Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Bogdán István: A vízjelkutatás problémái : vízjelgyűjtésünk mödszertana / 89–108. o.
A vízjelkutatás problémái 91 Megkell meg említeni, hogy a vízjel önmagában, mint figura, művészettörténeti értékű is. Részben hasonló a kovácsok, ötvösök, pecsétnyomókészítők termékéhez. Mint rajz a -gyermekes elképzelés mesevilágától a díszműveken át a realista művészetig ábrázolhat és mindenkor tükrözi az ezzel foglalkozók — papír- vagy szitakészítők — művészi hajlamait, elképzeléseit, kifejezőkópességeit. Az ember használati tárgyait, eszközeit ábrázoló figuráival esetlegesen kiegészítheti a múzeumok anyagát, és e vonatkozásban a néprajz, viselettörténet stb. is kamatoztathatja a vízjelgyűjtemény hasznát. rii A vízjelkutatás problémáinak megismerése a vízjel megismerésével kezdődik. Ä vízjel a papír megkülönböztető jele — lényegét tekintve mesterjegy. Tárgyával ós elemeivel megjelöli a papírt — mert ezek a korral, területtel, illetve az egyes papírmalommal, papírkészítővel, merítőszitával, s így a papírral változnak — s így azt más papíroktól megkülönböztethető vő teszi. A vízjel — mint jel — valamely gondolat közvetlen vagy közvetett kifejezése. Mondanivalója a vízjel tárgya, amelyet az egyszerű vagy összetett vízjel-elemek segítségével fejez ki. Ezek az elemek jel — rendszerint síkmértani; szám —• arab és római, rendszerint sorszám ; betű — az egyes betűtől a monogramon át a szövegig ; figura — az élő és élettelen természet, az ember ós használati eszközeinek ábrázolása, reálisan és stilizáltán. Az elemek szerepelhetnek egyszerűen — vagyis külön-külön, önállóan — és összetetten — vagyis egymással csoportosítva, esetleg valamennyi együtt, éppen ezért a vízjel szóban a jel tágan értelmezendő. 5 A tárgy kifejezése és az elemek megválasztása a századok során a vízjelkészítós tecliiiikájának kialakulásával együtt szabályozód ik. Állandósul a vízjel helye (általában konc- vagy ívközépen), kialakul a fő- ós mellékjel, s ugyancsak nemzetközi egységes jel az azonos technikai mondanivalók kifejezésére (pl. alak, fajta stb.}. E mechanizációs folyamattal párhuzamosan a szimbólumok helyét átveszi a megnevezés : jelek 'helyett egyre inkább betűkkel kiírt megnevezéseket olvashatunk*. A merített papír vízjele szervesen összefügg a merítőszitával, amelynek lenyomata, a bordázat — a vízjellel együtt — ott látható minden e korbeli papíron. Megismeréséhez szükséges tudni, hogyan áll elő a vízjel, ehhez viszont a papírkészítést kell röviden ismertetni. A papír megfelelő növényi rostok nemeze. Nyersanyagát (kb. 1840-ig általában rongy, ezután inkább fa stb.) rostosítják (a malmokban mechanikai úton, zúzással, a gyárakban mechanikai, kémiai úton), e rostanyagot megfelelő kezelés (tisztítás, fehérítés stb.) után vízzel hígítják és ezen oldatot víztelenítik, illetve nemezelik. Ez utóbbi munkát, a lapképzést, másként oldotta meg a papírmalom és másként a papírgyár. A papírmalomban merítökádból merítőszitával nemezeltek minden ívet külön-külön, a papírgyárban pedig az 1799-ben feltalált papírgép végtelenszitájával. A papírgép egyiíttal elvégzi a teljes víztelenítést, a papír simítását és tekercselését a korábbi külön-külön eszköz és művelet helyett. A kézi és gépi papírelőállítás különbözőségének azonban a vízjelek szempontjából megvan a maga jelentősége. 5 Megjegyzendő, hogy az elnevezés germán közvetítésből (Wasserzeichen) adódott. A román nyelv a filigrán szót használja, s e szó véleményem szerint kifejezőbb. A vízjelnek a vízhez csak annyi köze van, mint magának az egész papírnak, a gyártásvíz e jelnél épp úgy lecsurog (víztelenítődik az anyag, s a rost nemezelődik), mint a többi résznélA jel alkalmazásánál a papír vékonyodik, itt kevesebb a rostmennyiség, de ez a huzalnak a következménye, s nem a víz hatása, bár e folyamat a rostok nemezeiődésóvel, s a papír víztelenítődósóvel együtt történik. — A filigrán szó a latin filum (szál) és granum (mag) szavak összetételéből származik, fémfonálból (főleg nemesfémből) és szemekből összetett munkát jelent: huzalmű, sodronymű, amelyet gyakran zománcmunkával is kiegészítenek (sodronyzománc). Egyik technikai megoldása a fémszálak fémalap nélküli, önálló mintafonata, s így keletkezik az áttört mű. A vízjel ugyanígy jön létre. Szintén alap nélkül összetett huzal-minta, síkban alkalmazva — ennyiben tér el az ötvösök filigránjától, mely plasztikus is lehet. A filigrán megnevezés tehát szorosabban kapcsolódik a vízjel technikájához, s így lényegét jobban kifejezi, mint a Wasserzeichen—vízjel szó. Leghelyesebb lenne azonban, a fogalom egészét tekintve, a papírjel megnevezés, vö. Piccard i. m.
