Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - B. Lőrincz Zsuzsa: A Magyar Tanácsköztársaság Levéltárügye / 217–229. o.

220 B. Lőrincz Zsuzsa jelenlétében vették át. Az átvétel egyéb körülményeit (leltár., jegyzőkönyv) az Országos Levéltárügyi Tanács létrejöttéig a levéltárügyi megbízott és az Országos Levéltár vezetője határozta meg. Az ország területéről eltávozottcsaládok levéltárait az erről tudomást szerző munkás-, katona és földművestanácsok és levéltári hivatalok bejelenteni tartoztak a levéltárügyi megbízottnak. Az 5. § a Nemzeti Múzeum, az Akadémia, az Egyetemi Könyvtár és az ezekhez hasonló kultúrintézetek Őrizetében levő levéltári iratanyagnak az Országos Levéltárba való beszállításáról határozott azzal a megjegyzéssel, hogy a rendelkezés végrehajtásáról az Országos Levéltárügyi Tanácsnak kell intézkednie. Lényégében megtiltotta a rendelet 6. §-a a történelmi és tudományos jelentőségű oklevelek adásvételét, ill. bizonyos korlátozással engedélyezte csak. A könyvkereskedők és antikváriusok tulajdonában levő oklevélanyagról Budapesten, egy erre a célra kiküldendő bizottságnak leltárt kellett készítenie, amely bizottság hivatva volt elbírálni, mely oklevél kerül az Országos Levéltárba megőrzésre, mely oklevelek maradhattak üzleti forgalomban. A rendelet felhívta a magánosokat, hogy a birtokukban levő okleveleket a tudomány érdekében helyezzék letétbe az Országos Levéltárban. A levéltárak titkosságának a tudomány érdekében való megszüntetésérőh intézkedett a 7. § — fokozottan aláhúzva a kutatások tudományos jellegét — a családtörténeti és nemességigazolási célzatú kutatások ellenében. Ennek keresztülvitelére fegyelmi terhe mellett köteleete a levéltárosokat. A 8. § a levéltárak nyilvántartása, dolgozóinak számbavétele érdekében elrendelte, hogy a levéltárak a levéltár ügyi megbízottnak adataikat kötelesek bejelenteni (a levéltár nevét és címét, alkalmazottainak nevét, alkalmazásuk minőségét, képzettségét, szolgálati idejét). Az egész rendeletet jónak mondhatjuk. Jól magában foglalta a levéltárak legfontosabb tennivalóit a kezdeti időszakban. A levéltárak belső munkájának további sorsáról nem volt feladata a rendeletnek intézkedni. Ez a Levéltári Tanács későbbi teendője lett volna. A rendelet minden pontját ma is magunkévá tehetnők, talán csak egy kivétellel — a levéltári anyag centralizálása ellenkezik mostani tapasztalatainkkal. Ezt a rendelkezést az akkori történelmi helyzet indokolta, a minden oldalról megtámadt Tanácsköztársaság történeti értékeit mentette á biztonságosabb helyek felé. A levéltárügyi megbízott minden tevékenysége a rendelet végrehajtására összpontosult, és ha tekintetbe vesszük, hogy mindössze két és fél hónap állt rendelkezésre, az ez idő alatti munkáról csak tisztelettel tudunk megemlékezni. Általában minden intézkedést, — az ügyek végrehajtását a Közoktatásügyi Népbiztosság a Levóltárügyi Tanács létrehozásáig a levéltárügyi megbízottra és az Országos Levéltár vezetőjére bízta. Az utókor számára í'őleg a levéltárügyi megbízott tevékenységének emlékei maradtak fenn, — mennyire folyt be az ügyek vitelébe az Országos Levéltár vezetője : Tóth Szabó Pál, mennyire segítette a levéltárügyi megbízott munkáját, utólag pontosan lemérni nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a két és fél hónap legnagyobb részében beteg volt ós tevékenységének kevés írásos emléke maradt. A rendelet egyes paragrafusainak megvalósításához hozzákezdett a levéltárügyi megbízott és néhány munkatársa, egyedül a Levéltárügyi Tana-