Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Szedő Antal: A magyar levéltárügy jelenlegi helyzete / 3–15. o.
A magyar levéltárügy jelenlegi helyzete 11 tuk meg az egytípusú fondok (alispáni iratok, közgyűlési jegyzőkönyvek stb.) ismertető leltárainak elkészítési módszerét. Ugyanakkor a területi levéltárak kis létszámú gárdája, közigazgatási (az anyakönyvek másodpéldányainak vezetése ma is levéltári feladat) és nagyarányú rendezési feladatai folytán ez a feladat az állami levéltárakban még nem kerülhetett sorra. Ismeretes, hogy nyomtatásban csak Ember Győző ismertető leltára jelent meg az 1848/49-i minisztérium levéltáráról. A leltárokon kívül készültek repertórium jellegű segédletek is, különösen olyan anyagokról, melyek tárgyilag tagolódnak. Ezek jó része is megjelent sokszorosításban. Különös figyelmet.szenteltünk a feu-" dális kori összeírások segédlettel való ellátásának és a térképtárak katalogizálásának. A Levéltárak Országos Központja kiadásában jelenik meg két levéltári szakfolyóirat, a nyomtatott Levéltári Közlemények és a sokszorosítás útján előállított Levéltári Híradó. Sokan a magyar levéltárosok közül úgy érezzük, hogy a két folyóirat még mindig visszatükrözi bizonyos mértékig a polgári korszakból örökölt idegenkedést a levéltárelmélet kérdéseitől- Nem mintha a levéltárelmélet kérdései nem képeznék a dolgozószobákban a legélénkebb vita tárgyát! Csak éppen a problémák cikkbefoglalásánál és megírásánál vari hiányosság. '( Ami egyéb kiadványainkat illeti, kétségtelenül legértékesebbek az Iratok az ellenforradalom történetéhez eddig megjelent kötetei, melyek ennek a számunkra oly fontos és végzetes korszaknak történetét tárják fel bőséges dokumentációval. Erről csak annyit : a jövőben minél több hasonló jellegű kiadvánnyal kell a nyilvánosság elé lépnünk. Jelentős kiadványaink a Zsigmondkori Okmánytár, a Veszprémi Regeszták és a. múlt évben megjelent, az úriszéki bíráskodásról kiadott hatalmas dokumentum-kötet, valamint Ember Győző kartársunknak a levéltári segédletekről megjelent tanulmánya. Ez utóbbi' -azért érdemel figyelmet, mivel az első nagyobb magyar levéltártani tanulmány. ' . A Levéltári Központ törvényszabta kötelességei közé tartozik a levéltárakban levő anyag nyilvántartása is. Ennek eddig úgy tett eleget, hogy az elkészült alapleltárak egy példányát magához vette, azonban mai napig megoldatlan kérdés ezek feldolgozása, megfelelő központi mutató elkészítésének, a katalogizálásnak metódusa. Természetesen minden levéltárban állandóan folyik az olyan állagokban a rendezői munka, amelyek állapota ezt megkívánja. Sokszor kapnak a levéltárak külső szervektől olyan anyagot, melyet rendezni és selejtezni kell. Néhány összehasonlító adattal jellemezném az utat, amelyet a Levéltárak Országos Központja létének elmúlt 8 éve alatt megtett. Jelenleg'128 000 fm anyag van. a Központ irányítása alatt álló levéltárakban, ebből a négy budapesti levéltárban (Országos Levéltár, Központi Gazdasági Levéltár, Budapesti 1. és 2. Állami Levéltár) 55 000 folyóméter, a területi levéltárakban 73 000 folyóméter anyag. 1958-ban a levéltárak több mint 5150 szerv irattárát ellenőrizték és mintegy 3000 folyóméter anyagot gyűjtöttek be. 1950-ben az összes közlevéltárakban levő anyag 74 000 folyóméter volt, tehát a gyarapodás mintegy 54 000 folyóméter a Központ fennállása alatt. 1950-ben pedig a levéltárak ellenőrző és begyűjtő tevékenysége úgyszólván a semmivel volt egyenlő. XJgy érezzük, hogy a szocializmus építésében a magyar levéltárosok is kivették szerény részüket és eredményekre tudnak rámutatni. Létrejött a levéltárügy centralizációja, nagy erőfeszítések tétettek a levéltárakban levő anyag rendezésére, leltározására, feltárására.
