Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.
A MIKROFILM A LEVÉLTÁRBAN 1937 óta, amikor Kossányi Béla — magyar nyelven elsőnek — összefoglalta a fényképezés levéltári alkalmazásának akkori ismereteit, 1 a mikrofilmezés mérföldes lépésekkel fejlődött és a levéltári munka egyik fontos segédeszköze lett. Tanulmányunk ezt a fejlődést kívánja bemutatni. Első részében ..a mikrofilm általános jelentőségével és használatának területeivel foglalkozunk, majd saját levéltári filmezésünk történetét, jelenlegi szervezetét, munkáját és eredményeit tárgyaljuk meg, végül a fejlődés, a jövő perspektívájának néhány kérdését vetjük fel. I. A mikrofilm jelentősége A mikrofilm a levéltárakban a második világháború után szinte egyik napról a másikra került az érdeklődés középpontjába. Ennek két oka volt. Az egyik annak felismerése, hogy az anyag védelmére az eddiginél sokkal hathatósabb rendszabályokra van szükség, a másik a modern dokumentációs követelmények és igónj r ek nagymérvű megnövekedése. Az anyag védelme és az anyag felhasználása tehát az a két tényező, mely a mikrofilmet a levéltárnok nélkülözhetetlen segédeszközévé avatta. A világháború hatalmas méretű pusztításokat okozott a kultúrjavakban, közöttük a levéltárak anyagában is. Az egyes országokban általánosan alkalmazott védelmi rendszabályok, elsősorban a levéltárak kitelepítése hadműveleti célpontoktól távol eső vidékekre, falvakba, elhagyott bányákba nem bizonyultak elég hatásosnak, sőt nem egy esetben a pusztulást éppen a kitelepítés okozta, hiszen így az anyag „gazdátlanná" vált, őrző nélkül maradt. 2 Új és hatásosabb eljárást kellett tehát keresni a védelem céljaira és ezt a mikrofilmben találták meg, mely egyedül látszott és látszik ma még inkább alkalmasnak a hathatósabb megóvás biztosítására. Mikrofilmezéssel már a háború idején is mentettek — igaz, csak kis mértékben -— levéltári anyagot, 3 és ezek a bizton* A tanulmány 1958 június végén készen állott, így későbbi irodalmat nem idéz. 1 ,,A fényképezés a levéltár szolgálatában" (Levéltári Közlemények: Levt. Közi. — 1937. 199—209.) 1946-ban Bélcty Vilmos számolt be a levéltári mikrofilmezés külföldi elterjedéséről és eredményeiről ,,A mikrofilm alkalmazása a levéltárban" címen (uo. 1946, 21—26). Ezután több magyar cikk a kérdéssel kapcsolatban nem jelent meg. — Külföldi levéltári irodalom, a külföldi levéltárak működésének ismertetése kapcsán már 1937 előtt is többen felhívták a figyelmet a fényképezés hasznára és jelentőségére, így pl. Szabó István 1930-ban (uo. 1930. 127.). 2 A forrásanyag nagy károsodására a német levéltárak veszteségeit említjük. Részletes kimutatást közölnek róla a Der Archivar — rövidítve : Archivar — című német levéltári folyóirat 1. és 2. évfolyamában. Tanulmányunk során más viszonylatokban foglalkozunk majd a francia, olasz, lengyel és magyar levéltári iratok pusztulásával. 3 Az előző jegyzetben idézett kár jelentésekből pl. megállapítható, hogy már 1939-ben megkezdődött nagyarányú mentési munkálatoknál a filmezés nemhogy nagyobb, de még említésre méltó szerepet sem játszott, kivéve néhány esetet, mint pl. a hamburgi állami levéltárat (Archivar Jg. 1. 97—134.).
