Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Külföldi levéltárak leltárai / 232–237. o.

liodalom. 235 vek és számadások" című állag követi, amit az előbbiekhez lehetett volna beosztani, s ezután következnek az aktasorozatok, az oklevelek, a térképek. A bevezetésből tudjuk meg, hogy a müncheni főlevéltár az 1400 előtti okleveleket és a pfalz-neuburgi hercegi, valamint az augsburgi püspöki levéltárak nagyrészét bevonta. A levéltár története, a felállítás szempontjai, az állagok térbeli terjedelme nem derül ki az áttekintésből. A neuburgi áttekintés elvileg megtartotta az egyes állagokhoz több nemzedék munkájával készült repertóriumok szerkezetét. Az állagokon belül mindenütt megkülönböztetik a literáliákat (könyveket), aktákat, okleveleket és térképeket, minthogy ezekről általában külön repertóriumok készültek. Az áttekintés azonban a topográfiai beosztást előbbre helyezte ennél az irattípusok szerinti beosztásnál, s így különböző repertóriumokba felvett anyagrészek a megfelelő helynevek alatt jelennek meg. Ilyen módon az áttekintés a levéltár állagrepertoriumainak nem csupán kivonata, hanem azoknak bizonyos szempontok szerinti feldolgozása. Általános szisztematikára mégsem törekedtek, hogy az allagrepertoriumok alapszerkezetét (ami a regionális elvtől a provenienciáéig különböző elveken épül) kifejezésre juttassák. Az áttekintésnek jellemző módon nincsen tartalomjegyzéke, csupán hely- és családnévmutató egészíti ki, ami a külön felállított és repertorizált állagokat és állagrészekét összehozza és segít megteremteni azokat a kapcsolatokat, amelyeket szisztematikus elrendezés magájtól megadott volna. Legújabban az 1867/71—1945 között működött német birodalmi szerveknek a potsdami Deutsches Zentralarchivban levő iratanyagáról jelent meg áttekintés.

9 A birodalmi szervek 1918 előtti iratai nagyrészt a harmincas években kerültek be az akkori birodalmi levéltárba, a későbbi évek iratanyaga legnagyobbrészt még kint volt a szerveknél, s a második világháború után különböző helyekre került. A Deutsches Zentralarchiv 1946-ban kezdte meg működését és az egykori német birodalom és Poroszország központi hatóságai, meg a szovjet megszállás alatti központi szervek, s a Német Demokratikus Köztársaság központi hatóságai levéltárivá érett iratanyagának őrzésére illetékes. A Német Szövetségi Köztársaság területén az 1952-ben felállított koblenzi Bundesarchiv tölt be hasonló funkciót. A Deutsches Zentralarchiv tíz évi n.-jnka után elérkezettnek látta az időt, hogy birodalmi állagairól, amelyek iránt egyre nagyobb az érdeklődés a legújabb kor történetének kutatói részéről, áttekintést bocsásson közre, bár ezek az állagok korántsem teljesek, s feldolgozásuk munkája sem fejeződött be még. Ez a körülmény határozta meg az áttekintés jellegét; a szerkesztők a középutat választották az állagok egyszerű felsorolása, s beható ismertetés között, különös tekintettel a kutatás szempontjaira, de nem egészen egységes szinten, aszerint, amint az egyes állagok feldolgozottsága több vagy kevesebb részletességet tett lehetővé. A levéltárat, teljes mértékben a proveniencia elvének alapjára építették fel; minden hatóság vagy intézmény egyetlen állagot alkot, s rendszerint egyetlen repertórium is készült hozzá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden állag azonos egyetlen hatóság iratanyagával; territoriális szervek iratait mindig egy állaggá vonták össze. Ennek az erősen összevont jellegnek köszönhető, hogy az áttekintés igen világos, könnyen kezelhető. Az áttekintést egyébként is bizonyos nagyvonalúság jellemzi, így az állagok címében nem tüntetik fel az esetleges névváltozásokat; az állag címe az utolsó hatóság nevével azonos, amelynek iratait az állag tartalmazza, a többi hatóság nevét az állag ismertetése során közlik. Ezzel függ össze, hogy a cím után megadott időhatárok sem az állag időhatárai, hanem a névadó hatóság működésének idejét jelzik. Az iratanyag korát az állagrészek felsorolásánál kapjuk. Ugyanott szokták az őrzési egységek számát is megadni. Az.állagokat négyjegyű számokkal jelölik, az első két számjegy nagyobb állagcsoportokra utal (pl. külügy), a második két számjegy az állag helyét adja meg e nagyobb csoportokon belül (pl. Külügyi Hivatal: 09,01; diplomáciai külképviseletek: 09,02; konzuli külképviseletek: 09,03; Fegyverszüneti Bizottság: 09,04. stb.). A Deutsches Zentralarchiv birodalmi levéltára az állami hatósági eredetű iratanyagon kívül nagyszámú nem állami eredetű állagot is őriz, köztük olyanokat, ame8 H. Sturm: Staatsarchiv Neuburg a. d. Donau. Bayerische Archivinventare Heft 1. Verl. Bayerische Heimatforschung-Augsburger Akademie. 1952. i' "Übersieht über die Bestände des Deutschen Zentralarchivs Potsdam. Schriftenreihe des Deutschen Zentralarchivs. Nr. l. Berlin 1957, Rütten und Loenig. 232 p., 4 t. \