Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története / 52–88. o.

Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története 53 Egy 1609-ből fennmaradt eredeti tanúvallomás,

2 melynek főcélja tulajdonképpen az volt, hogy a város régi szabadalmait újból írásba foglalja, egyúttal azt is igazolja, hogy a török-dúláskor Győr legrégibb írásos emlékei elpusztultak. II. Rudolf és II. Mátyás király a szerzett jogaihoz görcsösen ragaszkodó városi hatóság és a mögötte álló polgárság ismételt folyamodásaira éppen a. tanúvallomások alapján adta ki kiváltságleveleit, megerősítve bennük az elődök által juttatott előjogokat. Ezek a szabadalomlevelek már átvészelték a. közbeeső századok megrázkódtatásait s a néhány megmaradt — jórészt nem is győri vonatkozású — középkori oklevéllel együtt, természetesen a tanácsi jegyzőkönyvek sorozata mellett, a városi levéltár mai anyagának legkorábbi részét képviselik. Ez utóbbiak 1600-tól kezdve folyamatosan megörökítették a. városigazgatásnak ekkor már sokfelé ágazó működését. Régebbi alakjuk az ún. városkönyve volt, melybe az önkormányzati ténykedésekkel kapcsolatos és a polgárok egyéni érdekeit szolgáló fontosabb ügyeket sorjában feljegyezték. Vaskos köteteiben számadások, árszabások, statútumok, ítélkezések', tanúvallomások közé céhszabályok, adás-vételi szerződések és egyéb magánügyletek voltak beékelődve. Pótolhatatlan kárt és veszteséget jelent, hogy a török pusztítások ezeket is megsemmisítették. A protocollum formája a városi vezetőség közhatósági jellegének differenciálódásával párhuzamosan alakult ki s tartalmát tekintve akkor már az igazgatás és törvénykezés lényegét ölelte fel. Ezzel egyidejűleg különülnek el az egyes homogén természetű ügyekre vonatkozó feljegyzések, jegyzékek, majd önálló kötetek, mint pl. az adózással, vagy polgárjog-szerzéssel kapcsolatos könyvek. A középkori leveles láda mindennek befogadására természetesen már jö korán szűknek bizonyulhatott Győr városánál is, valószínű tehát, hogy idővel szekrény váltotta fel, illetve együttesen szolgáltak a megőrzésre szánt írott anyag tárolására. Ez az oklevelekből és főleg könyvekből álló gyűjtemény" azonban különösebb kezelést nem igényelt. A legfőbb cél az volt, hogy e közés magánérdekből fontos, sőt életbevágó dokumentumok biztos helyen legyenek és szükség esetén rendelkezésre álljanak. A városigazgatással és törvénykezéssel járó egyre kompliláktabb ügymenet és a felszaporodott írásbeli munka mégis lassankint nélkülözhetetlenné tette, hogy az ítélkezésekhez, határozatokhoz szüksége rendeletek, törvények, tanúvallomások stb. a fogalmazásokat végző városi nótárius számára mindenkor kéznél legyenek. A ládába, illetve szekrénybe zárt írásos anyag így hovatovább átkerült a városbíró házából a nótárius szállására, aki ettől kezdve hallgatólag egyben e kezdeti „archívum" őrzőjévé vált. Régebbi írott emlékek hiányában az első adatot az 1624. évi tanácsülési protocollumban találjuk a város jegyzőjére vonatkozólag. A feljegyzés egy Nagy György nevű polgárról szól, aki ebben az esztendőben tette le az esküt, mint ,Juratus nótárius civitatis Jaurinensis".

3 Ez azonban nem jelenti azt, mintha a jegyzői intézmény nem volna már sokkal régibb keletű. A városi ügyvitelben korai szerephez jutott írásbeliség a középkor utolsó harmadában már nehezen nélkülözhette a notarius-t, akinek fizetéséről a városbíró időnkint külön intézkedett.

4 2 Levéltári irattár. Győr sz. kir. város levéltárának leltára. ] 901. 40

; 1. 338. tétel. — A továbbiakban idézendő minden levéltári forrás lelőhelye : Győri Állami levéltár. Győr város levéltára. , 3 Tanácsi jegyzőkönyv. 1624/211. 1. 4 Tanácsi jegyzőkönyv. 1627/178. 1.