Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.

A mikrofilm a levéltárban 41 egy része megismerkedett a reprodukciós felvételezés szabályaival és maga is fényképe- zett. A Leioa útifelszerelés mellé beszereztünk egy némileg nagyobb teljesítményű Leitz asztalfelvevő készüléket, de ezzel is csak kétméteres tekercsek készültek, ami a munka ütemét nagyon lelassította. Mindennek következtében ,1944 végéig viszonylag csekély eredményeket tudtunk elérni, bár készített filmjeink túlnyomó részben megmaradtak és jelentékeny mennyiségű olyan iratot tartottak meg, melyeknek eredetije a háborúban megsemmisült. Ilyenek az Országos Levéltár számos családi levéltárának középkori anyaga, a Berkeszen elpusztult Vay-levéltár mintegy 1700 darab középkori oklevele és cédulakatalógusa, a Bashalmán elveszett Pongrácz-lovéltár 500 igen értékes középkori okmánya, a Nádasdy-család levéltárának elenchusa' stb:

m Mennyivel több anyagot menthettünk volna meg a teljes enyészettől, ha sikerült volna megvalósítani a.z 1940-es évek tervét : a nagy családi levéltárak (Batthyány-Strattman, Festetlek stb.) folyamatos filmezését! Filmezésünknek ebben az első, kezdeti szakaszában nem állott még rendelkezésünkre semmiféle munkaszabályzat, a válogatáson kívül semmi más előkészítési munkát sem végeztünk. Takarékosságból az okleveleknek a jelzetet tartalmazó hátlapjait sem igen vettük fel és így a levéltári jelzet az első évek termelésén, mivel azt az előlapra sem fényképeztük oda, hiányzik. Ez sok bajnak lett a forz-ása és saját kárunkon tanultuk még, hogy jelzet nélkül nem szabad fényképezni, a jelzetnek minden iraton ott kell. lonni, vagy legalábbis az irat első felvételén. {Szerencsére az első évek filmjeit mind kinagyítottuk és a nagyítás alapján a jelzetelés problémáit könnyebben meg tudtuk oldani.)

112 Az 1943-ban kezdődő biztonsági fényképezés már kissé haladottabb módszerrel folyt: az évrendes levéltárak darabjait sorszámmal láttuk el és minden oklevélre vagy ezt a jelzetnek számító numerust vagy a saját eredeti jelzetét oda fényképezték. Ezzel most már eleget tettünk az azonosítás és nyilvántartás követelményeinek, egyben biztosítottuk a kutatók számára is a kiigazodást a, filmen. A háborúban elszenvedett igen jelentékeny veszteségek kétségtelenül elsősorban \ adták meg a lökést nálunk is a filmezés nagyobb méretű kiépítésére és alkalmazására- Ez 1948-ban következett be, amikor Párizsból egy nagy teljesítményű, teljesen modern Micro Jumma fényképezőgépet szereztünk be és amikor megépült a modern laboratórium és műterem, ahol elhelyezhettük mind a Jummát, mind pedig a Budapesten készített automatikus előhívógópet és filmolvasót. Külön mikro filmraktárunkat az akkori Tudományos Tanács anyagi segítségével 1949-ben rendeztük be. Most már csak a filmező dolgozók státuskérdésónek a rendezése volt hátra és a filmezés szervezeti beillesztése a levéltári organizmusba. Nemsokára ez is kedvező megoldást nyert, megszervezték az önálló mikrofilmező csoportot, mely az Országos Levéltárnak épen olyan szervezeti egysége lett, mint annak bármely osztálya. Bár még sok minden hiányzott továbbra is, így nem volt (ma sincs!) másoló gépünk, a megfelelő személyzet hiánya miatt a munka minősége is sok kívánni valót hagyott hátra, egyetlen leolvasónk sem működött tökéletesen, mégis, a fényképezés most már polgárjogot nyert és a szervezett forma megnyitotta a fejlődés útját. IV. Mikrofilmezésünk jelenlegi célkitűzései Filmező munkánk elsőrangú és legfontosabb oélja ma az anyag biztonságának és védelmének fokozása. Elfogadjuk mi is azt az alapelvet, hogy az anyag megóvására jelenleg a legtökéletesebb, a legolcsóbb és a legracionálisabb eszköz a biztonsági mikrofilmezés. Ennek megfelelően a már 1943111 L. filmtárunk alapleltárát (Levéltári alapleltárak. I. Országos Levéltár. 9.. Filmtár. Készítette IIa Bálint. Bp., 1954. Sokszorosítás.) 112 Mivel ebben az időben a fényképezést tudományos dolgozók helyszíni kiszállással végezték és e dolgozók főfeladata nem a filmezés, hanem valamely más levéltári! munka volt, anyagfelvételezést esetenként rövid időre kapott külön megbízásként végeztek, így nem volt lehetőség a munkába alaposan elmélyedni és annak szabályait megalkotni. A fényképező munkát gyakran egyébként is egészen mostoha körülmények között kellett végezni — a vidéki kastélyokban, udvarházakban sem villany, sem előhívásra alkalmas hely nem volt —, melyek nem is tették lehetővé minden szempontból i kifogástalan mikrokópiák készítését. I