Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.

A mikrofilm a levéltárban 21 c) Komoly technikai hiányosságnak említik, hogy a filmek használata nehézkes : csak filmolvasóval használhatók, de a filmlektorok ma még korántsem tökéletesek,, erőltetik a szemet és a filmolvasás lényegesen több időt vesz igénybe, mint az eredeti tanulmányozása. A leolvasógép mezőnyébe egyszerre csak egy kocka vetíthető, így két oldal összehasonlítása legfeljebb két olvasón lehetséges vagy nagyítások révén. A lektorok túlnyomó része csak sötétben vagy félhomályban alkalmas leolvasásra, ami kényelmetlen és megnehezíti jegyzetek vagy másolatok készítését. Hozzátehetjük mindehhez, hogy az olvasók egyrésze nem ad teljes felületén minden részében egyformán éles kepét, a szélein „elrajzol"; hogy egyes olvasókban a film részei kinagyításához lencsét kell cserélni. Az olvasók felsorolt és még más hátrányai mind akadályok, éspedig szinte a legkomolyabb akadályok a filmezés általános elterjedésének útján. Bár ahelyzet e téren is évről évre javul — ma már vannak teljesen világosban működő leolvasókészülékek is — mégis kielégítővé csak akkor válik, ha a filmet éppen olyan könnyen lehet használni, mint az eredetit. A leolvasók tökéletesítésére szakadatlanul folynak a kísérletek, a Nemzetközi Szabványügyi Hivatal külön bizottsága ad szaktanácsokat s egybenaz elért eredményeket megvitatja, szakszerűen kiértékeli. Máris jelentős újítás pl., hogy egyes leolvasógépekkel maga a használó készítheti el bármely felvételről a nagyítást és két percen belül — sötétkamra nélkül — kezébe veheti az eredeti hű mását. Ez különösen a halvány írású anyagnál fontos, melyet leginkább csak nagyított másolatokban lehet eredményesen használni.

22 d) Nemzetközi viszonylatban a legtöbbet vitatott kérdés a mikrofilmmel szemben, hogy az helyettesítheti-e az eredetit, lehet-e azzal egyenlő értékű jogi bizonyító' eszköz, tehát bezúzható-e az eredeti, ha azt mikrofilmre vették ? Míg az előző fenntartásokat, különösen a másodikat és harmadikat minden nemzet illetékes körei alapjában véve elismerik, az eredetit helyettesítő mikrofilm kérdésében erősen megoszlanak a vélemények. Nagy fenntartással kezelték az eredetit pótló mikrofilmet az 1950. évi párizsi kongresszuson, nem kevésbé a németek Landshut-ban és a külön svéd kormánybizottság. Állásfoglalásuk szerint a filmet nem lehet az eredetivel egyenlőnek tekinteni

r ennélfogva levéltári anyagot annak filmezése után sem szabad megserrmiisíteni.

23 Amerikában viszont 1951. augusztus 28-án törvényt fogadtak el, mely mind a közigazgatásban

r mind a bíróságok előtt a filmet egyenjogúvá teszi az eredetivel, akár megvan ez utóbbi., akár nincs. Természetesen csak akkor, ha a filmet felügyelet mellett és a szabályoknak megfelelően készítették.

24 Bár ez a törvény sem vonatkozik a régi iratokra, csupán a modern regisztratúrákra, mégis megtörte a jeget és alapvetően megváltoztatta a felfogást a helyettesítő filmmel kapcsolatban. Ma már ilyen viszonylatban, tehát az üzemi és vállalati regisztratúrák iratai esetében, a Német Szövetségi Köztársaságban is elfogadják az eredeti helyett a mikrofilmet és a kérdés törvényhozási szabályozása sem várat már sokáig magára.

25 Hasonló a helyzet Franciaországban az üzemek és üzletek által termelt anyaggal kapcsolatban, melyet különben is csak bizonyos ideig kell megőrizni.

28 tásokra 1. J. Studtmann : „Zur Frage der Rentabilität der Mikroverfilmung" (uo. Jg. 8. 113—116.), Grube und Pietsch : „Die Raumnot der Staatsarchive und der Mikrofilm" (uo. 259—268.), Studtmann : „Nochmals Rentabilität des Mikrofilms" (uo. Jg. 9. 91—94.); a francia állásfoglalásra Laroche hozzászólását a párizsi nemzetközi levéltáros kongresszuson (Archívum 1951. 98.), Journée du Microfilm (Gazette 1954. nr. 15. 47—49.) és Esquisse (Archívum 1953. 88—89.) 22 A gyakorlat azt mutatja, hogy a mai leolvasókban folyamatosan legfeljebb 2—3 óráig lehet filmet olvasni, utána legalább félórát pihentetni kell a szemet. — A nagyítást készítő leolvasókra 1. Baabe-Janiak i. m. 29., Nachrichten für Dokumentation — rövidítve : Nachrichten — Jg. 7. 34—35. ós Das rationelle Büro 1955. Büromarktkatalogus 12. Hazánkban tudomásunk szerint ez idő szerint ilyen lektor nincs. 23 Archívum 1951. 81—82, Archivar Jg. 4. 29. és Jg. 5. 26. 24 „Sofern eine solche Reproduktion zufriedenstellend identifiziert ist, ist sie als Beweismittel in jeden Gerichts-oder Verwaltungs verfahren ebenso zulässig, wie das Original selbst." A törvény eredeti angol szövege és annak német fordítása: Nachrichten Jg. 3. 95. 25 Uo. Jg. 3. 122—124 és Jg. 7. 39, 105—107-, valamint Archivar Jg. 6. 139—140. (Mikrofilm als Beweismittel) s „Der Mikrofilm im Dienste einer Grosstadtverwaltung" és „Bericht über Mütrofilmanwendung in der Kommiuialverwaltung "(Archivar Jg. 7. 109—118.) 26 La Gazette 1949. nr. 6. 15. és 1953. nr. 15. 52.; Archívum 1952. 90—92-