Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - FORRÁSKÖZLÉS - Szilágyi Gábor: Iratok a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű üzemi bizottságainak történetéhez 1945–1946-ban / 285–310. o.

Iratok a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű üzemi bizottságainak történetéhez 1945—1946-ban 305 Eddig az úgynevezett Dunst-féle pontozási rendszer állott rendelkezésünkre, amelyet pár időszerűtlenné vált tétele elhagyásával munkánkban alapul is vettünk. Véleményünk szerint azonban e pontozási rendszer már kezdetben sem volt teljes, bár hasonlíthatatlan fejlődést jelentett az eddigi lakáskiosztási renddel szemben. Egyik hibája az volt, hogy a munkavállalók közül csupán a felvigyázóig tartalmazott rendel­kezéseket, s a magasabb kategóriákra e rendelkezések alkalmazhatók nem voltak, másik hibája pedig az volt, hogy nem értékelte eléggé a munkahelyi különbségeket. Az elmúlt rendszerben egyik hiba sem volt .különösen feltűnő, mert a tisztviselői lakáskérdésekben a nt. Címnek, alacsonyabb kategóriákban pedig nekünk állott módunkban a pontozásban ki nem fejezett termelési szempontokat is figyelembe venni. Azonban ez a mai helyzet­ben, egy nagyobb bizottság munkájában nem mindig vihető keresztül, s a különböző szemszögekből és szempontokból »tárgyalt és bírált lakáskérdésekben nagyon sokszor, mondhatjuk legtöbbször a termelési érdekek kerültek az utolsó helyre. A csatolt tervezetben a termelési szempontot mint a kiépítem kívánt közösségi élet első és legfontosabb szempontját igyekszünk figyelembe venni. Véleményünk sze­rint ugyanis Ózdon nem azért létesített a vállalat lakótelepeket, hogy a lakásokban más szempontok figyelmen kívül hagyásával mentől több embert helyezhessen el, a cél min­den kétséget kizárólag az volt, hogy a termelés nyugodt menetének biztosítása érdekében a gyár szellemi vezetőinek — vezérkarának — és a szellemi és fizikai munkások közül azoknak, akik a termelés gerincét képezik nyújtson fedelet. Tervezetünkben ezért külön választottuk a lakás jogosultság megállapítása szem­pontjából az úgynevezett vezérkart a többi munkavállalótól. Véleményünk szerint ehhez a vezérkarhoz tartozók lakásigényét semmi körülmérfyek között nem lehet a most elsőrendű szempontként kezelt szolgálati időhöz kötni, mert ilyen merev kötöttség mel­lett a vállalat vezetésének nem lenne módjában a legfontosabb pozíciókba bármely idő­pontban a legmegfelelőbb embereket állítani. A többi munkavállaló munkahelyi értékelésének megállapításánál is ugyanez a szempont vezetett akkor, amikor az alacsonyabb és magasabbrendű munkahelyek között az eddiginél jóval nagyobb pontkülönbségek megállapítását és az egyéni minősítés vissza­állítását és magas pontszámmal való értékelését javasoljuk. Tapasztalatunk ugyanis az, hogy a munkahelyi értékelés alacsony pontkülönbségei és a minősítési érté­kelés eltörlése odavezettek, hogy a lakás odaítélésénél döntő szemponttá vált a szolgá­lati idő és a nagy család. Bármennyire kívánatos is csupán emberi szempontokból nézve az, hogy a szol­gálati idő és a nagy család létszáma döntő súllyal esnék latba a lakások kiosztásánál, mégis az ózdi munkaközösség érdeke nem az, hogy alacsony munkaértékű,-.de hosszú szolgálati idejű és nagycsaládú munkások a lakáskiadásoknál a magas termelő értékű egyedeket megelőzzék. Ez nagyon könnyen odavezethetne, hogy a gyári lakások meg­telnének napszámosokkal, ugyanakkor pedig a szakmunkások, tűzimunkások és a szel­lemi munkások lakás hiányában kényszerítve lennének az Ózdról való elvándorlásra. Ez pedig a termelés lebénulásához vezetne, ami semmiesetre sem lehet közösségi érdek. Azonos vagy közelálló kategóriákban azonban ezután is a szolgálati idő és a család lét­száma lenne a döntő faktor. A lakásügyek nyugodt mederbe való terelését úgy képzeljük el gyakorlatilag megoldani, hogy á megalakítandó lakásbizottság egy előre elkészített utasítással munkája végzésére előre kijelölt irányt kapjon, elvi kérdésekben ne legyen módja vitákat folytatni, hanem a már előre lefektetett utasítás alapján a részletmunkát végezze. A megadandó utasítás megszövegezésére elképzelésünk szerint a mellékelt terve­zet szolgálna alapul, amelyet elsősorban a munkaadó, tehát a nt. Cím kell, hogy áttanul­mányozzon, egységes munkaadói álláspont kialakítása céljából. Ez álláspont kialakítása után a pártok, szakszervezet és az üzemi bizottság képviselőivel újra áttárgyalandó lenne a kérdés és az így kialakult végleges közös állásfoglalás lenne a lakásbizottság minden körülmények között betartandó, mindenki számára kötelező utasítás. [!] Tisztelettel kérjük javaslatunkat átvizsgálni és megfelelőség esetén a további munkára engedélyt adni. , Kiváló tisztelettel: mb. [Mellékletként csatolva 2 db tervezet a lakásbizottságnak adandó működési utasításról.] ( Fogalmazvány) KGL., RMSV. Rt., Lakáséiosztó bizottság, munkások lakásügye, 1945—46. 385. cs. 20 Levéltári Közlemények XXXI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom