Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - FORRÁSKÖZLÉS - Szilágyi Gábor: Iratok a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű üzemi bizottságainak történetéhez 1945–1946-ban / 285–310. o.
IRATOK A RIMAMURÁNY—SALGÓTARJÁNI VASMŰ ÜZEMI BIZOTTSÁGAINAK TÖRTÉNETÉHEZ 1945—1946-BAN 1944 őszétől 1945 áprilisának első napjaiig: több mint félesztendő volt szükséges :ahhoz, hogy Magyarország teljes területe felszabaduljon a hitleristák és magyar csatlósaiknak uralmától. A Vörös Hadsereg hosszú és véres harcokban lépésről—lépésre haladva tört Nyugat felé. Előnyomuló csapatai után a felszabadult területeken egymásután alakultak meg azok a népi szervek, melyek megkezdték a nemzeti újjászületés a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjában kitűzött legfontosabb feladatainak megoldását. E feladatok közül egyik legdöntőbb az ország újjáépítésének megindítása volt, s az ezt megszervező, a romeltakarító, helyreállító, s a termelést megindító munkában igen nagy szerepük lett a nemzeti újjászületés munkásszerveinek, az üzemi bizottságoknak. Üzemi bizottságok létesítése nem szerepelt a függetlenségi front szegedi újjáépítési programjában, s e program nem beszélt az ipari termelés és az iparvállalatok kereskedelmi tevékenysége feletti munkásellenőrzés általános megvalósításáról sem. A munkásság forradalmi öntevékenysége azonban, melynek a kommunista párt adott helyes irányt, létrehozta ezeket a szerveket, s megteremtette a munkásellenőrzést is, mely már túlmenve a polgári demokratikus kereteken, a szocialista forradalom egyik eleme lett a népi demokratikus fejlődés ezen első demokratikus szakaszában. Az t alábbiakban ezt a fejlődést, az üzemi bizottságok megalakulását és működésük első esztendejét 26 irat közlésével a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. üzemeiben kívánjuk bemutatni és megvizsgálni. 1. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. Magyarország egyik legnagyobb nehézipari vállalata volt. Elődei azok a vasmű velő társulatok voltak, amelyeket a XIX. század elején a Murány, a Rima és a Sajó völgyében működő nemesi vastermelők hoztak létre. Ezek egyesüléséből keletkezett 1808-ban a Murányi Unió, 1810-ben pedig a Rimái Coalitio. Mikor az ország fejlődő gazdasági élete a XIX. század derekán megkövetelte a vasúti építkezések megindítását, vasúti anyagok és sínek készítésére 1845. május 15-én „Gömöri Vasmívelő Egyesület" cím alatt (melynek gyára Ózdon nyert elhelyezést) a Rimái Coalitio és a Murányi Unió már közösen alapított vállalatot, 1852-ben pedig a Rimái Coalitio és a Murányi Unió egyesült. Ebbe az egyesülésbe bevonva az általuk alapított Gömöri Vasmívelő Egyesületet is, a három társulat fúziójának eredményeképp megteremtették a Rimamurány völgyi Vasművelő Egyesületet. A társaság élénk versenyharcot folytatott az 1868-ban alakult Salgótarjáni Vasfinomító Társulattal. Az 1870-es években mindkét vállalatnál döntő befolyást nyert a Wiener Bankverein, amely tény az egyesülést nagymértékben előmozdította. A két társulat fúziója 1881-ben történt meg, Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. néven. Ettől kezdve a társaság technikai bázisának növelésével, valamint nagyfokú terjeszkedése révén, melynek során számos kisebbnagyobb vállalatot kebelezett be, állandóan erősítette a vasiparban elfoglalt pozícióját.
