Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Bogdán István: A vízjelkutatás problémái : vízjelgyűjtésünk mödszertana / 89–108. o.
•SI6 Bogdáa István Mind az egyedi adatfelvevő lapok, mind az ezeknek adatait részint «összesítve, részint továbbfejlesztve összefoglaló típus összesítő lapok adatszolgáltató képessége nagyobb, mint a nemzetközi gyakorlat bármely hasonló nyilvántartásáé. Lapjaink ugyanis a papír valamennyi adatát tartalmazzák. Megszerkesztésüknél — mivel e gyűjtemény most keletkezik s nem kötik hazai előzmények, melyeket folytatnia kellene 19 " arra törekedtünk, hogy minden lehetséges szempontot figyelembevegyünk és megvizsgáljuk és feljegyezzük a papír minden lehetséges és elégséges adatát. Tulajdonképpen tehát nem tettünk mást, mint hogy a régi gyakorlatot összekapcsoltuk a mai papír vizsgálati módszerekkel, 20 bár sajnos, még ez sem bizonyul mindenkor elegendőnek. Több vizsgálati módszer kikísérletezésének szükségessége is felmerült, de mindenben kielégítő megoldást még nem sikerült találni. A következőkben ismertetjük a vízjelgyűjtemény egyedi adatfelvevő lapjának adatait, melyek szerint a Mohács előtti, illetve XVI. századi iratgyűjteményeink papírjait feldolgozzuk. (A könnyebb áttekinthetés érdekében az egyes adatokat a decimális rendszer szerint csoportosítottuk, — az így megjelölt kérdéscsoportok a függelékben csatolt egyedi adatfelvételi lap mintájának megfelelőek, és az ott már csak számmal jelölt pontjaira így gyors felvilágosítást nyújthatnak.) 0 A felhasználás adatai E rovatba a vízjelgyűjtemény bármely szempontú felhasználásánál nélkülözhetetlen adatok kerülnek. Ezek oklevélgyűjteményeknél, többek között, a rendszerezési szempontok kialakításához, meghatározott papirosfajták 1526 előtti elterjedéséhez, az egyes kancelláriák papírhasználatához, illetve szükséglétéhez, valamint a papírkereskedelemhez is fontos adalékkal szolgálnak. — Ezen adatokat a külföldi gyakorlat is közli, az utolsó kivételével, amelyet csak esetlegesen és rendszertelenül ad meg, melyet azonban mi rendszeresen tekintetbe kívánunk venni. 00. Kibocsátó : a papírt felhasználó, az oklevelet kiállító személy vagy intézmény sie ve, jellege ; a leveleknél— amennyiben ez megállapítható — és az aktáknál (1526 «tán) a címzett is. 01 Kelet : helye, amennyiben kiírták (hiteleshelyi okleveleknél pld. ez természetesen hiányzik), ideje, a pontos napi dátum. Jegyzékeknél stb. az első bejegyzés kelte, de az ávpótlás lehetőségét, s így a kelet-változás lehetőségét figyelembe kell venni. Keltezetlen okleveleknél egyelőre el kell fogadni a levéltár által, az irat tartalmán, írásán alapuló megközelítő kelet-jelölést. 02 Az oklevél (irat) lelőhelye, levéltári jelzete. 03 Az irat fajtája, de csak akkor ha nem oklevél (ezt a kelet, a forma közli), "vagy nem akta, hanem pl. jegyzék. Ez azért fontos, mert a felhasználás időtartama, s •«nnek révén az időmegállapítás pontossága, ennek is függvénye. Megjegyzendő, hogy a nem levéltári anyagnál (kódex, könyv) ezen adatcsoport felvétele természetesen a hazai könyvtári címfelvételezési gyakorlat szerint történik, <de ügyelnünk kell arra, hogy egy könyv nem egyfajtája papírjának esetében, minden papírfajtáról (vízjeltípusokról, a változatról is) külön-külön egyedi adatfelvevő lapot állítsunk ki. 19 A hazai korábbi gyakorlat, amely sem terület, sem kor, sem forrás szempontjából nem teljes, a századforduló külföldi példáit tartotta szem előtt. Szempontjai ma már meghaladottak, s mivel általában csak a vízjel és felhasználás (esetlegesen az alak) .-adatait dokumentálja és rajzkészítési technikája is elavult, nem egészen megbízható. 20 Csak azokat a laboratóriumi vizsgálatokat vettem fel, amelyek csak néhány .mm-es papírmintát igényelnek, s így az iratot nem csonkítják.
