Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Bottló Béla: Az Archivum Regni megalakulása / 61–82. o.

64 Bottló Béla ekkor került közelebbi kapcsolatba levéltárral. A levéltár és a benne végzett munka ismerete, értékelése és megbecsülése a nádor családjában hagyomány volt. Elég talán itt arra rámutatni, hogy a Batthyány-család levéltára, amelyet nagy rendező levéltárosa, gr. Batthyány Ádám. a nádornak szépapja rendezett először,

7 korának legrendezettebb családi levéltárai közé tartozott. Később pedig mint alkancellár a magyar levéltárügy hatékony tényezője lett, mert az állandó megyeházak felállítását és benne a meggyei levéltár elhelyezését elrendelő 1723. évi LXXIII. te. végrehajtásával kapcsolatban említett minőségében sokszor kellett áUástfoglalrúa. Kancellársága idején 1738-ban állították fel a magyar kamarában az irattáron belül a levéltárat azzal a céllal, hogy a királyi jogokra vonatkozó okleveleket és iratokat felkutassa, összegyűjtse, őrizze és a jogok érvényesítése esetén rendelkezésre bocsássa.

8 Hatással volt rá az is, hogy a horvát rendek felismerve a „cista regni"-ben, az ország ládájában őrzött iratok gondozásának fontosságát, az 1744-ben tartott országgyűlésen kétévi időtartamra levéltárost választottak.

9 A magyar Archívum Regni megvalósításának szükségességét a nádar szemében az a körülmény is támogatta, hogy az uralkodó család szintén még kancellársága idején folytatta a Habsburg-birodalom központi levéltárának megszervezésére irányuló tárgyalásokat, melyeknek eredményeként 1749-ben megalakult Bécsben a Házi-, Udvari és Állami Levéltár.

10 Nem volt előtte ismeretlen az 1752. évi főispáni utasítás sem,

11 amely a közigazgatási feladatokat felsorolva 5. pontjában a főispán ellenőrzése alá helyezi az 1^29. évi XXV. te.-nek a végrehajtását. E törvény szerint a megyei bírák és tisztviselők minden törvénykezési iratot az általuk készített elenchussal együtt minden év végén kötelesek a megye levéltárába beadni, tisztségüktől történt megválásuk után pedig náluk levő. minden közigazgatási iratot is át kell adniok. Az 1752. évi kir. rendelet a továbbiakban pedig elrendeli, hogy a megyék rendezetlen levéltáraikat rendezzék és elenchizálják, a letisztázott protokollumokhoz pedig mutatókat készítsenek. E levéltári példákon kívül kétségtelenül ható tényezőként kell megemlíteni azt az egyre élesedő ellentétet, amely egyrészről az^ abszolutisztikus célok felé törő idegen uralkodói ihatáloan, más részről a Habsburgoknak ugyan behódolt és a tényleges állami önállóságról lemondott, papíron biztosított alkotmányához, főleg pedig saját jogaihoz és kiváltságaihoz kitartóan ragaszkodó, az abszolutizmus erősödésével az ország jogbiztosító iratai fennmaradását és megőrzését mindjobban igénylő magyar rendiség között ekkor már érezhető volt.

12 Mindezeken kívül kétségtelenül szerepet játszott a nádor elhatározásában az „amor publici" (a közjó szeretete) és az is, hogy a megszerve7 Iványi Béla: Gróf Batthyány Ádám, a levéltárrendező. Levéltári Közlemények, (LK) XX—XXIII. kötet, 1942—45. 290—309. 1. 8 Herzog József: A magyar kamarai levéltár története. LK VI. k. 1928. 5. s. köv. 1. 9 Tanodi Zlatko: A zágrábi horvát Országos Levéltár történeti fejlődése. LK XX—XXIII. k. 1942—45. 256. I. lü Gross Lothar: A Házi-, Udvari és Állami Levéltár Bécsben. LK I. k. 279. 1. 11 Magyar Kancelláriai Levéltár, Királyi Könyvek 42. kötete 572—73. 1. 12 Ember Győző: A kétszázéves Országos Levéltár. LK XXVII. k. 1956. 8—9. lap.