Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - A Magyar Tanácsköztársaság történeti forrásai a magyar állami levéltárban - A Magyar Tanácsköztársaság történeteinek forrásai aTerületi Állami Levéltárban / 49–168. o.

166 A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban De ez a munkástanács kevés politikai aktivitást fejtett ki, aminek talán az volt az oka hogy kommunista szervezkedés a városban nem volt. A proletárdiktatúra kikiáltása után, március 22-én a munkástanács háromtagú direktóriumot választott, de ez csak a főispáni jogkört vette át, melyet március 24-én a volt főispán ünnepélyesen át is adott egy népgyűlésen. A közhivatalokhoz a tanács ellenőrző politikai megbízottakat küldött ki, akik sokszor régi szakemberek voltak. A szociáldemokrata vezetés következtében a zalaegerszegi direktórium hetekig csak elvi irányítást adhatott, a konkrét intézkedések megmaradtak a régi tisztviselők kezében. Ezért fordulhatott elő, hogy a volt polgármester a számára kellemetlen ügyeket nem egy esetben elintézés nélkül elfektette. A községek közül csak némelyikben működött a Tanácsköztársaság megalakulása előtt népi szervezet. Egyes helyeken a Nemzeti Tanácsok mellett túlnyomóan szegény parasztokból álló néptanácsok alakultak, de ez sem volt mindig harcos forradalmi összetételű szervezet. Ahol jól működő néptanács, földművestanács vagy szociáldemokrata pártszervezet élt, ott a Tanácskormány megalakulásának hírére már március 25-én népgyűlésen földmívestanác°ot, míg az iparosok külön gyűlésen munkástanácsot választottak. A két tanács rövidesen együttes gyűlésre jött össze, megválasztva a direktóriumot, amely bizottságokat alakított, s átvette a községi közigazgatást. Ahol viszont ilyen szervezet nem élt, ott megvárták a zalaegerszegi vagy nagykanizsai direktórium küldöttjét és annak irányításával alakították meg a helybeli tanácsokat.. Az első napokban a zalaegerszegi direktórium nem sokkal tudta segíteni a helyi tanácsokat. Eleinte annyira ragaszkodott a szakképzett közigazgatási hivatalnokok megtartásához, hogy még a népi mozgalmak által elzavart jegyzőket is visszaküldte munkahelyükre, vagy más községben helyezte el őket. A járások közül egyedül Keszthelyről tudjuk, hogy már március utolsó napjaiban egy háromtagú direktórium vette át a főszolgabírói hivatal irányítását, s azonnal erélyes intézkedéseket tett- Pacsán csak április első napjaiban jelent meg a nagykanizsai direktórium által kiküldött politikai megbízott. Az április 7-i tanácsválasztások a városokban jól elő voltak készítve. A zalaegerszegi tanács első ülésén héttagú intézőbizottságot választott, amelynek négy tagja munkás, kettő értelmiségi, egy pedig alkalmazott volt. Az abszolút többség tehát a munkásságé lett. A falvakban több helyen előkészítés nélkül zajlott le a választás és a reakciós gondolkodású jegyzőnek módja volt olyan személyeket javaslatba hozni, akik méltatlanoknak mutatkoztak a tanácstagságra. A megye életében fontos esemény volt a közigazgatás kettéválasztása. Nagykanizsa, mint erős szociáldemokrata pártszervezettel és agilis munkástanáccsal rendelkező helység, felújítva a múlt század 60—70-es éveinek vitáit, már 1919 januárban követelni kezdte, hogy a megye székhelye oda kerüljön. Ennek a követelésnek a belügyi népbiztos mindjárt a proletárdiktatúra kikiáltása elején eleget tett, s bár ezt az intézkedését a zalaegerszegi Direktórium tiltakozására már másnap visszavonta, az ügynek további fejleményei alakultak ki. A két Direktórium ugyanis megegyezett abban, hogy a nagykanizsai, letenyei, keszthelyi, pacsai, csáktornyai és perlaki járás a nagykanizsai, míg a többi járás a zalaegerszegi direktóriumhoz tartozzék. A megye tehát kettévált: alsó- és felsőzalai kerületre, s ezt a tényt az új alkotmány is elismerte. Az április 14-én Nagykani* zsán megalakult megyei tanács 22 tagú intézőbizottságot és háromtagú elnökséget választott. Az alsózalai Direktórium személyileg azonos volt a nagykanizsai városiDirektóriummal. Mind a zalaegerszegi, mind a nagykanizsai megyei tanács és intézőbizottsága a megye kettéválasztása ellenére sokáig utasításokat küldött ugyanazoknak a járási hatóságoknak. Ez a kétfelé való gyakorlati alárendeltség azonban a közigazgatás munkáját ós forradalmi ellenőrzését megnehezítette. A megyei tanács ritkán tartott teljes ülést. Az intézőbizottság legfontosabb és legnagyobb gondot okozó feladata a kormányhatósági rendeletek végrehajtása és azok ellenőrzése volt. Ugyanakkor saját kezdeményezéséből fontos elvi irányítást nyújtott pl. a földbirtok kérdésében, a termelőszövetkezetek munkafegyelmének megszilárdítása ügyében stb. A zalaegerszegi megyei tanácsnak hat bizottságáról is tudunk. Pénzügyi, építészeti, egészségügyi, közélelmezésügyi, kulturális és szociális bizottság ismeretes. Zalaegerszeg váró? közigazgatásának érdemi ügyeit április közepétől kezdve a városi intézőbizottság irányította. A városi tanács intézőbizottságának hét — az adminisztratív ügycsoportok fölött álló — bizottsága közül csak az élelmezési fejtett ki nagyobb aktivitást. A zalaegerszegi megyei tanács saját, kezdeményezéséből „direktóriumi jogkörrel" lakásbiztosságot szervezett, melyet utóbb a Forradalmi Kormányzótanács rendeletére