Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - FORRÁSKÖZLÉS - Szilágyi Gábor: Iratok a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű üzemi bizottságainak történetéhez 1945–1946-ban / 285–310. o.

Iratok a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű üzemi bizottságainak történetéhez 1945—1946-ban 289 határozatait, a magukhoz tért reakciós erők újjászerveződésével párhuzamosan egyre inkább hangsúlyozták az üzemi bizottságok ,,hatásköri túllépését", és annak szükségességét, hogy azok működését a rendeletek által meghatározott keretek közé kell visszaszorítani (4—24. sz. irat). T A tőkések képviselői — a magántulajdon alapján állva — az új helyzetben elegendőnek tartották azt, hogy szociális kedvezmények nyújtása mellett némi politikai befolyást is engednek a munkásosztálynak. A proletariátusnak a hatalom teljességéért vívott harcát azonban, melynek egyik formája az üzemi bizottságok működése volt, e téren azzal igyekezték gátolni, hogy szerepót a javaslattétel szint jón akarták megrekeszteni. Az üzemi bizottságok szerepének csökkentésére, tényleges hatalomtól való megfosztására irányuló törekvésük mellett a tőkések képviselői más módon is igyekeztek gátat vetni a munkásbefolyás növekedésének. Helytelenítették és ellenezték az új bizottságok alakítását, mert azokban a proletariátus újabb és újabb tórfoglalásának eszközeit fedezték fel. Indokolásaikban természetesen más szempontokat szerepeltettek: az akkori viszonvok között döntő jelentőségű újjáépítést állították az előtérbe. A társaság vezetői a termelés elsőrendű fontosságát hangsúlyozták, amelyet szerintük komolyan veszélyeztettek — mint termelést gátló és lassító szervek — a különböző bizottságok. Álláspontjuk a termelés akadályozásának mérvét illetően feltétlenül túlzott volt, de ez érthető, hiszen csak ilyen „hathatós" érvek alapján remélhették a bizottságok minél szűkebb térre való visszaszorítását. Az állításnak azonban — lényegót tekintve — lehetett reális alapja is. Az adott viszonyok között azonban ennek ellenére sem lehetett csak egyoldalúan a termelés szempontjait figyelembe venni. A hatalomért folyó harcban a munkásságnak feltétlenül* a lehető legszélesebb körben befolyást kellett szereznie annak érdekében, hogy a régi rend minden maradványát felszámolhassa. Csak így volt képes — átmeneti veszteségek árán is — a termelést megtisztítani a gátló tényezőktől, és annak rohamos fejlődésót biztosítani. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű B-t. munkásai nemcsak szilárd bázist teremtettek az üzemi bizottságok működése számára, hanem teljes eréllyel megkövetelték tőlük érdekeiknek a tőkésekkel szembeni megvédését. A hatalom meghódításáért vívott harcban a munkásság egyre kevésbé volt hajlandó magát alávetni a korlátozott jogokat biztosító üzemi bizottsági rendeleteknek, ós ugyanezt megkövetelte a bizottságoktól is. Amint azok megtorpantak a harcban, és nem tudtak a tőkések képviselőivel szemben megfelelő eredményt elérni, a munkásság, annak biztosítására, hogy az üzemi bizottság a jövőben maradéktalanul tudja ellátni feladatát, az ózdi vas- és acélgyárban 1946. február 22-én megtartott új üzemi bizottsági választáson ismét kommunistát, a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének egyik; vezetőségi tagját választotta meg az üzemi bizottság elnökóvó {25., 26. sz. irat).

6 * 4. Az üzemi bizottságok tevékenységét eredetileg a társaság állami kezelésbe vételéig (állami kezelésbe vételéről 1946. december 22-én határozott a minisztertanács) kívántam bemutatni. E törekvésnek gátat vetett az a körülmény, hogy az 1946—47. évi vezérigazgatósági levelezésben már nincsen az üzemi bizottságokkal kapcsolatos irat, a néhány 1947. óv második felében keletkezett üzemi bizottsági ülési jegyzőkönyv pedig teljesen érdektelen, folyó ügyek tárgyalását rögzíti. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. üzemi bizottságainak megalakulásával és működésével (kismértékben a pártszervek, lakáselosztó bizottság, műszaki bizottság működésével) foglalkozó iratok döntő részben a társaságnak a Központi Gazdasági Levél• B Mint ahogy már 1945. december elején az ÜB egy kommunista tagjának aláírásával kérte az Iparügyi Minisztériumot az ózdi vasgyár államosítására. (Földi, 84. sz. irat) 19 Levéltári Közlemények XXXI.