Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Bogdán István: A vízjelkutatás problémái : vízjelgyűjtésünk mödszertana / 89–108. o.

A vízjelkutatás problémái 99 vágott papíroknál az ívadat majd rekonstruálandó. A külföldi gyakorlat rendszeresebben csak a szitapár adatait jegyzi fel, de azt is csak újabban, nem egységesen, s nem mindenütt, csak Oerardy tartja fontosnak, de ő más módszerekkel és nem ilyen teljességgel dolgozik. 20 A merevítő általában egyféle (normál), de alkalmaztak szegély- és segédmerevítőket is. Valamennyi adatát feljegyezzük s ugyanúgy az eltéréseket is. A normál merevítő egy-egy ívnél általában egyforma, de a merevítő adatai korral, malommal, szitával, ill. papírfajtával változnak. 200 Feljegyezzük a merevítő állását: azt, hogy a vizsgált papír szélességével vagr hosszúságával párhuzamos-e ? — A teljes ívnél általában az ív szélességével párhuzamot de vannak kivételek is; a vágott papírnál természetesen változó, s feljegyzése ezért, főleg az ívrekonstrukció miatt, szükséges. 201 Feljegyezzük a merevítő méretét • az átmérőt mm-ben, a merevítők darabszámát, s hogy egymástól hány mm-re fekszenek. Természetesen — ha van — figyelembe vesszük, s e szerint feljegyezzük, a szegély- és segédmerevítőt is, valamint a normálmerevítőnek a vízjelnél rendszerint tapasztalható eltérő távolságát is, vagy pedig-azt, hogy ez esetleg se.gédmerevítő. 21 A borda általában egy-egy ívnél szintén egyféle, de itt is vannak kivételek. Főleg az átmérőnél lehet eltérés : egyes bordákat kiemeltek, vastagabb huzalt alkalmaztak. A borda részint szerkezeti (stabilitás), részint díszítő elem. De a távolságuknál is tapasztalunk szabályos eltéréseket. 210 A merevítőhöz hasonlóan feljegyezzük a borda állását: a vizsgált , papír szélességével, vagy hosszúságával párhuzamos-e ? Az előbbi után ez feleslegesnek látszik, de a teljes ívnél könnyíti a tájolást, a vágottaknál az ellenőrzést szolgálja, s így hasznos. 211 A borda méreteit a merevítőhöz hasonlóan jegyezzük fel: átmérő mm-ben, darabszám, távolságuk mm-ben —, azzal a többlettel, hogy az azonosítás könnyebbítóse kedvéért megadjuk a 10 mm-en levő bordák számát is (pl. 10/10). 212 Amennyiben a bordalekötő (az a huzal, vagy fonal, amellyel a bordákat á merevítőkre erősítették) látszik, feljegyezzük azt, hogy minden merevítőn, ill. minden bordán, vagy melyiken, ill. hányadikon vannak ilyenek. Feljegyezzük továbbá az átmérőt is mm-ben. • \ 22 Ha a szitaoldalt et, felvételkor nem sikerült meghatározni, ezt a tényt feljegyezzük. A szitapár adatait ui. ennek révén lehet meghatározni, (ami a szitaoldal meg nem határozhatása esetében későbbi feladat lesz), valamint ettől függően a vízjelállás is módosulhat. 23 A szita és a szitapár adatainak vizsgálata, feljegyzésük szükségességének félismerése Th. Weiss nevéhez fűződik. A kézi lapképzósnél a papírt két, minden papíralaknak, fajtának megfelelő merítőszitával — szitapárral — készítették, s a szitapárokat azonos vízjellel jelölték. Hogy a szitákat megkülönböztethessük, első (A) és második (B) szitáról beszélünk. A kettő vízjele között csupán jelentéktelen, a huzalkézi ha jutásából adódó eltérés van. Ha csak az egyik koncon van vízjel (mint pl. 1650> előtt általában), akkor normál állásnál általában az első (A) szitánál a bal, a második (B) szitánál a jobb koncon találjuk a vízjelet. Így a vízjelállás és a szitaoldal segítségével könnyű a szitapár meghatározása, s ennek (A vagy B) feljegyzése az egyedi adatfelvételi lapra. Ha mindkét koncon, vagy az ívközépen van a vízjel, akkor a szitapár általában egyformán mutatja azokat, s így a pár meghatározása lényegesen nehezebb. 3 A vízjel A vízjel — fő- és mellékjel, dísz- ós sarokvízjel — rajzán (ld. később) kívül fel kell jegyezni meghatározó adatait is. Ezek közül többet, vágott papír esetében, ívadat vonatkozásában majd rekonstruálni kell. — A külföldi gyakorlat a vízjel rajzát természetesen, a vízjel állás adatait általában, de nem rendszeresen közli, a többi adatot azonban nem.