszolgáltatására is, majd ez után tér rá a Tanácsköztársaság igazságügyére. Az egyes törvénykezési szervek bemutatása mellett, gazdag dokumentáció alapján, képet ad ezek működéséről isi A Tanácsköztársaság törvénykezési szervei közül egy különleges típust mutat be Sarlós Bélának A Landler-hadtest forradalmi törvényszéke címen írott tanulmánya. A gazdag forrásanyag bőséges felhasználásával készült tanulmány értékes elvi megállapításokkal kíséri a forradalmi törvényszék ismertetett tevékenységét. A tanulmányt nagyon érdekes statisztikai táblázatok egészítik ki. Medve Zsigmond A földjogi jogalkotás és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jogállása a Tanácsköztársaságban címmel írt tanulmányt a kötetbe. Elöljáróban ismerteti a polgári demokratikus forradalom földbirtokpolitikáját, összehasonlításokat tesz a koalíciós pártok és a kommunista párt agrárprogramja között, majd rátér a Tanácsköztársaság agrárpolitikájának ismertetésére. A szerz,ő által felvetett jogtörténeti problémák azonban — egyes kivételektől eltekintve (mint például a telekkönyvekről elmondottak) — az általános történelmi s a levéltári irodalomból is ismeretesek. Megállapításai nem annyira, jogtörténeti, mint kortörténeti jelentőségűek. Gyenge pontja a tanulmánynak