Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Kállay István: Trudü Moszkovszkogo Goszudarsztvennogo Isztoriko-Archivnogo Insztyituta. Tom 8-10. Moszkva, 1957. / 113–117. o.
116 Irodalom leírása, tárgyi-tematikai katalogizálása. Külön foglalkozik a kino-foto-fono dokumentumok selejtezésével, tudományos-történeti értékével és technikai sajátságaival. Felhívja a figyelmet, hogy a levéltári igazgatásnak nagyobb ellenőrzést kell ezek felett az archívumok felett gyakorolnia, és ki kell alakítania működésük egvséges szabályait. Közeledik az az idő, — mondja L. A. Holdenberg tanulmányában — amikor a szovjet korszakból származó, jelenleg működő intézményeknél őrzött technikai dokumentum-anyag a központi állami levéltárakba kerül. A levéltáraknak ezért fel kell készülniük az anyag átvételére, tudományos megőrzésére és felhasználására. Ebben a technikai jellegű anyagban jelentős helyet foglalnak el a geodéziai -kartográfiai dokumentumok. Lakott helyek újjáépítése, kolhozok-szovhozok gép- és traktorállomásainak szervezése, mezőgazdasági területek tagolása, föld kiszárítása és öntözése, a talaj és a növényzet összetételének vizsgálata, erdősávok létesítése, vetésforgó tervezése, bekötő utak-vasutak építése, — többek között ezek azok a munkálatok, melyeknél kartográfiai anyag használata elengedhetetlen A kommunista társadalom építése során a Szovjetunióban nagy jelentősége van az építés tervszerűségének és a termelőerők racionális földrajzi elosztásának. A kartográfiai anyag ebben a munkában nagy segítséget jelent. Ezért fontos feladat az anyag őrzési és felhasználási szabályainak egységes kidolgozása é5 a levéltárosok előkészítése erre a — többi levéltári feladattól eltérő — munkára. Továbbiakban szerző a kartográfiai anyagnak a technikai levéltárakban kialakult őrzési éi felhasználási rendjével, katalogizálásával foglalkozik. Az egyes kérdések megvilágítására {leltár, tárgyi -tematikai katalógus, leltárkönyv) igen hasznos gyakorlati példákat hoz fel. Hangsúlyozza, hogy a levéltári és technikai tapasztalatokat együttesen kel] felhasználni a kartográfiai anyag őrzési és felhasználási elveinek kidolgozásában. A 8. kötetben két levéltárismertetést is.olvashatunk. Sz 0. Schmidt a Cári Levéltárról és a kormányszervek levéltárairól ír a 16. század közepén, a Cári Levéltár Leltárának tanulmányozása alapján. Ju. F. Konov az Orosz Birodalom Állami Levéltára szervezetének és anyagának történetét ismerteti. A 9. kötet a Szovjetunió történetére és hivataltörténetére vonatkozó tanulmányokat tartalmaz. A Szovjetunió történetével foglalkozó tanulmányok a következők : L. M. Zak : A berezovkai csata. J. F. Ugarov : A moszkvai munkásosztály helyzete az első orosz forradalom előestéjén, Sz. M. Troickij : Az aichangelszki gabonapiac a 18. század első negyedében. M. T. — Pancsenkova: A nemzetközi sajtó a mexikói expedíció céljairól (186J/67). T. M. Jagogyina munkája a munkás-kérdésnek az orosz legális demokratikus sajtóban való tükröződését ismerteti. A 19. század hatvanas éveiben Oroszország gazdasági fejlődése a feudális-jobbágyi rendszer válságához vezetett. Az 1859 — (il. években Oroszországban forradalmi helyzet jött létre, ami — forradalmi osztály hiányában — nem vezetett forradalomhoz. A proletariátus kialakulóban volt, a parasztság pedig nem vezethette az elnyomás elleni harcot. A forradalmi helyzet idején a. történelemben megjelenő munkásosztály a munkáskérdésre irányította áz orosz társadalom különböző csoportjainak figyelmét. Az újságok, folyóiratok foglalkozni kezdtek a kérdéssel. Legélénkebben hallatta hangját az orosz legális demokratikus sajtó : Csernisevszkij és Dobroljubov lapján, a „Kortárs"-on kivül az „Orosz szó", az „Ügy", a „Plazai levelek" is. T. M. Jagogyina a demokratikus sajtóból vett idézeteken keresztül mutatja be a forradalmi demokratáknak a munkás-kérdésről alkotott véleményét. A hivataltörténeti tanulmányok közül A r . P. Jaroskin a cári Oroszország katonai apparátusával foglalkozik a krimi háború idején (1853 — 50), két tanulmány — E. A. Luckij és V. I. Kosztrikin tollából — a földbizottságok történetét ismerteti. A földbizottságokat az Ideiglenes Kormány hozta létre a februári forradalom után, a földesúri birtokok védelmére, a parasztság földkövetelő mozgalmainak leszerelésére. Tagjai hivatalnokok és a burzsoá pártok képviselői voltak. Ilyen bizottságok működtek a kormányzóságokban, járásokban és külön központi Legfőbb- földbizottság is működött. Ez utóbbit 191 7—18-ban felszámolták, a vidéki földbizottságok vezetését 1917 szeptember—októberében a bolsevikok és a falusi szegények vették kezükbe ; ezzel a forradalom helyi szerveivé lettek. A. V. Csernov a Pomesztnij Prikaz történetéről ír. A Pomesztnij Prikaz a 16—17. században az orosz állam legfontosabb központi szerve volt. A földesurak és földbirtokosok feudális földtulajdonát volt hivatva védeni, erősíteni. Ennek a központi szervnek felépítését, irányító munkáját, személyi állományát és levéltárát ismerteti a szerző. A Trudü Moszkovszkogo Goszudarsztvennogo Isztoriko-Arhivnogo Insztyituta sorozatban külön helyet foglal el a 10. kötet. Eltér az előző kötetektől, mert nemcsak
