Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Jenei Károly: Pénzintézetek és a hitelszervezetek a Tanácsköztársaság alatt / 313–333. o.

320 Jenéi Károly zethez alkalmazkodni. Üzletvitelükben és különösen üzletfelek szerzésében gyakran alkalmaztak régi módszereket. Ilyen esetekben a Pénzintézetek Direktóriuma figyelmeztette a megbízottakat, hogy az intézetek sem a folyószámlák, sem a takarékbetétek egyesítésével kapcsolatosan, sem ettől függetlenül ne igyekezzenek üzletfeleket szerezni, a konkurrencia minden eszközének és módjának igénybevételétől tartózkodjanak.

50 Az ellenőrzés a pénzintézetek legkisebb jelentőségű ténykedésére is kiterjedt. Hetenként kimutatásokat kellett a pénzintézeteknek készíteniük a készpénz készletről, pénznemenként részletezve a váltópénzről, a befizetésekről, kifizetésekről, a szabad betétek forgalmáról, munkabérekre történt kifizetésekről és az értékpapírállomány változásáról.

51 A megbízottaknak jelenteniük kellett, hogy az ékszerek beszolgáltatására vonatkozó rendeletet végrehajtották-e, az értékpapírok beszolgáltatása folyamatban van-e, a páncélrekeszek és zárt letétek leltározása megtörtént-e, van-e az intézetnek rejtett tartaléka ?

52 Külön szervezetet kellett létesíteni a vidéki pénzintézetek ellenőrzésére. A Tanácsköztársaság kikiáltását követő napokban a vidéki pénzintézetek teljesen tájékozatlanok voltak.

53 Ebben az időszakban a Pénzintézeti Központnak ós a Pénzügyi Tisztviselők Országos Egyesületének kellett volna irányítani a vidéki pénzintézeteket. A Pénzintézetek Direktóriumának felállításával a vidéki intézeteknek is lett gazdája.

54 A Pénzintézetek Direktóriuma az ország meg nem szállt területét 53 körzetre osztotta fel.

55 A körzetek központja a megye vagy valamelyik járás székhelyén volt. A körzetek élére a pénzügyi népbiztos 1—5 megbízottat nevezett ki, akik a körzetük területén működő pénzintézetekhez kiküldötteket rendeltek ki, a helyi munkástanácsokkal egyetértésben. A körzeti megbízottaknak a kiküldöttekről kimutatást kellett készíteniük. Ha a kimutatást a helyi munkástanácsok záradékolták és a kiküldöttek személye ellen politikai szempontból kifogást nem emeltek, azt a Pénzintézetek Direktóriumához kellett továbbítani. A kiküldöttek működéséért a körzeti megbízottak voltak felelősek.

56 A pénzügyi népbiztos május 3-án ellenőröket küldött a vidéki pénzintézetek működésének ós ügykezelésének felülvizsgálására.

57 Az ellenőrök többek között megvizsgálták azt is, hogy az egyes pénzintézetekhez kirendelt kiküldöttek, valamint a még szolgálatot teljesítő régi vezetők alkalmasak-e feladatuk ellátására. Ha a vizsgálat eredménye kedvezőtlen volt, a meg nem felelő kiküldötteket leválthatták ós helyükre ideiglenes hatállyal másokat állíthattak. A Pénzintézetek Direktóriuma nevében kiküldötteket rendelhettek ki olyan pénzintézetekhez is, melyek még nem állottak tanácsi ellenőrzés alatt. 50 TJo. III. csomó a PD rendelete április 11-én a Wiener Kommerzialbank budapesti fiókjához és V. csomó a PD rendelete a Belvárosi Takarékpénztárhoz. 51 A Magyar Pénzügyi Népbiztosság Pénzintézeti Közleményei. 1919. 7. sz. 133. sz. közlemény a PD május 21. rendelete. 62 KGL Pénzintézeti Központ ir. PD szigorúan biz. rend. 1919. június 3. 63 Uo. Igazolóbizottság ir. Lukács Miklós beadványában említi, hogy az első napokban táviratok és panaszok egész tömege érkezett a Pénzintézeti Központhoz vidékről. 64 Magyar Nemzetgazda. 1919. 13. sz. A vidéki pénzintézetek és a Tanácsköztársaság. 55 A Munka. 1919. 15. sz. 56 A Magyar Pénzügyi Népbiztosság Pénzintézeti Közleményei. 1919. 3. sz. PD 85. sz. közleménye. 57 Uo. 4. sz. PD 95. sz. közleménye.