Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Kubinyi András: Két francia intézménytörténeti munka : Ferdinand Lot et Robert Fawtier: Histoire des institutions françaises au moyen age. Tome I–II. Paris, 1957–1958. Gaston Zeller: Les institutions de la France au XVIe siecle. Paris, 1948. / 337–339. o.

338 Irodalom toktól. Talán nem is volt ez hiba. Az újabb kutatók szélesebb perspektívába ágyazva, tudtak foglalkozni az egyes hivatalok történetével. A sorozatos részlettanulmány lehetővé tette, hogy már a második világháború előtt meginduljon az intézménytörténet történeti módszerű új feldolgozása. Luchaire és Viollet művei elavultak, a jogi katedrákon készült munkák pedig továbbra sem voltak tekintettel a történeti szempontokra. 1936-ban Lot professzort bízták meg Luchaire műve átdolgozásával és folytatásával. Lot azonban többet akart, új, minden szempontból felhasználható kézikönyv elkészítésébe fogott. Bár halála megakadályozta műve elkészítését, a társszerzőnek választott R. Fawtier professzornak sikerült a munka két első kötetét befejezni és megjelentetni. Az első kötet 1957-ben jelent meg. Címe kissé félrevezető, mert nem a földesúri intézményekkel, hanem az egyes tartományoknak a francia koronával történt egyesülés előtti intézményeivel foglalkozik. Tizennégy fejezetét más és más szerző írta, a néhai Lot és Fawtier csak a szerkesztői feladatokat látták el. Az egyes részek szakmai értéke és módszereik erősen különböznek. Nem egy közülük már a háború előtt készen volt, másokat pedig csak most fejeztek be. Egyes tanulmányok egészen vázlatosak, még jegyzeteket sem tartalmaznak, hanem csak rövid bibliográfiát. (Pl. P. Tucoo-Chala, La Vicomté de Béarn.) Különösen szép és komoly munka azonban F. L. Ganshof gandi professzor Flandriáról írt dolgozata. Az 1958-ban megjelent második kötet egyes részeit még Lot professzor írta, Fawtier azonban ezeket is átdolgozta. A köteten ezek szerint egységes stílus és módszer vonul végig. A kötet részletesen foglalkozik az egész francia királyi közigazgatással. Bármennyire órdekes volna a kötet tartalmát részletesen ismertetni, — hiszen nem egy francia intézmény működése teljesen analóg középkori magyar megfelelőjével, — erre nincs terünk, úgyhogy inkább csak módszereit kívánjuk a magyar olvasó elé tárni. A régi jogászi intézménytörténeti módszer csökevónyei e munkában is megtalálhatók. Első részében ugyanis részletesen foglalkozik a királlyal, annak alkotmányjogi szerepével és jogkörével. A királytól kiindulva az ország főméltóságait veszi sorra: és mivel a kancellár is közéjük tartozik, ebben a részben kap helyet a kancellária ismertetése is. Ugyanebből az okból a Hotel (a királyi udvartartás) és a királyi tanács működése is az első részben van ismertetve. A második nagy rész a Domaine. E fogalom alá nem csupán a királyi uradalmak tartoznak. Ehhez tartoznak a királyra szálló hűbér birtokok, és minden olyan jövedelemforrás, amelynek beszedéséhez az uralkodónak ősi jogai vannak, s amelyekhez nem kell rendi hozzájárulás. E részből megismerjük a Domaine fogalmát, kialakulását, növekedését, illetve fogyását (a királyi hercegek számára kiadott apanáge-ok végeredményben ennek számíthatók; ez utóbbi ellen állandóan küzd a parlament ós a többi központi „szuverén" kollegiális testület). A rész végén a Domaine jövedelmeit ismertetik a szerzők. Á-következő rész a pénzügyek címet viseli. Ez alatt a renkívüli jövedelmek értendők. Ez a .rész két nagy periódusra osztható: a száz éves háború alatt végleg bevezetett adó (impót) előtti korszak, és az ezt követő időszak. Megismerjük ebből a pénzügyi bíráskodás szerveit (chambre des comptes stb.), továbbá az adó bevezetése után létrejött új szervek működését. A negyedik rész az igazságszolgáltatással foglalkozik. Ez tulaj donkópen a különböző parlamentek és alájuk tartozó intézmények története, és talán túl részletesen, a többihez képest, aránytalanul nagy súllyal van feldolgozva. Ötödik* részében a katonai szervezettel, utolsó részében pedig a monarchiát „ellenőrző" intézményekkel (rendi gyűlések, illetve a parlamentek stb. ilyen szerepepével) foglalkozik. Lot és Fawtier nagy műve még nincs befejezve. Még két kötet van hátra: a harmadik a francia Egyházzal, míg a negyedik a városokkal fog foglalkozni. E két kötetet más tudósok írják. A szerzők imént ismertetett beosztása már önmagában is mutatja a francia—történeti módszerű — intózménytörténetírás jellegét. Igen sok olyan részt találunk itt amit egy közigazgatás- és hivataltörténeti műben nem várnánk. A Levéltári Közlemények olvasói azonban nyilván elsősorban a hivataltörténeti részek iránt érdeklődnék. Ilyen szempontból .elsősorban a második kötet valóban nélkülözhetetlen kézikönyv. Mindkét szerző töviről-hegyire ismeri az egyes nagy hivatalok és intézmények levéltárait. Ezek működését teljes alapossággal, a levéltári anyagra történő támaszkodással ismertetik. Foglalkoznak a hivatali személyzettel, a jogkörrel, az adminisztráció technikájával, a pénzügyi szervek esetében pedig minden időszakban összegszerűen megadják az ezek által kezelt jövedelmeket és kiadásokat is. A levéltárost pedig különösen érdekelni fogja az, hogy kitérnek az egyes intézmények levéltárainak ismertetésére is. Megismerjük a levéltár történetét, mai rendszerét, beosztását, olykor még a hozzá tartozó segédleteket is. Sokban hasonló jellegű, mégis más Zeller professzor tíz évvel korábban megjelenmunkája. Ez időben a XVI. századot öleli fel, tehát Lot ós Fawtier munkája folytatásának tekinthető. A legnagyobb eltérés a két munka között az, hogy míg Lót-Fawtier