Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Niklai Péter: Visszaemlékezés a Magyar Tanácsköztársaság levéltárügyére / 230–243. o.

Visszaemlékezés a Magyar Tanácsköztársaság levéltárügyére 239 A Tanácsköztársaság alatt keletkezett rendeleteknek, tervezeteknek, vázlatoknak a magyar levéltárügy továbbfejlődése szempontjából jövőbemutató jelentőségük volt. Olyan nagyon is reális és régóta megvalósítást igénylő törekvéseket szentesítettek, melyek mellett egyelőre a győztes ellenforradalom sem mehetett el szó nélkül. így látjuk ismétlődni a 26. K. N. rendeletet az 1922 : XVII. 31. §-ának abban az intézkedésében, amely az Országos Levéltárat a belügyből újra á Közoktatásügyi Minisztériumba helyezi át —• az 1922 : XIX. te. pedig lényegében a proletárdiktatúra alatti rendeletekre és tervezetekre támaszkodik, amikor a Gyűjteményegyetem első helyére sorolja az Országos Levéltárat, intézkedik a Tanácsról, a levéltári szaktanácsról, személyzetről, az elméleti minősítésről, a 2 éves levéltári gyakorlati tanfolyamról és szakvizsgáról, megállapítja az Országos Levéltár hivatását stb. — Hogy azután mindezen előremutató intézkedések gyakorlatban már csak papiroson maradtak s éppen legfontosabb követelményeikben nem valósultak meg, sőt a későbbi törvényalkotás el is mellőzte őket — ez már a restaurált polgári rendszer lényegéből következett. A gyakorlati levéltárvédelmi intézkedések csoportjába azokat a lépéseinket sorolhatjuk, melyek részint az ország belterületén veszélyeztetett állapotba került levéltáraknak, részint pedig a hadműveletek folytán fenyegetett levéltári anyagoknak biztonságbahelyezésére irányultak. Az első csoportban végzett fontósabb intézkedéseink a következők voltak : Május 19-én két tisztviselő megbízása a budapesti könyvkereskedésekben ós antikváriumokban található levéltári anyag leltározásával és becslésével. Május 26-án egy tisztviselő megbízása az Országos Lakásbizottság zárlati osztálya által lefoglalt levéltári anyag (innen került elő József főherceg irattárának egy része, Libits Adolf, a Park-club, a Lipótvárosi Kaszinó stb. irattára, amely ki volt téve avatatlanok pusztításainak), majd pedig a Könyvelosztó Hivatal raktárában levő történelmi ós rokon szakbeli könyvek kiválasztására és az Országos Levéltárba szállítására. Május 22-én értesítés az Országos Ipartestülethez, hogy a birtokában levő történelmi anyagot a levéltári megbízott zár alá veszi ós felszólítja, hogy ezt az őrizetlen anyagot a kiküldendő megbízottaknak adja át. Ez meg is történt. Július 16-án megbízás egy tisztviselőnek, hogy a Horvát-SzlavónDalmát Minisztérium levéltárát a Német Népbiztosság épületéből szállítsa el, ahol az őrizetlenül hevert. A frontterületen vagy annak közelében levő levéltárak — főként egyházi levéltárak — védelme terén ugyancsak sok intézkedés történt. E levéltárak közül a legfontosabb az Esztergomban őrzött garamszentbenedeki, valamint az esztergomi főkáptalani hiteles helyi levéltár volt, amelyek a dómban őriztetvén, ki voltak téve az ellenséges ágyúk tüzének annál is inkább, mivel a dóm mellett egy vörös üteg volt felállítva, s a torony maga megfigyelő helyül és gépfegyver fészekül szolgált. A biztosításra kiküldött két tisztviselő, Pelz Béla és Zákonyi Mihály utasítást kapott, hogy eljárásukban az egyházi hatóságokkal egyetértésben járjanak el. Júl. 23-ig 147 ládát csomagoltak el, de a beszállítást csak akkor sürgettük meg, amikor a csehek egy ellenakció során tényleg ágyútűz alá fogták Esztergomot, úgyhogy tartani lehetett az anyag pusztulásától. Erre azonban a Tanácsköztársaság bukása folytán már nem került sor. Ugyancsak a front területen fekvő rend-