Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Bonis György: Adatok a Budapesti Forradalmi Törvényszék történetéhez / 293–312. o.

298 Bónis György (4311, az Er betűpárnál) ugyanennyi beadványt, de nem ugyanennyi büntető ügyet jelent. A mutatózás és az iktatás tétovaságára vall az is, hogy számos névnél egyszerűen csak a „kérvény" megjelölést olvassuk, de magát a bűncselekményt nem. A kérvény vonatkozhatott szabadlábra helyezésre, felülvizsgálatra, védelemre, kegyelemre,

30 jogügylet hatálytalanítására, üzletbe való visszahelyezésre, sőt lisztkiutalásra is,

31 talán a bíróság-lefoglalta készletből. Mindezek megnehezítik azt, hogy a mutatókönyv alapján megbízható képet alkossunk magunknak a forradalmi törvényszék büntető hatáskörének terjedelméről. Ugyancsak nem segíti elő ezt^ a célt, de tanulságos az a néhány bejegyzés, amely szerint egyes felek a polgári ügyek elintézésének elmaradása, a bíróságok szünetelése folytán, vagy egyszerűen tudatlanságból polgári keresetet nyújtottak be a forradalmi törvényszéknél. így szerepel a mutatóban fizetési kötelezettség megtagadása, tartozás, üzleti elszámolás, kártérítés ügye ;

32 kereset bizonyítvány vagy kötelezvény kiadása iránt, panasz ágyés ruhanemű jogtalan visszatartása, bútorok jogtalan eladása, vagy általában jogokkal való visszaélés miatt.

33 Távol állt a forradalmi törvényszék feladataitól a holttá nyilvánítási és a hagyatéki ügy,

34 a nő panasza férje ellen hűtlen elhagyásért, tartásdíj fizetésének vagy gyermek átvételének megtagadásáért,

35 vagy egyenesen a válóper!

36 Ugyancsak felesleges volt a törvényszéket egy talált pénztárca ügyével zaklatni.

37 A bíróság természetesen nem foglalkozott ilyesféle kérdésekkel; a hiányos iratanyagban is maradt nyoma annak, hogy kölcsönös vagyoni követelés ügyét, „mivel nem forradalmi természetű, megfelelő szakbírósághoz" tette át.

38 Nem tudjuk, hogy a felsorolt ügyekben tett-e lépést a proletárerkölcsökbe ütköző magatartás címén ; a férji kötelesség elhanyagolásának eseteiben ez valószínű. De ha a polgári keresetek előterjesztése nem is zavarta a forradalmi törvényszéket hivatásának betöltésében, a, kutató feladatát mindenesetre megnehezíti. Ha most már mindezeket a zavaró momentumokat kikapcsoljuk, elkészíthetjük a forradalmi törvényszék büntetőügyeinek hozzávetőleges statisztikáját. A mutatókönyv hézagossága folytán azt a megoldást találtam célravezetőnek, hogy a Tanácsköztársaság egész időszakát felölelő, A és B betű alatt bejegyzett büntető ügyeket soroltam csoportokba. A csoportosításban Szabó Andrásnak az anyag beható ismeretén alapuló kategorizálását követtem.

38 Ügy vélem, hogy a vezetéknevek nagy tömegét átfogó két betű anyaga éppen olyan jól megmutatja az ügycsoportok arányait, mint az egész kötet összesítése. Hozzá kell tennem, hogy ahol ugyanazt a vádlottat több cselekményről vádolták, ezeket külön-külön osztottam be ; az alábbi statisztika tehát több tételt tartalmaz, mint az A—B betűk alatti bejegyzések száma 30 Pl. 230 Fr, 1625 Ki (a kormányzótanácshoz!), 1691 Gr, 2078 Ha, 2149 Ba, 2381 Sza, 2423 Ba, 4071 Sza. 31 Rendre 800 Ki, 1648 Fr, 1033 Ta, Vi. 32 1237 Ja, 2147 Me, 2837 Ve, 3167 Ne, 3209 Ho. 33 Rendre 988 Se, 987 Sza, 1483 Szu, 1557 Sp, 835 Si. 34 Rendre 3102, 3314 Va, 1715 La. 85 620 Fo, 1636 Vi, 3105 Szo, 4209 Po. 36 986 Bo. 37 2705 Ar. 38 Bp. 1. sz. Áll. Ltár, Bp. járásbíróság P. XIX. 256,547/1919/2. 39 Szabó 155—165.