Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Jakó Zsigmond: Viser Lipót értekezése a megyei levéltárak lajstromozásáról 1785-ből / 151–172. o.

Viser Lipót értekezése 155 dalom által eddig számba vett anyagban egyelőre a legrendszeresebb és legmélyebb betekintést enged a XVIII. századi, megyei levéltár-lajstromozók munkamódszereibe. A Brunswick-féle esztergomi (1773), a Háry-féle zalai (1794), a Balla-féle pesti és a körösmegyei rendezési utasításnál,, illetve alkalmi ismertetésnél Viser munkácskája minden tekintetben igényesebb alkotás.

27 Viser, a felsoroltakkal ellentétben, nem a bihari levéltár rendszerének ismertetésére törekszik, még ha példáit onnan veszi is, hanem egy bármelyik vármegye anyagára érvényes, általa ideálisnak vélt rendszert ír le. Viser gyakorlati útmutatót szándékozott adni, mert akkor, a nagy rendezések idején, erre volt leginkább szükség. Amennyire megállapíthattuk, ha ismerte is az egykorú, divatos német szakmunkákat,

28 azokból szerzett ismereteit teljesen önállóan alkalmazta a sajátos, helyi kérdések megoldásában. Kis tanulmányának legfőbb forrása, kétségtelenül, saját gyakorlati tapasztalatanyaga volt. Az elméleti fejtegetéseket tehát valósággal kerüli és csak azokról a kérdésekről szól, amelyek a megyei levéltárak rendezésével megbízott, különleges szakismeretekkel nem rendelkező tisztviselő -előtt elkerülhetetlen felmerültek. Számunkra ma már többnyire maguktól értetődő, egyszerű dolgok ezek, a XVIII. századi lajstromozók számára azonban nagyon is szükséges volt rendszeres kifejtésük. Hiszen, amint többek között Pest megye ismeretes példája mutatja, a lajstromozókat még később is minden útbaigazítás nélkül, vagy legfeljebb általánosságokban mozgó utasítással állították neki a levéltárak rendezésének.

29 Ezeket az utasításokat is többnyire fő- és alispánok, főjegyzők, vagy megyei tekintélyekből összeállított bizottságok, tehát olyan emberek készítették, akiknek a levéltárosi munka részletkérdéseiről nem is lehetett fogalmuk. Visert nemcsak kitűnő rendszerező képessége, hanem éveken át végzett lajstromozói tevékenységének a legapróbb részletekre is kiterjedő tapasztalatai egyenesen képesítették egy ilyen általános utasítás kidolgozására. Csak sajnálnunk lehet, hogy Viser értekezése nyomtatás vagy pedig Teleki Sámuel segítségével a Helytartótanács útján nem jutott el a levéltáráik rendezésével bajoskodó többi megyékhez is. Ez bizonyára nagymértékben hozzájárult volna a lajstromozások minőségének megjavításához és egyöntetűbbé tette volna

1 a megyei levéltárak rendszerét. Egyelőre semmi sem mutat arra, hogy Viser rendszerét más megyék is átvették volna. Tényleges hatása felől azonban csak azután mondható végleges vélemény, ha majd tisztázottabbak lesznek a megyei levéltárak régi rendezései. Bármint álljon is a dolog, Viser értekezése mindenképpen további tanulmányozásra érdemes terméke a XVIII. század nagyszabású levéltári tevékenységéhek, s talán az egyik legkorábbi magyarországi előfutára a levéltári munka kérdéseivel tudatosan és szakszerűen foglalkozó irodalomnak. Viser itt közölt munkácskája kéziratát a marosvásárhelyi Teleki-theca őrzi (1139. sz. alatt), ahová Teleki Sámuel megbecsülésének jeleként került.

30 A rendkívül gondos kiállítású, barokkos címekkel és iniciálékkal díszített, egészen bőrbe kötött, ívrét kézirat tíz számozatlan és 33 számozott lapra terjed; ehhez függelékként (I—XX. számú) 20 kihajtható mintalap csatlakozik Bihar vármegye levéltára» nak megfelelő segédkönyveiből, az iratok tárolására használt berendezési tárgyakról és a lajstromozó egész felszereléséről. A címlapot, ajánlást, előszót és tartalomjegyzéket tartalmazó tíz számozatlan oldalt, a tinta eltérő színéből ítélve, Viser az értekezés többi részével nem teljesen egyszerre tisztázta le. Jakó Zsigmond. 27 íllésy, i. m., Századok, 1903, 736—7. Fára József, Zala vármegye levéltára (Levéltári Közlemények, 1936, 172—82.). ,_ _, , ' .,;, 8 Ugy tűnik, hogy ismerte Le Moine —> Batteney, Practische Anweisung zur Diplomatie und zu einer guten Einrichtung der Archive, Nürnberg, 1776—7. I—II. c. munkát. 2» Levéltári Közlemények, 1936, 177—9. a« E kéziratra annakidején Bónis György egykori kollégám volt szíves felhívni figyelmemet. Sárközi Zoltán az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában 3444/fol. lat. jelzet alatt megtalálta a disszertációnak egy másolati példányát. E példány korábbi tulajdonosa nem állapítható meg, mivel a kézirat még a mai formájú növedéki naplózás bevezetése előtt került a könyvtár birtokába. A beragasztott címke azonban („Graf O. Budapesten, ódon könyvkereskedése vesz és elad könyveket minden nyelven és a tudomány minden ágából") következtetni enged arra, hogy a könyvtár a kéziratot vétel útján szerezte meg. Maga a kézirat most már foszladozó zöld selyemmel bevont puha papírkötésben van, díszesen rajzolt iniciáléi, címfeliratai vannak. A közlésünk alapjául szolgáló eredetitől csak annyiban különbözik, hogy az ajánlást tartalmazó oldalak hiányzanak belőle. A szöveg a praefatioval kezdődő 3. laptól a 34. lapig terjed, utána következnek a mellékletek I—XVII-ig. A XVIII. melléklet rajzos ábrázolását láthatólag kitépték. A szöveg xvi. §-ában említett XIX. számú minta szintén hiányzik, de megvan a XX. sz. „Clavis conficiendi indicis" című melléklet.