Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.

24 Sashegyi Oszkár előre megelégedtek avval, hogy az egyes provenienciákat, azok ismertető jegyeit és a levéltári egységek közötti megoszlásúikat .megállapítsák. Ezt a munkát összekapcsolták az összleltár előkészítésének munkálatával. Károlyi Árpád, a levéltár akkori igazgatója, korainak találta pontos darableltárak és forráspublikációk kiadását és egyelőre „kis levéltári kalauz" (áttekintő levéltárismertetés) kiadását tervezte, azután pedig az egyes levéltártestek felépítésének vizsgálatát, monográfiák formájában. Kitűnt azonban, hogy még a „kis kalauz" elkészítésének terve is korai volt, a rendezettség akkori állapotában. Ezért 1913-foan általános áttekintés, ún. „Generalkatalog" felvételét kezdték meg. Először minden állagról elkészítették az ún. „alaplapot". Erre felírták az állag nevét, helyét, s az állag részletes tartalomjegyzékét (tagozódását) évihatárokkal, a csomók és kötetek számával. E lapok több példányban készültek el; az egyik sorozatot a levéltári elhelyezés rendjében, a másikat szisztematikus rendben, a harmadikat betűrendben állították fel. A „Generalkatalog" a pillanatnyi rendezettségi állapotot tükrözte, de a szerves egységek helyreállításához nem nyújtott megfelelő támpontokat. Ehhez újabb felvételre volt szükség, annak megállapítására, mely állagok kerültek be a levéltárba, s mi volt azok eredeti összetétele. Így keletkezett a „Gesamtinventar", ez a genetikai-kritikai módszerrel felépített útmutató a levéltár állagaiban. A „Gesamtinventar" a levéltár irattára és a segédkönyvek alapján készült. Éppúgy, mint a „Generalkatalog",, tartalomjegyzéket ad az egyes nagyobb levéltári egységekről, s minden ilyen jegyzékhez elöljáróban ismertetést az állag keletkezéséről és összetételéről. A leltározás során a genetikus vizsgálat általában csak a levéltártörténet kiderítésére szorítkozott, a hivataltörténeti vonatkozások kibontását következő munkafázisnak szánták. E munkafázisban át kellett volna térni az egész levéltár kritikai vizsgálatáról az egyes levéltártestek kritikai vizsgálatára,, az őket létrehozó hatóság, természetes vagy jogi személy élő ügymenetének ismerete alapján. E monográfiákban —az addigi hivataltörténetekkel ellentétben — a külső hivataltörténeten kívül az ügymenet történetét is ismertetni kellett. Néhány ilyen monográfia el is készült, L. Gross és J. K. Mayr munkájával. A „Gesamtinventar", ez a hatalmas, páratlan munka jellemző a korra és környezetre, amelyből kinőtt: a többszörösen átrendezett anyagú bécsi Staatsarchiviban jött létre, a 20. század elején, akikor, amikor a proveniencia elve diadalmaskodott a levéltári területen. Készítői nem az átlagjkutató. igényeit, hanem a levéltári forrásanyag genetikus vizsgálatának tudományos követelményeit tartották szemük előtt, bár L. Bittner, Károlyi kiválóutódja szavai szerint azok az adatok, amelyek látszólag csupán a levéltári belső szolgálat szempontjából fontosak, „a kutatás számára is értékkel, bírhatnak".

41 A többi nagy osztrák levéltár nyomtatásban kiadott leltára a gyakorlati szempontok erősebb érvényesítésével készült, amit részben az a körülmény tett lehetővé, hogy ezek anyaga kevésbé bomlott ki az elmúlt időkben a maga szerves összefüggéseiből, ül. hogy a legutóbbi évtizedek rendezői. 41 Gesamtinventar des Wiener Haus-. Hof- und Staatsarchivs. I. Wien 1936. 157*—158* 1.