Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - FORRÁSKÖZLÉS - Földi Tamás: Iratok a magyar nagyipar történetéhez 1945–1946-ban : az Iparügyi Minisztérium iratanyagából / 205–262. o.

Iratok a magyar nagyipar történetéhez 4945—1946-ban 207 nyolás korlátozásáért folyó harcot gazdaságilag és politikailag egyaránt nagyban előrevitte a Szovjetunió gazdasági segítsége. A Szovjetunió először az ólehniszerszálhtmányokkal, majd a gazdasági együttműködési egyezmény és az árucsereforgalmi egyezmény keretében nyersanyagszállításokkal olyan helyzetben nyújtott segítséget, amikor arra máshonnan nem számíthattunk, és amikor a szovjet gazdaság a fasiszta rablóháború következtében maga sem volt könnyű helyzetben. Emellett a Szovjetunió, bár a jóvátételi szállításokat megkövetelte — s ez a magyar gyáripari termelés jelentékeny ösztönzője volt —, először a késedelmek hallgatólagos jóváhagyásával, majd a jóvátételi kötelezettségek könnyítésével is segített kijutni a mélypontról. E körülmények tették lehetővé, hogy 1945 őszén, 1945/1946 telén a rendkívüli súlyos gazdasági viszonyok és a reakciónak 1945 második felében bekövetkezett feléledésétől fogva, ehhez kapcsolódó komoly politikai nehézségek ellenére, a magyar gyáripar emelkedő vonalú előrehaladást mutatott (melyet jellemzően dokumentál utolsó közölt iratunk, 1946 tavaszán már amerikai részről érkezett javaslat a magyar textiliparnak olyan bérmunkára, melyről egy évvel ezelőtt, magyar megkeresésre még hallani sem akartak). Pedig az erősbödő infláció még tovább fokozta a gazdasági nehézségeket, rontotta a munkásosztály helyzetét és ezzel gyengítette az ország újjáépítésének bázisát. Ennek ellenére a munkásság, bár az infláció okozta helyzettel elégedetlen volt — s ez az elégedetlenség néha anarchikus formákban is felszínre tört —, egy pillanatra sem tévesztette szem elől a fő feladatot, a termelés fokozását minden nehézség, minden akadály ellenére. A Kommunista Párt helyes gazdaságpolitikai irányvonalának alapjául szolgálva ez a további helytállás tette lehetővé az újjáépítés eredményeivel párhuzamosan azoknak a feltételeknek a megteremtését, amelyek az ország gazdasági és politikai előrehaladását egyaránt súlyosan hátráltató infláció leküzdéséhez, a valutastabilizáció megvalósításához szükségesek voltak. Ebbe az irányba 1946 elején még csak a kezdeti lépések történhettek meg. Annak az időszaknak, melyet a fenti vázlatos gondolatokban próbáltunk összefoglalni és jellemezni, most közlésre kerülő 100 dokumentumát nem tervszerű, előre átgondolt forrásfeltáró munka eredményeképpen állítottuk Össze. E sorok írója 1954 és 1956 folyamán az Országos Levéltárban két ízben is átnézte az Iparügyi Minisztérium 1945—46. évi iratanyagát, miközben a gyáriparról szóló érdekesebb iratokat egy monográfia számára kivonatolta, másolta ós feljegyzéseket készített azokról. Ezek az iratok 1956 novemberében elpusztultak és így a feljegyzések maguk is forrásértékre emelkedtek, amennyiben ezek alapján megkísérelhetjük az anyag egy töredékének rekonstruálását. Az itt következő összeállításban terjedelmi korlátok folytán csak a rendelkezésre álló anyag egy részét közöljük. A válogatást úgy igyekeztünk elvégezni, hogy az az anyag egészére nézve reprezentativitással bírjon. A különösen fontos ós értékes anyagokat azonban kivétel nélkül közöljük. Válogatásról lévén szó, nem tartottuk helyesnek sem az irattári rendben, sem a szigorú kronológiai rendben való közlést. "Úgy véljük, célszerűen jártunk el, amikor anyagunkat tematikusán igyekeztünk csoportosítani. E csoportosítás, melyet az alábbi átnózetben ismertetünk, természetesen csak hozzávetőleges, hiszen az iratok jó része több csoportba is besorolható lenne, viszont mi a tételeket, tartalmukból csupán egyetlen szempontot kiragadva helyeztük el a csoportokban. Megjegyzendő még, hogy — mint az átnézetből is kiderül— az iratok döntően 1945-re vonatkoznak, annak megfelelően, hogy 1956 októberében megszakadt kutatásunk során az Iparügyi Minisztérium 1945. évi iratanyagán túlmenőleg még csak az 1946. évi iratanyag egy részét tudtuk átvizsgálni.