Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Fügedi Erik: A csehszlovák levéltárak útmutatói / 324–330. o.

328 Irodalom megyei szervezet esetében ez még érthető, mert ebben a korban bizonyos sajátságok találhatók az egyes megyék szervezetében, de teljesen feleslegesnek latszik a polgári kori megyeszervezet esetében, mert az Liptóban és Trenesénben, Zemplénben és Pozsonyban teljesen azonos volt. Az állami levéltárak közös erőfeszítése, esetleg egy magyar-csehszlovák kollektív munka, ezen a téren többet és jobbat hozhatott volna, mint amennyit egy-egy kötet általános összefoglalásában most talál az olvasó. A városi levéltárak esetében a közigazgatástörténeti bevezetésnek nincs olyan nagy jelentősége, s ezért általában igen rövidek is. A régebbi mesterséges sorozatokban a tájékozódást a hivataltörténet nem könnyíti meg olyan mértékben mint az állami hivataloknál és ezért csupán az kérdéEes, bogy nem kellett volna-e a városi hivatalok történetét a polgári korszakra vonatkozólag (tehát az irattári rendszer korszakára vonatkozólag) a jelenleginél részletesebben kidolgozni. Ezen a téren az állami levéltári útmutatók dicséretesen egységes elvi álláspontja mintha nem érvényesülne eléggé, Űgy látszik, hogy az útmutatók esetében a súlypontot valóban az állami levéltárak alkották (amint ezt a brünni szemináriumon elhangzott bírálat is mutatja), s a városi levéltáraknak maguknak kellett az állami levéltárakra szabott elveket gyakorlatilag alkalmazni. Csak így magyarázhatók a nagy eltérések az egyes kötetek között. A legrészletesebb hivat alt örtóneti bevezetést a kassai városi levéltárra vonatkozólag O. Halaga dolgozta ki, de a tárgyalás súlyát ő is a feudalizmus korára helyezte. A brünni városi levéltár útmutatójában viszont teljesen hiányzik a hivataltörténeti beveztés, ami ilyen éles formában még a levéltár töredékes ós mesterségesen rendezett sorozatánál sem látszik egészen indokoltnak. * A közigazgatástörténeti bevezetéshez hasonlóan az anyagtól függően változik a fond tulajdonképpeni leírása. Az állami levéltárak anyagának túlnyomó többségét az újkori hivatalok anyaga teszi ki. Ezeknek a hivataloknak történetét a bevezetés vagy az Összefoglaló kötet már részletesen tárgyalta. Ismétlések elkerülése végett tehát ilyen •esetben a leírás részben elegendő csupán a hivalal keletkezésének, működési idejének feltüntetése, s a hivatal fennmaradt anyagának egyszerű felsorolása. Azonos hivatalok esetében ui. az anyag kiaknázási lehetősége is azonos. Az állami hivatalok fondjainak leírása ezért igen rövid, egyes útmutatókban — véleményünk szerint igen helyesen — szinte a fond belső tagozódása szerint csoportosított kimutatássá zsugorodik össze. Így pl. Moravsky Beroun járási hivatalának anyagát az útmutató a következőképpen írja le: ,,A hivatal 1909—1918 között működött. Fennmaradt • / a) 22 kötet, ebből 48 általános ügyviteli segédkönyv 1909—1918. 4 egyéb segédkönyv 1911—1918. b) 162 csomó irat, ebből 123 csomó általános iratanyag (A—N rendszer) 1908—1919. 39 csomó tárgyi csoportosítás szerinti irat (népszámlálás, kőfejtés, termésatatisztika, községi levéltár, vasútépítés, stb.) 1875—1930. c) 78 kötet népszámlálási anyag, ebből 19 kötet az 1857-i népszámlálásra, 12 kötet az 1869-i népszámlálásra, 9 kötet az 1880-i népszámlálásra, 12 kötet az 1890-i népszámlálásra, 10 kötet az 1900-i népszámlálásra, 4 16 kötet az 1910-i népszámlálásra vonatkozik." Állami hivatalok esetében a fond leírásának még hátralévő két, ill. három pontja is rövid. Az irattári rendszer egységes volta következtében már ebből a példaképpen közölt leírásból is megállapítható, hogy az anyaghoz segédkönyvek vannak, így tehát a kutathatóság kérdése ezzel lényegében elintézést nyert. Nem állítható ugyanez a rendezettség fokáról, mert sajnos ezen a téreri az útmutatók nem mindig tartották be az utasítást, nem mindig tüntetik fel, hogy a fond rendezett-e. Nem került gyakorlati megvalósításra a brünni szemináriumnak az a javaslata, hogy a fond anyagából készült forráskiadványokat és a fondra vonatkozó irodalmat az útmutatók külön tüntessék fel. Ezt a követelményt még a nagy múltra visszatekintő levéltárak