Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Niklai Péter: Visszaemlékezés a Magyar Tanácsköztársaság levéltárügyére / 230–243. o.

Niklai P.: Visszaemlékezés a Magyar Tanácsköztársaság levéltárügyére 231 donába került nagy mennyiségű iratanyag megvédésének és átvételének nagy munkáját is : ezeket a feladatokat vázoltam én, a hosszas frontszolgálat után leszerelt s a polgári életbe még alighogy visszatért fiatal fővárosi levéltárnok, egy, nem sokkal a proletárdiktatúra kikiáltása után a Budai Vigadóban tartott nagygyűlésen, Dienes Lászlónak. Dienes régi ismerősöm volt, azelőtt fővárosi könyvtári tisztviselő, most a főváros egyik népbiztosa. De akkoriban már — ha jól emlékszem — foglalkozott azzal a tervvel, hogy a népbiztosi pozíciót elhagyja és a Tanácsköztársaság könyvtárügyét veszi kezébe. Szavaim hatására Dienes felszólított, hogy az elmondottakról készítsek egy emlékiratot, melyet ő eljuttat a Közoktatásügyi Népbiztosság illetékes tényezőihez. Ilyen körülmények között, fővárosi hivataltársaimmal történt megbeszélés után, elkészítettem az emlékiratot, amely magában foglalta az egész levéltárügy akkori helyzetét és mindazokat az intézkedéseket, amelyek munkakör, szervezet és a tudományos célkitűzés biztosítása szempontjából szükségeseknek látszottak. Ezek között első helyen állt az egész levéltárügynek a belügyből való kivétele és a közigazgatási munka mellett főként a tudományos munka biztosítása céljából a közoktatásügybe való áthelyezése. Ez azért is látszott célravezetőnek, mert a belügyben a levéltárügy főként mint az Országos Levéltár fegyelmi ügye játszott szerepet, és így nem látszott valószínűnek, hogy ott ragaszkodnak hozzá. Munkaterülete is megszűkült az Országos Levéltárnak, mert akkori érdemi munkájának túlnyomó részét, a nemességi ügyek szakszerű elintézését a Forradalmi Kormányzótanács máj. 26-i VI. sz. rendeletével megszüntette, amennyiben olyképp rendelkezett, hogy a nemességi ügyeket érdemleges elintézés nélkül terjesszék vissza a 'belügybe. Ez emlékiratot ezekután Dienes közvetítésével Fogarasi Bélának, a tudományos intézetek csoportvezetőjének, nyújtottam be a minisztériumba. Fogarasi osztályán akkor a tudományos intézetek, a művészeti és kulturális intézmények haladó szellemű tagjaiból állandóan nagy gyülekezet volt jelen. Nagy tervek és elképzelések születtek a magyar tudományos élet átszervezésére ós megújítására. ,,Látod, nálunk forradalomra van szükség ahhoz, ' hogy a maradi holtpontról elinduljunk és megvalósítsuk a haladás követelte változtatásokat" — mondta egy ilyen alkalommal nekem Lambrecht Kálmán, a kiváló természettudós. % A benyújtott tervezet alapján Fogarasi most már megbízott a szükséges előkészítő intézkedések megtételével. Ennek alátámasztásául a Közoktatásügyi Népbiztosság kiadta a levéltárügy jövendő sorsát eldöntő 26. K. N. sz. rendeletét, mely április 29-én a Tanácsköztársaság című hivatalos lap 37. számában a következő szöveggel jelent meg : „1. §. Valamennyi levéltárnak, nevezetesen az Országos Levéltárnak, egyes volt minisztériumok által őrzött levéltáraknak, a; vármegyei és városi levéltáraknak, az egyházi testületek levéltárainak, valamint a családi levéltáraknak ügyeit a belügyi népbiztossággal egyetértőleg a közoktatásügyi népbiztosság ügykörébe vesszük át. 2. §. Az egyes levéltárak alkalmazottai illetményeiket ideiglenesen továbbra is onnan kapják, ahonnan eddig kapták." Ezzel az intézkedéssel, mely a levéltárügyet részint kiemelte addigi, a közigazgatással őt szorosan összekapcsoló kereteiből, másrészt bejelentette az állami érdekeltséget, az addig hozzáférhetetlen magántulajdonként kezelt egyházi és családi levéltárakra — a magyar levéltárügy újjászervezésének