Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Komjáthy Miklós: Csapodi Csaba: A legrégibb magyar könyvtár belső rendje. (A pannonhalmi könyvtár a XI. században) (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kiadványai 3. sz.) Budapest, 1957. / 294

294 Irodalom meggyorsítja a levéltár anyagának pusztulását. Így nagytömegű anyag megóvásáról kell állandóan gondoskodnunk, még ha nem számítjuk is a háborúk és természeti erők által okozott rendkívüli pusztításokat. Ez természetesen a munka tömegesítésének igényét állítja a szakemberek elé. A tömegmunka elengedhetetlen kelléke a gépesített technológia. Ehhez a fizika-, kémia-, biológia legkorszerűbb eszközeit kell igénybevenni. A tömegmunka viszont a sematizálás veszélyét hordja magában, ezért a kezelendő anyag gondos vizsgálata alapján készült javaslat csakis kitűnően képzett konzervátortól várható. A műanyagok számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, melyek az eddigi segédanyagoknál alkalmasabbá teszik őket a papírrestaurálás céljaira, de a sokszáz fajta közül nagy körültekintéssel kell a megfelelőt kiválasztani és gondos „öregedés-, pusztulás" próbának (time-test) alávetni. Minden levéltári konzerváló-restauráló munka teljesen hiábavaló akkor, ha elsősorban nem a raktárak, tárolóhelyiségek higiéniáját, tehát annak hőfokát, légnedvességét, rovar, penész-baktérium fertőzöttségét tartjuk szem előtt és tesszük állandó vizsgálat és kezelés tárgyává. Végül, egy-egy országon belül legalább, az bizonyult a legracionálisabb megoldásnak, ha a könyvtárak-levéltárak nagyértékű és pótolhatatlan anyagát egy központi konzerváló laboratórium és műhely irányításával gondozzuk. így egységesen eljut a legkisebb gyűjtemény kezelőjéhez is az a karbantartási javaslat, amit csak jó felszereléssel rendelkező, képzett szakemberek munkája eredményezhet és ahová kéréseikkel fordulhatnak, valamint az új szakemberek nevelése, utánpótlása is innét várható, Hasznosné Szőllős Ilona CSAPODICSABA A LEGRÉGIBB MAGYAR KÖNYVTÁR BELSŐ RENDJE « (A pannonhalmi könyvtár a XI. században) Budapest, 1957. 13 p. ; (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kiadványai 3. sz.) Csapodi értekezése egy sajátos, könyvtártudományi szempontból való, de a rendszeralkotás vizsgálata folytán levéltári szempontból is figyelemre méltó, mesteri elemzése az 1090 körül keletkezett pannonhalmi összeírásnak. A conscriptio a bencés monostor teljes vagyonleltára, amely az ingóságok között hiánytalanul felsorolja a szerzetesek kezén lévő könyveket is. Ennek az első olvasásra szinte semmitmondó felsorolásnak az alapján Csapodi összetevőire bontja a könyvállományt, rekonstruálja felállítása rendjét, igyekszik meghatározni az egyes könyvek, illetve könyvcsoportok felhasználási módját s azt, hogy mi szerepe volt annak a tizenkettőnél aligha több szerzetesnek, aki a XI. század végén Pannonhalmán élt, a szükségleteiket kielégítő könyvállomány gyarapításában. A hazai és a külföldi irodalom legapróbb adatának figyelembe vételével tehát nemcsak, mint az értekezés címe mondja, a könyvtár belső rendjét sikerült Csapodinak megállapítania, hanem társadalmi funkcióját is. Ez a kis tanulmány a szentistváni nagy átalakulás leglényegesebb mozzanatára vet világot: a kultúrforradalom első, tapogatózó jeleire. Azokra az időkre, amikor az írás a papok féltve őrzött tudománya csupán, de már, mint a társadalom és művelődés kapcsolatának újszerű eszköze, megkezdi zajtalan munkáját, Csapodi finom módszerrel a száraz és szűkszavú könyvjegyzékből kibontja az első magyar iskola körvonalait is. E sorok írójának tihanyi adataira hivatkozva, egy görög zsoltárkönyv meglétéből görög szerzetesek jelenlétére következtet. De ezen túlmenve következtethetünk latin és görög kultúrhatások, nyugati és keleti egyházi befolyások párhuzamosságára is, hisz a zsoltároskönyvek Európa első ábécés könyvei. — Tőlünk nyugatra sokezer kódex maradt fenn a korai középkorból, nálunk alig néhány darab s állami életünk első négy századából mindössze egyetlen egy hiteles könyvjegyzék: ez a pannonhalmi. Az egyszerű conscriptio ilyformán történelmünk egyik legértékesebb forrása, amely Csapodi feldolgozásában a magyar múltról alkotott szellemi épület szilárd pillérévé lett. Komjáthy Miklós