Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Isztoricseszkij Arhiv, 1956 / 306–309. o.

Folyóiratszemle 307 a Szovjetunió első gabonatermelő kolhozainak története 1928, 29-ben, 25 000 moszkvai munkás részvétele a kolhoz-szervező munkában 1930-ban, a Köztársasági Forradalmi Katonatanács beszámolója 1917—1919-ből, végül két nem szovjet-koíszakbeli forrásközlés: az orosz-indiai kulturális kapcsolatok és L. N. Tolsztojnak egy eddig kiadatlan kézirata a krími háború idejéből, amely bizonyos tüzérségi átszervezésekre irányuló javaslatokat tartalmaz. A levéltári munkákkal kapcsolatos közlemények közt találjuk A. F. GORLENKO és A. M. IVANOV cikkét, amely a Vörös Hadsereg Központi Állami Levéltárában őrzött iratanyag fondokba sorolásának alapvető elveit ismerteti. A cikkből megtudjuk, hogy az 1920-as években ebben a levéltárban az iratokat egyenként (ügyiratonként) katalogizálták, de a gyenge képzettségű levéltári dolgozók akkor még egyáltalán nem voltak figyelemmel a fondképző történetére és nem is törekedtek még az összefüggések tisztázására sem. Sok ónálló fondot helytelenül összeolvasztottak, így azután 'ilyen „komplex-fondók" keletkeztek: Nyugati front, Ukrajnai front stb. A cikk számos példán mutatja be, hogyan lehetett a gyakorlatban megvalósítani az iratanyag helyes beosztásának követelményét. J. I. SZPIVAKOVSZKIJ a Román Népköztársaságban működő történeti levéltári intézetek munkáját vázolja, különös tekintettel forráskiadványaikra. A cikk röviden ismerteti a román levéltárügy fejlődését 183í/32-től, a bukaresti és a iasi állami levéltárak felállításától kezdve, az 1945 előtti működésükről azonban csak kevés szó esik benne, inkább a szocialista korszakban végzett munkájukról számol be. Mint gazdag levéltári gyűjtemények őrzőhelyét kiemeli az aradi 1848-as múzeumot, a kolozsvári, nagyszebeni, brassói, lugosi és temesvári levéltárakat. Beszámol arról a nagy vállalkozásról is, hogy a középkori forrásanyag kiadását mai román nyelvre fordítva végzik el, amit bizonyára az indokol, hogy a régebbi korokkal foglalkozó román történésznek a románon kívül egyházi szláv, latin, magyar és német nyelvű szövegekkel is kell foglalkoznia, ez pedig nagy nehézségekkel jár. A Román Tudományos Akadémia kiadásában 1951 óta 9 kötet moldvai, 11 kötet havasalföldi és 5 kötet erdélyi forráskiadvány jelent meg (az első két sorozat a XVII. századig, a harmadik a XIV. századig). V. I. POPOVnak a személyi eredetű fondok tudományos-technikai feldolgozásáról szóló cikkéről ismertetés' olvasható a Levéltári Híradó 1957. 1—2. számában. A. P." PRONSTEJN a Resztovi Terület állami levéltárának a forradalomelőtti iparra vonatkozó anyagát ismerteti. A 2. szám vezércikke a szovjet levéltárak legfontosabb feladatait foglalja össze. Hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a korábban indokolatlanul titkosnak minősített és a kutatás elől elzárt fondoknak felhasználása, elsősorban a szovjet népgazdaság fejlesztése érdekében. Emellett másik nagy és fontos feladat a mikrofilm és általában a modern technika nyújtotta lehetőségeknek sokkal szélesebbkörű alkalmazása a levéltárakban. A Kommunista Párt XX. kongresszusa határozatai nyomán egészen újjá kell szervezni a levéltári munkát, meg kell javítani a forráspublikálási^ tevékenységet, különösen a szovjet korszak forrásainak kiadására irányuló munkát kell fokozni. A történészek az eddiginél sokkal jobban használják fel tudományos munkájukhoz az állami levéltárak anyagát. A forrásközlés a következő témakörökre vonatkozik: Engels ismeretlen levelei, a tömeges ésszerűsítés a gépgyárakban 1946—1950 közt, a kolhoz-káderek megteremtése 1930 körül, -~ a forradalomelőtti korszakra vonatkozik az Oroszország pénzügyi helyzete az 1861. évi reform előestéjén, I. I. Bolotnyikov felkelése (XVII. század eleje), a moszkvai egyetem híres tanítványai külföldi egyetemeken 1758 és 1771 közt, végül az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt földalatti sajtója 1902—1909. A. A. NOVOSZELSZKIJ és V. I. SUNKOV, a történeti források kiadásának kérdését vizsgálja, kritikai megjegyzésekkel vázolva a forradalomelőtti orosz és a szovjet archeográfia fejlődését. G. I, VOLCSENKOV a Leninre vonatkozó dokumentumok feltárásának kérdéséhez szól hozzá. Sz. D, PILKEVICS Ukrajna levéltári szerveinek és állami levéltárainak munkájáról számol be. Történeti személyiségek életrajzaihoz közölnek néhány kisebb adalékot (P. Sz. Nahimov tengernagy, A. V. Szuvorov tábornagy, K. D. Frolov hidrotechnikus). N. D. RATNER a Csehszlovák Köztársaság levéltárügyéről írt ismertetése az Archivni Casopis cikkein alapszik. A nálunk személyesen is ismert L. I. JAKOVLJEV az 1905—1907. évi orosz forradalom 50. évfordulója alkalmából kiadandó forráspublikáció előkészítő munkáiról számol be. A 3. szám forrásközleményeinek témaköre a következő: a tambovi kolhozparasztok hazafias kezdeményezése a Nagy Honvédő Háború idején (1942—43), a 20*