Levéltári Közlemények, 29. (1959)
1959. március 21-én múlt 40 éve annak, hogy Budapesten kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A Magyar Tanácsköztársaság nem volt hosszúéletű: megdöntötte az antant imperialisták a magyar nép árulóival együttműködő intervenciója. De fennállásának 133 napja alatt olyan alkotómunkát végzett, melyet az utánakövetkező 25 éves ellenforradalom minden terrorja és rágalma sem tudott többé kiölni a magyar dolgozó nép emlékezetéből. „1919-ben népünk annyi hősi küzdelem után valóraváltotta sok évszázad szabadságharcainak célkitűzéseit és nemzetünk legjobbjainak törekvéseit, megdöntötte a feudális tőkés uralmat, kivívta hazánk függetlenségét, és kezébevette sorsának irányítását." Folyóiratunk e kötetét e dicsőséges 133 nap emlékének ajánljuk mi, magyar levéltárosok. Mert 1919 a mi legszűkebb szakterületünkön is nagy változást jelentett. Egy új világ teremtésének és megvédelmezésének ezernyi gondja s küzdelme között a Magyar Tanácsköztársaság az évtizedek óta elhanyagolt magyar levéltárügy számára is új alapokat teremtett. Messzemenő támogatást nyújtott olyan törekvéseknek, melyeknek célja egy, a haladó tudományt s ezáltal az egész dolgozó nép felemelkedését szolgálni képes magyar levéltárszervezet megalkotása volt. Amiért 1919 harcosai küzdöttek és amiért oly sokan közülük életüket is feláldozták, az négy évtized elmúltával számunkra már élő valóság. „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé." Megújult levéltárügyünk is a maga sajátos eszközeivel egyre inkább népünk művelődésének szolgálatára törekszik. Legyen ennek jele e kötetünk is: hozzájárulás e dicsőséges hónapok alkotásai és harcai történetének kutatásához és eszköz abban a munkában, mely a Magyar Tanácsköztársaság örökségét dolgozó népünk szívében minél gazdagabb tényanyag közzétételével is elmélyíteni kívánja. l*