Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - FORRÁSKÖZLÉS - Földi Tamás: Iratok a magyar nagyipar történetéhez 1945–1946-ban : az Iparügyi Minisztérium iratanyagából / 205–262. o.
Iratok a magyar nagyipar történetéhez 1945—1946-ban 245 nem tesz eleget, a vállalathoz hatósági vezetőt rendelhessen ki. A kirendelés tartamára a vállalat birtokosának, illetőleg törvényes szerveinek ügyintéző és képviseletit jogkörB bizonyos korlátozásokkal a hatósági vezetőre száll át. A hatósági vezető azonban köteles a vállalatot érintő minden fontosabb intézkedése megtétele előtt a vállalat birtokosának, illetőleg ügyintéző szerveinek véleményét lehetőleg meghallgatni, de intézkedéseiben azokhoz kötve nincs. A jóvátételi egyezmény . . . nem megfelelő teljesítése esetében . . . amikor a nem . . . teljesítés a vállalat mulasztására vezethető vissza ... a bírságot a vállalatra kell áthárítani , . . Annak megakadályozása céljából, hogy valamely ipari vállalat bérbeadás vagy elidegenítés útján olyan személyek kezébe kerüljön, akikben nincs meg a biztosíték arra, hogy vezetésük mellett az üzem a vele szemben támasztott rendkívüli követelményeknek meg tud felelni, szükséges bármely gyáripari vállalat elidegenítéséhez, bérbeadásához ... az iparügyi miniszter előzetes írásbeli engedélyét kikötni. b) A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége Vezérigazgatójának levele Bán Antal iparügyi miniszterhez: 1945. szeptember 26. Igen tisztelt Barátom! Legyen szabad visszatérnem hétfői beszélgetésünk egyik legfontosabb témájára: arra a rendeletre, amelyet a jóvátételi és újjáépítési ipari feladatokkal kapcsolatban akartok kibocsátani és amely módot adna bizonyos esetekben hatósági vezetők kirendelésére is. Az idecsatolt előterjesztésben nagyon rövidre fogva kifejtjük azokat az okokat, amelyek miatt szeretnénk a kormányt meggyőzni arról, hogy ezt a rendeletet nem szabad kiadnia. Engedd meg, hogy külön felhívjam figyelmedet erre a döntő fontosságú kérdésre és megismételjem azt, amit hétfőn is mondottam, hogy egy ilyen rendelet kiadásával nemcsak, hogy nem tudjuk fokozni az újjáépítéshez és a jóvátételi kötelezettségek-teljesítéséhez szükséges erőfeszítéseket, hanem egyenesen ellankasztjuk, sőt megbénítjuk a gazdasági életnek azokat az erőit, amelyeknek a. tőke részéről van döntő szerepük az újjáépítésben. Arra kérlek ennélfogva, hogy a legkomolyabb felelősségérzet által tollbadiktált ellenvetéseinket újból fontolóra venni szíveskedjél. Maradtam irántad megkülönböztetett tisztelettel igaz híved: Knob Sándor c) A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének 1945. IX. 26-án kelt és Knob fent közölt leveléhez csatolt beadványa felteszi a kérdést: . . . Ha a változó miniszterek részéről [a vállalati tőketulajdont] az a veszély fenyegetheti, hogy a jogos tulajdonos helyébe hatósági vezető intézkedhetik a vagyonukról, lehet-e szó arról, hogy belföldi vagy külföldi tőke a gyáriparban elhelyezkedjék? ... A tervezett intézkedések tehát rendkívül aggályosak a gyáripari magántulajdon szempontjából, de egyúttal valójában lehetetlenné tesznek minden új vállalkozást, amelyeknek ilyen kockázatokkal kellene számolnia. Az alig több mint 2 1 / 2 oldalas beadvány meglepően erőtlen. A legerősebb kifejezés, amit használnak, az aggályos szó. A beadvány egy részét a korábbi, 1945 előtti, korlátozó intézkedésekkel való összevetés teszi ki. 0. L., Iparügyi Minisztérium. 1945—A—76.785.
