Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.
28 Ha Bálint egy-egy sorozattöredék részeinek filmezéséről van itt szó — ez a munka a 4. pont alá tartozik — hanem teljes sorozatok felvételezéséről. A tervek készítése előtt tehát igen alaposan meg kell ismerni a számbajöyő levéltárak anyagát és csak utána lehet megindítani a kijelölés munkáját. így az ilyen nagyobbszabású kiegészítő mikrofilmezésnek rendszerint előfeltétele a levéltári leltárak megszerzése, ami, ha azok csak kéziratban vannak meg, ismét mikrofilmen történhetik. Egyes országokban — így Amerikában — már olyan leltárak vannak, melyekben az idegen országokat érintő fondok külön vannak jelölve, ezek a kiegészítő mikrofilmezés tervének elkészítésére igen jól használhatók. (A leltár természetesen csak a fondok, sorozatok kijelölésére alkalmas, a válogatás elvégzése külön feladat, a fond vagy sorozat részletes átvizsgálásával elvégzendő munka.) 55 A széles alapokra fektetett és így végzett kiegészítő mikrofilmezés végeredményben nagyfontosságú történettudományi dokumentáció, amely mindenekelőtt a történettudományi kutatásnak jelent gyakorlati hasznot, hiszen a levéltári anyagot elsősorban és legmélyrehatóbban történettudományos kutatók használják. Ebből következik, hogy a tervek összeállításában és a kivitelezés időrendjének megállapításában történészeknek és levéltárnokoknak együtt kell működni, mert csak közös munkával jöhet létre kielégítő eredmény. Meinert szól arról igen meggyőzően, hogy a történettudományi dokumentáció fundamentuma a számításba jövő anyag helyes kijelölése, ami a történész feladata és amit attól a levéltárnok nem is akar elvenni. De mindjárt hozzáteszi, hogy a levéltárnok maga is historikus, hiszen másként feladatát aligha tudná megfelelően ellátni. Az anyag válogatásának és értékelésének művészetével tehát a levéltárnok is rendelkezik és éppen ebben jelentkezik felelőssége a történettudománnyal szemben. E felelősség alapján kell tehát a levéltárnoknak részt vennie a történettudományi dokumentáció megszervezésében és a számbajövő anyag kijelölésében, amennyiben teljes sorozatokról van szó. Meinert a törtónész-levéltárnoknak kívánja a nagyobb szerepet juttatni a kiegészítő mikrofilmezés területén, amivel egyet is kell érteni. A levéltárnok ilyen minőségben a levéltári forrásbázis kiszélesítésének és teljessé tételének ügyét szakavatottan tudja képviselni, történetkutatói minőségben pedig a történettudomány igényeit is tudja érvényesíteni, 56 Nagyjában ezt a felfogást fogadják el Franciaországban is és levéltárosok állítják össze a kiegészítő mikrofilmezés programtervezetét. 57 3. Az eredetit pótló vagy helyettesítő mikrofilmezés.™ Az eredeti helyébe lép a mikrofilm akkor, ha a) az eredeti valaminő okból elpusztult, b) az eredetit annak filmrevétele után bezúzták vagy más módon megsemmisítették, c) az elpusztult eredetit mikrofilmen a tükröző iratokból rekonstruálják, végüL d) ha az eredeti kikerült az országból. Az első esetben a film érvényességéve55 A francia elgondolásokra, tervekre és eddigi eredményekre vonatkozólag Francois feljebb idézett cikke tájékoztat (Gazette 1953. nr. 14. 31—37.), továbbá Journée du Microfilm (uo. 1864. nr. 15. 40—43.) és Esquisse (Archívum 1953. 101—103.). Portugália, India és más országok tevékenységére már korábban utaltunk. 66 L. erre Meinert az 1950. évi német Arcbivtagon tartott beszámolóját (Archivar Jg. 4. 32—33.). 67 Braibant, a francia levéltárak főigazgatója személyes irányítása mellett folyik a kiegészítő mikrofilmre veendő bel- és külföldi anyag jegyzékének elkészítése (Frangoist Le rőle internationale- Gazette 1953. nr. 14. 35.) Ugyanitt belga példa is. 58 Esquisse (Archívum 1853. 88—89.).
