Levéltári Közlemények, 29. (1959)
Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Niklai Péter: Visszaemlékezés a Magyar Tanácsköztársaság levéltárügyére / 230–243. o.
240 Niklai Péter kívül értékes levéltárak biztonságba helyezésére kapott megbízást dr. Turchányi Tihamér budapesti áll. reáliskolai tanár, éspedig Zemplén, Borsod, Heves, Abaúj, Sáros és Szepes megyék területére. Tőle valóban beérkezett az Országos Levéltárba 29 láda irat Sárospatakról és Sátoraljaújhelyről. Az Abaúj megyében összegyűjtött anyagot azonban már beszállítani nem tudta. Turchányi ezt a megbízást mint a helyi és személyi viszonyokkal ismerős szakember kapta, miután a frontterületre nem szívesen vállalkoztak a belső tisztviselők. Ebbe a kategóriába tartozik gépkocsin megtett utam Egerbe is, amelynek célja az volt, hogy személyesen győződjem meg a frontterületen levő helyzetről; ós hogy veszély esetére biztonsági intézkedéseket teg3~ek főként az egri káptalani levéltárat illetően. Ide sorolható, bár nem esett az ellenség által fenyegetett területhez, a pannonhalmi főapátság hozzánk intézett sürgős kórelme, hogy mentsük veszélyeztetett levéltárát, melyet kilakoltatás fenyegetett. Az előzetes intézkedések meg is történtek, de a gyakorlati végrehajtásra már nem korült sor. Egyéb intézkedéseink közül említésre méltó, hogy június 16-án rendelet ment a Nemzeti Múzeumhoz arról, hogy a múzeum tervbe vett likvidálásával, szakmúzeumokra való széttagolásával kapcsolatban levéltárának törzsanyaga és a családi levéltárak egész felszerelésükkel és a hozzátartozó könyvanyaggal együtt 5 példányban kiállított jegyzőkönyvekkel átadandók az Országos Levéltárnak. Mivel az Országos Levéltár a világháborút megelőzően elkészült új épülete ekkor még nem volt igénybe vehető levéltári célokra, a levéltár megmaradt eredeti helyén. Egyúttal rendelkeztünk a Múzeum négy kiváló tisztviselőjének az Országos Levéltár személyzetébe való áthelyezéséről. Ez azonban a Nemzeti Múzeum aug. 18-i rendeletével hatálytalanná lett. Június 30-ról datálódik az a fent jelzett rendelet, amely a vármegyei és városi levéltárak vezetőit utasítja a levéltárak leíró leltárának elkészítésére. Június 21-én felszólítás ment 10 vármegye direktóriumához, hogy a területükön levő káptalanokkal és konventekkel készíttessenek a kezelésük alatt álló házi, hiteleshelyi és családi levéltárakról 3 példányban leltárt. Július 28-án megkeresés ment a Vallásügyi Likvidáló Bizottsághoz aziránt, hogy az az egyházi hatóságok és testületek. vagyonának likvidálásakor a tulajdonukban levő köztörtóneti fontosságú anyagot — addig is, amíg az Országos Levéltár átveheti — foglalják le. Ennek keresztülvitelére azonban a proletárdiktatúra bukása folytán már nem kerülhetett sor. Átirat ment a Forradalmi Kormányzótanácshoz is, hogy a forradalmi idők történetének megítélése szempontjából fontos lóvén a levéltári anyag megőrzése, tegyen ez irányban szigorú intézkedéseket. Végül felterjesztés készült a levéltárügy számára kiutalt átalánynak 30 000 koronáról 100 000 koronára való felemelésére, mert felmerült annak a pozitív híre, hogy az osztrákok megszállják a nyugat-magyarországi megyéket, így az említett különbözet az ottani nagyértékű levéltárak sürgős hazaszállítására lett volna fordítandó. Erre van is utalás a felterjesztésben. Ezek a rendeletek, tervek, amelyek a levéltárügy országos rendezését és szervezését kívánták megteremteni, az intézkedések, melyeknek révén biztosítani kívántuk a veszélyeztetett levéltárakat, összefüggő elgondolásból származtak, kivitelük azonban a helyzet súlyossága következtében csak részben sikerült.
